Körkörös síncsere – A jövőben is felfordulás várható a körúton

A sínek semmivel sem fogják jobban bírni, mint eddig, nyáron gyakorta lehet a jövőben is felfordulás a körúton, de legalább nem fog hónapokig tartani. A tudomány mai állása szerint csak ez a biztos a 4-es 6-os villamosok pályafelújításának a végéhez közeledve.

A nyár ismét próbára tette az utasokat – a kánikulában építőket nem különben – a Margit- és a Nagykörúton. Régóta óta tart a pótlóbuszokkal, dugóban várakozásokkal terhelt felújítási időszak. Úgy érezhetjük, szinte menetrendszerűen érkezett a 4–es 6-os villamosok vonalán a pályafelújítás, és nem is állunk messze a valóságtól: igen sokszor kellett hozzányúlni az elmúlt években az említett szakaszokhoz. De a terheléshez képest messze nem extrém gyakorisággal.

– Hihetetlen, hogy megint feltúrták – berzenkedett egy idős asszony a Corvin-negyednél a minap, amikor barátnőjével mondták egymásnak a legfrissebb közlekedési híreket. Egy angol házaspár a lezárt területen keresztül próbált átjutni a túlpartra. Mások a pótlóbuszok megállóját keresték. Gyakorlott utazók persze már csukott szemmel elboldogultak: a villamosokon folyamatosan tájékoztatják az utasokat a változásokról, magyarul és angolul is.

A 4-es 6-os villamosvonal utolsó nagyobb felújítása után jó ideig kisebb javítások történtek csak, ezért olyannyira leromlott a pálya állapota, hogy 2012 után kénytelenek voltak elkezdeni a felújításokat. Azóta szinte minden évben felújítanak egy-egy szakaszt. A 24.hu összesítéséből derül ki: az elmúlt tíz évben 2011, 2014 és 2016 nyarát kivéve nem volt ugyan hosszabb ideig tartó munka a Nagykörúton, de néhány területen, például a József körúton több alkalommal is dolgoztak. A Margit körút egy-egy kisebb részét négy éve, egyes szakaszait tíz éve újították fel. A Margit hídon 2010-ben szedték fel a villamossíneket, a Jászai Mari térnél egy évvel azelőtt. A Jászai Mari tér és Oktogon közötti szakasz 2015-ben került sorra. Leginkább a Blaha Lujza és a Rákóczi teret érintő utasok érezhetik úgy, hogy egy véget nem érő felújítás az életük, ugyanis az elmúlt tíz évből hatban végzett a környéken valamilyen munkát a BKK – írta a portál.

A nagykörúti villamoshálózat utolsó generálfelújítása óta majd harminc évet kellett várni arra a technológiára, amely lehetővé teszi a jövőben a gyorsabb pályarekonstrukciót. Ez jelenleg több helyen is jól megfigyelhető a fővárosban. A kiöntéses technológiáról van szó, amiben a sínek közvetlen környezetét nem öntik ki aszfalttal, betonnal, hanem meghagynak egy szűk csatornát. Ha a síneket elhasználódás, esetleg törés miatt cserélni kell, akkor nem kell felbontani a fél körutat emiatt.

A BKK sajtóosztálya erről azt írta: a korábban alkalmazott rugalmas ágyazású, folyamatos alátámasztású felépítményrendszer a 90-es években és a 2000-es évek elején korszerűnek számított, de rendelkezett egy olyan műszaki hátránnyal, ami burkolatbontás nélkül nem tette lehetővé a síncserét, illetve a lokális hibák – például síntörések – korrekt helyreállítását. A forgalom folyamatos fenntartási igénye miatt nem tudtak minden hibajavítás, fenntartási munka elvégzésére önálló vágányzárat kérni, ezért a burkolatbontással járó beavatkozásokat kisebb-nagyobb szakaszokban, csoportosan oldhatták meg. 2015-től új felépítményrendszert vezettek be, ezzel a bizonyos sín-körülöntéses technológiával – tájékoztatott a BKK.

A nagykörúti villamosvonal a forgalmi terhelése alapján Európa egyik legnagyobb forgalmú városi vasúti viszonylata, amelyet számos helyen extrém, nagy keresztirányú gépjárműforgalom is terhel. Az átlagosnál nagyobb igénybevétel miatt a sínek jobban kopnak, a csatlakozó burkolatok hamarabb elhasználódnak. Különösen igaz ez a pályageometria miatti íveknél, a közúti útkereszteződésekben, a vágánykapcsolatoknál, valamint a megállók fékezési és gyorsítási szakaszainál, tudtuk meg a közlekedési vállalattól.

Ez a terhelés plasztikusan annyit jelent, hogy a legkritikusabb szakaszon nagyjából 14 millió autó súlyának megfelelő teher halad át egy év alatt: ezt viseli el a 4-6-17-es villamos vonalán a Margit körút Széll Kálmán tér és Frankel Leó utca közötti része. Ez körülbelül olyan terhelés, mintha a világ legnagyobb tengerjáró hajójából száz darab dokkolna éppen a Margit körúton, és ugyanennyi a másik irányban. És ez még akkor is sok, ha a körutat egyes XIX. századi elképzelések hajózhatóvá akarták tenni, árvízvédelmi okból. Az említett hajóhad egyébként csak részletekben férne el, mert ennyi óceánjáró 35 kilométeres sort hozna össze, és – vessük csak tekintetünket a velencei polgárság sirámaira – más se hiányozna a készségszinten pótlóbuszozó fővárosiaknak.

És akkor a keresztirányú forgalomról még nem is beszéltünk, pedig az is van, de még mennyi: a legnagyobb terhelésnek az Oktogonnál, a Rákóczi úti és az Üllői úti átjárók vannak kitéve.