Minden átmenet

Publikálás dátuma
2019.08.20. 17:59

Fotó: Fejér Gábor
Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezéséből olvasott fel a hétvégén Trill Zsolt és Csákányi Eszter a zsámbéki romtemplomnál.
Csákányi Eszter és Trill Zsolt egymásnak háttal ül közvetlenül a zsámbéki romtemplom falai mellett. Testük majdnem összeér, de ott van közöttük a szék támlája. A romjaiban is hatalmas, erőt sugárzó katedrális pedig mintegy óriási árnyék magasodik fölöttük. Egyszerre nyújt oltalmat és harci terepet. Seres Tamás egy ideje rendez már felolvasószínházi előadásokat, főként a Várkert Bazárban. Az idei nyártól azonban a zsámbéki nyári színház programjait is szervezi, mások mellett Vecsei H. Miklóssal együtt. Adódott tehát, hogy a sorozat nyárra kitelepüljön a vonzó és komoly színházi múlttal rendelkező Pest megyei településre és Seresék azt is elintézték, hogy mint régebben már többször, kerítésen belülre kerüljenek, vagyis közvetlenül a romtemplom mellett játsszanak. Vártam is, hogy interakcióba lépjen a katedrális és az előadás. Ez direktben nem történt meg, de jelzésszerűen igen. Nem érdemes külön magyarázatot keresni, de a katedrális közvetlen közelsége sokat számít. Monumentalitása, befogadó légköre megnyitja az elmét, alkalmat teremt az elemzésre, a mélyebb gondolatok felszínre hozására. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de ajánlom, nyugodtan próbálják ki. A bilincs a szabadság legyen című felolvasószínházi előadásnak a tárgya Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése, amely a Jelenkor kiadásában kötetben is megjelent. Most válogatást kapunk ebből az anyagból, a levelek 1948 és 1997 között születtek. Mivel a XX. századi magyar szellemtörténet két meghatározó személyiségéről, egy szakmailag is nagyra tartott íróról és egy pszichológusról van szó, tényleg izgalmas ezekkel a szövegekkel találkozni. Noha ezek magánlevelek, tehát gondolom eredetileg nem a nyilvánosságnak szánták. Egy házasság, egy szerelem kulisszái szépségei és buktatói tárulnak elénk. Nagyon erős, mély és őszinte vallomások, ezért így kiragadva, különösebb dramatizálás nélkül is felkavaróak. A színészek dolgát nem könnyíti meg, hogy csak lazán kötődnek egymáshoz, nincsenek dialógusban, alapvetően önálló egységként működnek, de Csákányi és Trill egy-egy gesztussal, fél mondattal mégis összeköti az írásokat. Ezek a reagálások azonnal színházat teremtenek. Kiszakítják az előadást a kötött formájából és élővé, elevenné teszik. Trill Zsolt a hold és a tücskök említésénél fel is néz hosszabban, ő az aki többet sétál, keresi a helyét. Csákányi Eszternek egyszer csak elszáll a mikroportja, de jön a „hangmérnök” és megjavítja. Ezzel azonnal mindketten eljátszanak, és élvezik az improvizáció lehetőségét. 
A levelek időben nagyobb kihagyásokkal következnek, mégis állandó lüktetésként mutatják a kapcsolat és az életszakaszok változásait. A mindent kibíró kötődést, a válságokat, a külön költözéseket és az újbóli egymásra találásokat. Kendőzetlenül, olykor sokkolóan, máskor az érzelmek mindent legyőző erejét megmutatva. Miközben egy percig sem válik szentimentálissá. Mészöly Miklós fogalmaz az egyik levélben: Csupa érzékenység vagyok, következetlen keménység, görcs, oldottság, hűtlenség, ragaszkodás – és valami elementáris várakozás. Polcz Alaine pedig így ír: Arra is rájöttem, hogy amióta élek, nem találkoztam senkivel, aki Hozzád hasonlítana emberségben, gondolkodás mértékében meg miegymásban. (Persze azért ronda eb is vagy, a szélsőségek békésen megférnek.) Két ember úgy hajol egymáshoz, hogy közben senki nem sajátítja ki a másikat, hanem szabadon hagyja. Még akkor is, ha ez időnként szenvedéssel jár. De ahogy Mészöly egy helyütt írja: minden átmenet.

Infó

 A bilincs a szabadság legyen Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése (1948‒1997) Zsámbéki Nyári Színház Rendező: Seres Tamás   

Szerző
Frissítve: 2019.08.20. 18:28

Világzenei sátorkoncertek és felejthetetlen táncházak a nemzetközi folklórfesztiválon

Publikálás dátuma
2019.08.19. 11:10

Fotó: BARÁTSÁG KULTURÁLIS KÖZPONT FACEBOOK, ORANG ORANG DRUM THEATRE F
Nemzetközi Folklórfesztivált és Népművészeti Vásárt rendeztek Százhalombattán, Tökölön és Szigetszentmiklóson.
Csattogós szteppcipők, polkát járó fűzős csizmák, szandálok és mezítlábak egyaránt koptatják ebben a néhány napban azokat a bizonyos világot jelentő deszkákat. Különös utazáson kalauzolnak végig, amelyen alig egy lélegzetvételnyi szünetet követően – épp míg a zenekarok helyet cserélnek – mindig valami teljesen új világba, új kultúrába csobbanunk. A nyitó és záróceremóniák, gálaműsorok mellett menettáncos felvonulások, kézműves foglalkozások, játszóházak, képzőművészeti kiállítások, gyerekprogramok, nemzetiségi estek, világzenei sátorkoncertek és felejthetetlen táncházak gazdagítják az amúgy is figyelemre méltó kínálatot.
„Ki játszik ilyet?” címszó alatt az aprótalpúak játékos feladatokkal vegyítve sajátíthatják el egy-egy nemzet főbb tánclépéseit a külföldi vendégcsoportok segítségével, akik aztán néhány órával később, a színpadon, teljesen átlényegülve, népi viseletben bűvölik el a közönséget. A spanyolos ritmusok után perceken belül egy maláj dobszínház előadásán találjuk magunkat, s mire felocsúdnánk a hatalmas ütős hangszerek köré komponált erőteljes mozdulatok okozta kábulatból, már a színes gyapjúruhában visítozva topogó lengyel barátaink készülődnek a meghajlás előtti meglepetés magyar népdalhoz, bájos lelkesedéssel énekelve: „láma zemény, láma zemény sötétkék, mégsem vagyok a babámnak elég szép”. A bolíviai szín és toll kavalkád, az indonéz kézvariációk és a már nyolc éves forma kisgyerekeknél is tökéletesre gyakorolt, tipikus orosz térdenforgás alkotta sorból – hogy csak párat említsünk – még az afrikai törzsi tánc sem hiányozhat. Utóbbi ugyan a színpadon kevéssé állta meg a helyét, a műsort követő táncházban már annál inkább.
Hiszen a mulatság a késő estébe nyúló előadásokkal sem ér véget. Alig tesszük ki lábunkat a nézőtérről, ha nem vagyunk elég szemfülesek, máris nyakunkba akasztanak egy konfetti füzért és fülig érő mosollyal a társulatok zenekaraiból és táncosaiból verbuválódott örömtánc kellős közepébe húznak a dél-amerikai lányok. Itt már csak a szomszédok tűrőképessége szabhat határt a nem mindennapi instant szeánsznak, amely országhatárokat, óceánokat és kontinenseket átívelve egyesíti néhány gyorsan tovatűnő pillanat erejéig a világ nemzeteit.    Infó: XXVI. Summerfest Százhalombatta augusztus 10-22 Tököl augusztus 13-20 Szigetszentmiklós augusztus 11-20

Tizenkét nap alatt a Föld körül

Magyarország, sőt Európa legnagyobb nemzetközi folklórfesztiválján az elmúlt évek során minden kontinens, több mint száz ország képviseltette magát. A hazai fellépők mellett ezúttal Bolívia, Bosznia Hercegovina, Bulgária, Chile, Indonézia, Japán, Kína, Kolumbia, Lengyelország, Malajzia, Oroszország Kalmükföld, Oroszország Tanok, Oroszország Krasznodar, Oroszország Sztavropol Kaukázus, Panama, Spanyolország Palma de Mallorca, Szenegál, valamint a románia Marosludas táncosai és zenészei hozták el kultúrájuk egy apró szeletét a színpadok és fesztiválsátrak nyár végi forgatagába. 

Imádja a magyar újcirkusz-társulatot a világ legnagyobb fesztiváljának közönsége (videó)

Publikálás dátuma
2019.08.18. 16:57

Fotó: Facebook/Recirquel
A Recirquel két előadással összesen negyvenkétszer lép fel a Fringe-en. Standing ovation!
A Vági Bence vezette magyar társulat az újcirkusz művészi vonalát képviseli, mondhatni, lírai cirkuszművészetről van szó, és ezt nagyon bírja a közönség, évek óta visszajárnak a világ legnagyobb művészeti fesztiváljára, Edinbourgh-be. Idén két előadással mentek ki, a Párizs éjjelt és a  My Landet játsszák összesen negyvenkétszer. Így reagálnak rá a nézők:
Szerző