Lázár gazda Nivában az orránál fogva vezette körbe állami birtokán az első szerencsés polgári vendéget

A mezőhegyesi ménesbirtok jóságos és vendégszerető gazdájának arca mögé bújt a fideszes politikus: utasának kérdéseire mindig azt felelte, amit az hallani akart.

Lázár János akkor foglalt el először nagybirtoknyi területet az internet legmélyebb bugyraiban, amikor 2018 márciusában kitette Facebook-oldalára az emblematikus "Olyan helyen jártam Bécsben" kezdetű videóját. A bevándorló-gyűlölet nem bizonyult jó pásztornak, elszabadultak körülötte az indulatok.

- gondolhatta.

Alig fél évvel később egy valódi nagybirtok vezetésével bízta meg a kormány egykori miniszterét Mezőhegyesen, Lázár János hát gazdává nemesedett. Már politikusként is gyakran találkozott fogadóóráin egyszerű állampolgárokkal, és jó szokását a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. kormánybiztosaként is megtartotta.

A tömeges állampolgári megkeresésre válaszul ezért elővette a mezőhegyesi ménesbirtok gazdájának jóságos és vendégszerető arcát, és úgy döntött,

A vendégül látott állampolgárok az út során autós videóinterjút készíthetnek Lázár gazdával, aki, majd mint látni fogják, számos politikus kollégájával ellentétben nem ismer tabut, sőt a megértés és az együttérzés sem idegen számára, miközben a kritikai szemléletmód felbukkanása esetén sem ugrik be az első bokorba.

A videókat aztán Egy Ladában Lázárral címen minden érdeklődő állampolgár számára saját Facebook-oldalán közszemlére teszi, a sorozat nyitó darabja már nyilvánosságra is került. Az első szerencsés állampolgár, Róbert Maglódról érkezett, hozta magával a feleségét, de ő csak beült a hátsó ülésre, és csendben figyelte férje és Lázár gazda eszmecseréjét, miközben a birtok földjei mellett haladtak el végtelenítve.

Lázár gazda a hazai pályán könnyen oldódott, már az elején a birtokkal büszkélkedett, és azzal, hogy az intézmény mindig is kiemelt figyelmet kapott az államtól. Dicsfénye ugyan halványulni látszott ugyan, de Lázár gazda azon munkálkodik heti két-három alkalommal, hogy új erőre kapjon a láng.

És akkor itt vette kezdetét az, ami tökéletesen lefedi Lázár gazda viselkedését érdeklődő vendégével szemben.

aki mindehhez némileg szerencsétlenül ugyan, de nagyon hatásosan asszisztált, legalábbis Lázár gazda minden mondatát a kétharmad tudatában benyújtott törvényjavaslatnak vette.

Az egészségügyre terelődik a szó, a volt miniszter érdeklődés látszatát kelti, maga is többször fordul vendége felé kérdéssel, egy ponton pedig arról érdeklődik élénken, hogy Róbert szerint az egészségügy szavazatbefolyásoló tényező-e.

- érkezett a gyanútlan nézőben önkéntelen felszisszenést kiváltó gyomros Róberttől, amit Lázár gazda egy keddenként bokszra járó szakpolitikus profizmusával hárít.

Egészen pontosan így:

Róbert egyetértve felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar tinédzserek rendkívül elhízottak, amiért szintén okolható az egészségügy helyzete, és ha már gyerekként ilyen ellátással találkoznak, akkor az ágazat megelőző funkciója is becsődölt. De Lázár gazdát nem lehetett csőbe húzni.

"A megelőzésre legalább ugyanannyit kellene fordítani szakmában, odafigyelésben és pénzben egyaránt, mint amennyit a betegellátásra" - és válaszát hallgatva nem lehetett nem egyetérteni vele, kiváltképp, hogy a tegeződő beszélgetés folytatása már-már a bizalmas baráti hangnemet súrolta.

"Nem mentegetni akarom magunkat, politikusokat, de olyan egyszerű meghatározni, hogy mit is kell csinálni pontosan, mik is azok a pontok, amikben lépni kell, és mihez nyerhető meg a társadalom támogatása. De, tudod, az emberek nem nagyon szeretik, ha a változást saját magukon kell kezdeni" - sorolta a tényeket az egykori miniszter, miközben Róbert szemébe nézve adott egy kis gázfröccsöt.

"Egészen biztos benne - folytatta -, hogy vannak olyan tételek, a háziorvosi ellátás, a szűrővizsgálatok, kórházfejlesztés, infrastruktúra-fejlesztés, amikben lehetne társadalmi konszenzust teremteni."

És miközben Róbert bátorító egyetértése kifejeződést nyert, a Niva váratlanul megállt a földúton, és egy darabig nem is mozdult tovább. Kívülről nézve a két utas és a sofőr mintha a céltalanság Nivában ülő reprezentatív szoborcsoportjává dermedtek volna.

A mozdulatlanságba Róbert megszólalási kísérlete lehelt újra mozgásszerűséget, Lázár gazda pedig, engedve életösztöneinek, kegyetlenül kihasználta az új lendületet, kifejezetten kritikus hangot megütő vendégének szájából kéretlenül átvette a szót, és maga fejezte be annak mondatait:

"Ma ott tartunk, hogy az egészségügyben inkább elviselnék az emberek a változást, csak történjen már valami. Tíz éve ez nem így volt" – hangoztatta a politikus, mint akinek az ég egy adta világon semmi köze sem volt ehhez a tíz évhez.

"Más területeken történnek beruházások, közben negyvenéves emberek fogatlanul élnek az utcán" - kontrázott a bátor állampolgár, de Lázár Jánost nem lehet zavarba hozni, jól ismeri már ezt a vitát.

"Minek építünk stadionokat, miközben a kórházak ilyen állapotban vannak, ugye? - tette fel a költői kérdést, hiszen nagyon is tudta, mire megy ki a játék. - De én mindig azon az állásponton voltam, hogy nem más elől kell elvenni a pénzt, hanem erre is költeni kell" - majd Lázár gazda száján át az Egyenlő Bánásmód Hatóság képében távozott a szent szellem, amire Róbert, a bűnös érvelés állampolgári kísérleti nyula hangosan gyónta meg, ami hosszú évek óta nyomta lelkét, tudniillik azt, hogy:

Pedig az egészségügyi dolgozóknak nem jó, gondolhatta Lázár gazdában az ellenzéki frakcióvezető-helyettes, de nem csak gondolhatta, mert végül kimondta, amit kormánypárti képviselők általában fővesztés terhe mellett mondhatnának ki, ha nem Lázár Jánosnak hívnák őket.

"Az ápolók nagyon elégedetlenek, az orvosok egy része szintén, de főleg azok bérezési szintjével nagy az elégedetlenség, akik nem orvosok" - ismertette kicsit nyakatekerten a Fideszen kívül mindenhol jól ismert tényt a fideszes politikus, ami végül is csak annyit jelent, hogy az egészségügyben az orvosok egy kis részén kívül minden munkavállaló elégedetlen.

Mindez végül egyfajta summázatnak is bizonyult, ugyanis Lázár gazda a beszélgetés tematikájának összefoglalásával érzékeltette, lassan tipli van haza. És miközben még egy kicsit tanácstalanul pihentek egy százötvenéves tölgyfasor árnyékában, orruk előtt sötétpej nóniusz húzta el egyes fogaton a 19. századi poros-narancsos naplementét a tájban, meg a lószarszagot.

Lázárt megcsaphatta a szél, felkínálta Róbertnek, hogy vezetheti a szolgálati gépjárművet, hamuba sült pogácsaként pedig azt csomagolta be a szerencsés állampolgárnak, hogy elmesélte magáról, egyszer, régen ő volt az egyetlen politikus a Fideszben, aki úgy gondolta:

Aztán vágás, forgatókönyv szerint Róbert állampolgár még a kamerába mondja, hogy köszöni a lehetőséget, Lázár gazda pedig munkaeszköznek álcázott papírköteggel a kezében parlamenti szavazásra siet, de rajongói kedvéért mindig képes az áldozathozatalra, és szakít rá időt, hogy kimondja a bűvös varázsigéket, miszerint még lehet jelentkezni az Egy Ladában Lázárral felvételeire. Végül egy táncoló kertitörpe mozgáskultúráját imitálva hozzáteszi: