Szólítsatok csak Dallasnak! - Budapestet is elérte az "olajláz"

Publikálás dátuma
2019.08.25. 08:30

Bár Magyarország nem olaj- gáz nagyhatalom, a kisebb energiaipari cégek számára vonzó, ugyanis szép számmal akadnak itt kitermelhető mezők. Most a fővárost is elérte az „olajláz” ami persze nem jelenti azt, hogy aki kinéz az ablakon az a szomszédban máris egy olajfúrótoronnyal szembesül.
Megvan az rendre visszaköszönő kép a Dallasból amikor az eget karcoló toronyházak árnyékában „kalapácsfejükkel” ütemesen bólogatnak az olajkutak? Nem vitás, a magyar főváros régiója nem Texas, és a következő főpolgármesterből sem lesz egy új Jockey Ewing, de Budapest még lehet olajváros. Legalábbis az Innovációs és Technológiai Minisztérium most egy szénhidrogén-kutatási koncessziót írt ki. A dolog érdekessége, hogy a koncessziós kiírás szerint tizennégy pesti és budai kerületben lehetne próbafúrásokat végezni, illetve az agglomerációban. 
50 százaléka sikeres általában a kutatásoknak, ez az arány jóval barátibb, mint az 1990-es években, amikor csak minden negyedik-ötödik próbálkozás botlott gázba vagy olajba. Illetve akad egy magyar cég, amelyiknek a kutatási technológiája mintegy 80 százalékos találati arányt garantál.

Ami biztos, hogy aki megtalálja az értékes leletet, az termelheti ki. Ami nem biztos, hogy mi rejtőzik a mélyben, illetve mekkora a mező nagysága. Ami az előbbit illeti, bár a gáz és az olaj párban jár, az 1930-as évek óta halmozódó tapasztalatok azt mutatják, hogy mintegy hetven százalékos a gáztalálati arány. Egyébként a szakma nem vár „óriásmezőt”, a nagy lelőhelyek zömét az 1970-es évekre feltárták. Meglepetések azért mindig akadnak, például most tártak fel Szigetvár mellett egy érdemi méretű mezőt. Mindenesetre akkora találat nem valószínűsíthető, hogy arra a nagy világcégek rámozduljanak. Iparági források a MOL-t emlegetik (amelyik regionális szinten meghatározó, de világviszonylatban egy kisebb közepes energia állatnak számít), de akad vagy még féltucat – jellemzően amerikai hátterű – céget is érdekelhet a dolog. 
675 négyzetkilométeres kutatóplaccon lehetne megnézni, mit rejt a föld mélye.

A kérdés az, hogyan avatkozik bele a kutatás/a kitermelés. Az ipari lobbisták Kaliforniára szokták mutogatni, mondván a városokban álló toronyházak némelyike csak kívülről tűnik polgári épületnek, belül valójában olajfúrótorony. És nem vitás, Oklahoma Cityben a törvényhozás épülete előtt a körforgalomban szintén ott terjeszkedik egy olajkút. De hazai példa is akad: a MOL 40 éve „dolgozik” Szeged alatt, összesen több mint 550 ezer köbméter olajat és 150 ezer köbméter gázt termelt ki, és tavaly tovább bővítette a kapacitását Móravárosban. A környezetvédők már kevésbé lelkesednek a városkép ipari esztétikájáért, inkább a zajterhelés és a vízbázis miatt aggódnak. Hogy a zajterhelés jelentős a kút többszáz méteres körzetében azt senki nem vitatja, hiszen fúráskor hatalmas (1000-1500 lóerős) teljesítményű gépek dolgoznak. Hasonló a helyzet a fényszennyezéssel is. Ám mindkét esetben a „zúzás” fél-egy hónapig tart, amíg nem áll az üzemszerűen termelő kút. Statikai hatásától – lásd: közművek, épületek megrogyása – szinte senki nem fél. Egyrészt több kutat is lehet egy viszonylag kis területről menedzselni, ugyanis ha ferdén fúrják és fektetik a csöveket, akkor ami a felszínen pár méterre van egymástól, az a mélyben több kilométer távolságra terül el. A „teleszkopikusan” egymásba csúszó csövek közül a legvastagabb (ami a felszínről startol és körülbelül 200 méteres mélybe fut) mintegy 500 milliméter, azaz fele olyan széles, mint egy átlagos kerti kút. Ráadásul az acélcsövet egy speciális cementréteg öleli körbe, így stabilabb, mint a talaj. Ugyanígy csak nem üzemszerű működés esetén fenyegeti veszély a vízbázist. Aminek megóvása érdekében – jellemzően 1000-1200 méter mélyen – egy másik speciális csőbe bújtatják, így akadályozva meg, hogy bármi beszivárogjon a vízbe.
303 millió forint a koncessziós díj legkisebb összege, azaz már a próbafúrás sem olcsó mulatság

Majdnem mindenhol

 Ferencvárosban, Józsefvárosban, Zuglóban, Kispesten és Kőbányán egyaránt kutathatnak az „energiaipari” cégek, azaz nemcsak a külső kerületekben. Az agglomerációban is viszonylag mély a merítés: Érdtől kezdve Szigetszentmiklóson át Vecséssel bezárólag egyaránt próbálhatják előcsalogatni a gázt és az olajat.

Energetikai nyomolvasók

Hogy hol kezdjenek próbafúrásokba, azt szeizmikus mérésekkel derítik fel az olaj- és gázcégek. A rendszer lényege, hogy hatalmas gépekkel döngölik a talajt (korábban a robbantás volt népszerű módszer) az így keltett vibráció hullámainak visszaverődése alapján térképezik fel, hol bújhatnak meg a szénhidrogének.

Szerző
Témák
olaj gázolaj

Mindenhova beosonkodik a generális opportunista ragadozó

Publikálás dátuma
2019.08.24. 17:53

Fotó: PHILIPP SCHULZE / AFP
Kegyetlenek, zajosak és nagyjából mindenhol ott vannak. Általában éjszaka vadásznak, de párzási időszakban, vagyis mostanában nappal is találkozhatunk velük a külső kerületekben, vagy akár a Nagykörúton. A nyestek hozzánkszoktak, mi nehezebben alkalmazkodunk a jelenlétükhöz.
Ha éjszaka gyanús hangokat hallunk a padlásról, reggel nem indul az autónk, mert valaki elrágta a gyújtáskábelt, vagy levágott fejű madarak hevernek a kertünkben, biztosak lehetünk benne, hogy nyestünk van.

Mindent, mindig

A menyétfélék családjába tartozó állatka Európa legelterjedtebb ragadozója. Különös tény, de a brit szigeteken nem találunk nyestet - de ezuen kívül mindhol. Otthonosan él az emberi az emberi településeken is. Igaz, nem jószántából: a civilizáció szép lassan kiszorítja eredeti élőhelyeiről. „Ne csodálkozzunk, hogy szembejönnek velünk az utcán, kivágjuk a fáikat, beépítjük a territóriumukat – mondja Both Zoltán vadállat befogó, aki gyakran találkozik nyesttel a fővárosban és környékén is. – Sokszor hívnak, mert valami motoszkál a tetőn, vagy láttak egy «gyanúsan nagy patkányt«. Az esetek többségében kiderül, hogy nyestről van szó.” A nyest úgynevezett generalista, opportunista ragadozó. Ez azt jelenti, hogy sokféle környezetben és sokféle táplálékon megél. Rendkívül tanulékony, alkalmazkodó képessége bámulatos. Szinte mindent megeszik, amit talál, vagy amit elejt, a rovaroktól a hüllőkön, kétéltűeken át madarakig, rágcsálókig és más kisebb emlősökig. Kedveli az érett gyümölcsöt is, gyakran dézsmálja meg a kiskerteket, a gyümölcsfák termését. Mostanában szokott rá a kommunális hulladékra, de – ahogy Both Zoltán mondja – a város egyébként is terülj-terülj asztalka a számára, a kuka csak a bónusz. Nálunk az 50-es, 60-as évek óta él városokban. Harminc évvel később pedig már mindennapos vendégnek számít. Pontos számukat még megbecsülni sem lehet, tekintve, hogy általában éjszaka portyáznak.  

A játékos gyilkos

A nyestek nagyon óvatos és okos állatok, ezért kevés a természetes ellenségük. Befogni is nehéz őket. Az ELTE TTK Biológiai Intézetében működő Urbanizációs Kutatócsoport évek óta vizsgálja a viselkedésüket. Így sok mindent tudunk már róluk. Például azt, hogy eleinte a parkok odvas fáiban laktak, ám mostanában egyre gyakrabban költöznek be épületekbe. Ilyenkor általában a villámhárítón vagy az esővízcsatornában közlekednek fel-le. Gyakran szemelnek ki megfelelő épületeket, amelyek tetőszerkezete még nem elég korhadt a rágáshoz, akár éveket is várnak a megfelelő állapotra. Azt is a kutatók figyelték meg, hogy táplálékbőség esetén a prédák fejét lerágja, de a tetemet épen hagyja, és csak később fogyasztja el. A nyestek kártételének legjobb (illetve hát a legrosszabb) példája az autókábelek rágcsálása. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy bizonyos autók kábelkötegei ínycsiklandóbbak lennének a többinél, ezért ezek nagyobb veszélynek vannak kitéve. A kutatócsoport két évtizedes munkával arra jutott, hogy ezek a jelenségek nem random módon ütik fel a fejüket, de állandóságot sem mutatnak. Ehelyett egyes környékeken hosszabb ideig, akár évekig is károsítják az autókat, majd felhagynak vele. Feltételezik, hogy ez egyfajta játék, ami a nyestek természetes kíváncsiságát elégíti ki: néhány egyed kitalálja, eltanulják a kölykök, és az adott környéken „divattá” válik. A tetőtérben futkosás is egyfajta játék: amikor a nyest végzett az éjszakai portyával, saját szórakoztatására futkározik egy kicsit.

Távoltartási végzés

Nyest ellen a legjobb talán kutyát tartani – mondja Both Zoltán, tudniillik a kisebb macskák inkább ellenfelei sem mint ellenségei. „A kocsikba kapható mindenféle ultrahangos riasztó, talán működnek, de van, aki a kutyaszőrre esküszik. Ha azt megérzi a nyest, elmenekül. Viszont elég okos ahhoz, hogy egy idő után rájöjjön: átverték. És akkor nincs pardon.” A vadállat befogó szerint az épületek esetében a legjobb, ha gondoskodunk a nyestek távoltartásáról. Erre a gazdaboltokban vagy építési áruházakban kapható vadháló a legjobb. A lehetséges behatolási pontokra, a tetőcserepek és a tetőablakok találkozására érdemes felerősíteni. Ha „kinti” kutya vagy macska van a háznál, bizonyosodjunk meg róla, hogy minden kitett tápot megettek, tudniillik a nyestek előszeretettel fogyasztják a meghagyott kutya- és macskaeledelt is – mondja a szakember.

Pénzállat

 A középkori Horvátország egyes területein a nyestbőr volt az adózás fizetőeszköze. Ezért látható Szlavónia címerében a középkor óta nyest, és Horvátország hivatalos fizetőeszközét ezért nevezik kunának, vagyis nyestnek. 

Szerző
Témák
nyest

Ave romani! Feltámadnak a rómaiak Óbudán

Publikálás dátuma
2019.08.20. 20:56

Fotó: A szerző felvétele / Népszava
Támadnak a rómaiak, vagy ha jobban tetszik, feltámadnak Óbudán. Merthogy békésen ugyan, de „kezdik visszahódítani” egykor volt lakóhelyüket, ami egyelőre annyit tesz, hogy a néhai Aquincum szellemei beköltöznek a panelrengetegbe. Egészen pontosan ráköltöznek egy-egy felújított panelház külső homlokzatára, égbe szökő alakjukkal megidézve az idén 1930 éves római katonai és polgárvárost, mely közel 2000 évvel alapítása után is látványosan jelen van az óbudai mindennapokban. A Fő tér közelében, a Polgár utca és a Kórház utca ékében nemrégiben újraszigetelt paneltornyon hatalmasra festett katonák, egymással diskuráló tógás alakok és finom római dámák igyekeznek elmosni a történelem és a Duna menti limes határait, sajátos módon otthont adva az első néhány évszázadban itt állomásozó, 6000 fős légió II Adiutrix kiválasztott alakjainak. A légiótábort, melynek nyomai a mai napig meghatározzák a környék látképét, a híresen diktátori babérokra törő Domitianus császár jelenlétében avatták fel, aki többek között arról is híres volt, hogy nem tűrt semmiféle ellentmondást és ellenállást – aki mégis megpróbálta, azt a terror már akkoriban is kifinomultnak számító eszközeivel pöccintette ki a látóteréből, olykor pedig le a térképről. Szóval, ez a bizonyos Domitianus ideutazott a mai Budapestre csak azért, hogy „megalapítsa” Aquincumot és a légiótábor létrehozásával megerősítse a római jelenlétet: tagja csak római polgárjoggal rendelkező férfi lehetett, aki ráadásul városi lakos volt és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezett. Az első helyőrséget Britanniából helyezték át erre a területre – feladatuk a béke biztosítása mellett a romanizáció volt, vagyis a katonai feladatok mellett, látványos példamutatással, el kellett terjeszteniük a római szokásokat: hivatalból kellett nyilvános fürdőket látogatniuk, naponta tisztálkodniuk és részt venniük az amfiteátrum szabadtéri játékain. „Sok rómainak, akik itt éltek a környéken, a nevét is tudjuk” – meséli egy játszótéri anyuka, akit láthatólag lelkesít a bennfentesség. Úgy emlegeti Caius Castricus Victort vagy Marcius Turbót, mintha évezredes jó barátság kötné őket egymáshoz. A homokba rajzolva méretezi be a területet: nagyjából 500 x 540 méter, és büszkén mutat rá a ma Polgár utca 7. alatt lévő lakóházára, ami a tábor egyik, a Duna védelmét szolgáló belső tornya, bástyája helyén magasodik. Az anyuka nem helytörténész, a tervezési munkálatok alatt kupálta ennyire ki magát, merthogy a házfestések szinte példátlan módon a lakók bevonásával történtek. A tematika ugyan adott volt – Sárosi Anita tervezőnek a színekkel a Duna két partját, valamint a Római birodalmat kellett megidéznie –, de azt, hogy kik és milyen formában ékesítsék a panelsorokat, az ott lakók szavazhatták meg. Ahogyan az anyuka mondja látható büszkeséggel: „van ugyan császár, de ezen a lakótelepen mégis működik a demokrácia.”
Szerző
Témák
rómaiak