Ha éjszaka gyanús hangokat hallunk a padlásról, reggel nem indul az autónk, mert valaki elrágta a gyújtáskábelt, vagy levágott fejű madarak hevernek a kertünkben, biztosak lehetünk benne, hogy nyestünk van.
Mindent, mindig
A menyétfélék családjába tartozó állatka Európa legelterjedtebb ragadozója. Különös tény, de a brit szigeteken nem találunk nyestet - de ezuen kívül mindhol. Otthonosan él az emberi az emberi településeken is. Igaz, nem jószántából: a civilizáció szép lassan kiszorítja eredeti élőhelyeiről. „Ne csodálkozzunk, hogy szembejönnek velünk az utcán, kivágjuk a fáikat, beépítjük a territóriumukat – mondja Both Zoltán vadállat befogó, aki gyakran találkozik nyesttel a fővárosban és környékén is. – Sokszor hívnak, mert valami motoszkál a tetőn, vagy láttak egy «gyanúsan nagy patkányt«. Az esetek többségében kiderül, hogy nyestről van szó.”
A nyest úgynevezett generalista, opportunista ragadozó. Ez azt jelenti, hogy sokféle környezetben és sokféle táplálékon megél. Rendkívül tanulékony, alkalmazkodó képessége bámulatos. Szinte mindent megeszik, amit talál, vagy amit elejt, a rovaroktól a hüllőkön, kétéltűeken át madarakig, rágcsálókig és más kisebb emlősökig. Kedveli az érett gyümölcsöt is, gyakran dézsmálja meg a kiskerteket, a gyümölcsfák termését. Mostanában szokott rá a kommunális hulladékra, de – ahogy Both Zoltán mondja – a város egyébként is terülj-terülj asztalka a számára, a kuka csak a bónusz.
Nálunk az 50-es, 60-as évek óta él városokban. Harminc évvel később pedig már mindennapos vendégnek számít. Pontos számukat még megbecsülni sem lehet, tekintve, hogy általában éjszaka portyáznak.
A játékos gyilkos
A nyestek nagyon óvatos és okos állatok, ezért kevés a természetes ellenségük. Befogni is nehéz őket. Az ELTE TTK Biológiai Intézetében működő Urbanizációs Kutatócsoport évek óta vizsgálja a viselkedésüket. Így sok mindent tudunk már róluk. Például azt, hogy eleinte a parkok odvas fáiban laktak, ám mostanában egyre gyakrabban költöznek be épületekbe. Ilyenkor általában a villámhárítón vagy az esővízcsatornában közlekednek fel-le. Gyakran szemelnek ki megfelelő épületeket, amelyek tetőszerkezete még nem elég korhadt a rágáshoz, akár éveket is várnak a megfelelő állapotra. Azt is a kutatók figyelték meg, hogy táplálékbőség esetén a prédák fejét lerágja, de a tetemet épen hagyja, és csak később fogyasztja el.
A nyestek kártételének legjobb (illetve hát a legrosszabb) példája az autókábelek rágcsálása. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy bizonyos autók kábelkötegei ínycsiklandóbbak lennének a többinél, ezért ezek nagyobb veszélynek vannak kitéve. A kutatócsoport két évtizedes munkával arra jutott, hogy ezek a jelenségek nem random módon ütik fel a fejüket, de állandóságot sem mutatnak. Ehelyett egyes környékeken hosszabb ideig, akár évekig is károsítják az autókat, majd felhagynak vele. Feltételezik, hogy ez egyfajta játék, ami a nyestek természetes kíváncsiságát elégíti ki: néhány egyed kitalálja, eltanulják a kölykök, és az adott környéken „divattá” válik. A tetőtérben futkosás is egyfajta játék: amikor a nyest végzett az éjszakai portyával, saját szórakoztatására futkározik egy kicsit.
Távoltartási végzés
Nyest ellen a legjobb talán kutyát tartani – mondja Both Zoltán, tudniillik a kisebb macskák inkább ellenfelei sem mint ellenségei. „A kocsikba kapható mindenféle ultrahangos riasztó, talán működnek, de van, aki a kutyaszőrre esküszik. Ha azt megérzi a nyest, elmenekül. Viszont elég okos ahhoz, hogy egy idő után rájöjjön: átverték. És akkor nincs pardon.” A vadállat befogó szerint az épületek esetében a legjobb, ha gondoskodunk a nyestek távoltartásáról. Erre a gazdaboltokban vagy építési áruházakban kapható vadháló a legjobb. A lehetséges behatolási pontokra, a tetőcserepek és a tetőablakok találkozására érdemes felerősíteni. Ha „kinti” kutya vagy macska van a háznál, bizonyosodjunk meg róla, hogy minden kitett tápot megettek, tudniillik a nyestek előszeretettel fogyasztják a meghagyott kutya- és macskaeledelt is – mondja a szakember.
