A Millennium színpompás emlékműve

Publikálás dátuma
2019.08.25. 14:43

Fotó: Fortepan - Adományozó Somlai Tibor / Népszava
Török András, Budapest lankadatlan kutatója írt egyszer arról, hogy sosem értette: hogyan került egy hatalmas fa éppen a városligetbeli régi kiállítóépület, a mai Olof Palme ház főbejárata elé. Egészen addig morfondírozott ezen, míg nem talált egy fotót, amelyről kiderült, hogy eredetileg a Liget belseje felé nézett a bejárat, s csak jóval később nyitottak kaput a városból könnyebben megközelíthető Stefánia út, a mai Olof Palme sétány irányába. A csarnok az 1885-ös országos kiállításra épült, a pályaudvarok mestere, Pfaff Ferenc tervei szerint, és kettős célt szolgált. Egyrészt ezt az 1250 négyzetméteres, a díszes előcsarnok köré rendezett nagy- és kistermekből álló épületet szánták a főváros képzőművészeti bemutatóhelyének. Másrészt e Műcsarnokon mutatta be a budapestieknek a feltörekvő Zsolnay gyár, mire képes: a nyerstégla falakon elhelyezett színpompás majolikadíszek a korban igencsak meghökkentőnek számítottak a maguk élénkségével, pedig hol volt még akkor a pirogránit és az eozinmáz… (Akkoriban találták fel őket a pécsi laboratóriumokban.) A kiállítóhelyről azonban sajnos elég gyorsan kiderült, hogy túl kicsi arra, amire szánták. Még szerencse, hogy 1887-ben a főváros úgy döntött, létrehozza a saját múzeumát, és erre a célra megvásárolta a gazdátlanná vált csarnokot. 1907-ben itt nyílt meg a város történetét, iparát, vezető személyiségeit, dokumentumait és képgyűjteményét felvonultató tárlat, igaz, alig egy emberöltőre: 1936-ban már végzetesen kinőtte a helyet, így át is költöztették a Károlyi-palotába. A ház ezután – némi hadikórházi kitérőt és bombarombolást leszámítva – üresen állt egészen 1954-ig, amikor a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műhelyét rendezték be benne. Az új funkciót szolgálta a tereinek teljes átalakítása, a beépített emelet és az eredeti főbejáratból szabott rámpa is. A rendszerváltás utáni sodródás kiállításokat és terveket – például a Műszaki Múzeummá alakítás ötletét – hozta magával, de döntés csak a Liget projekt kapcsán született az épület sorsáról. Az elmúlt három évben többmilliárdos költséggel eredeti állapotában állították helyre, hogy ezentúl étteremként, kávézóként és az 1896-os Millennium emlékműveként szolgáljon. A hírek szerint benne lel majd otthonra az a szobányi városmakett is, amely évtizedek óta ládákban várja a feltámadást. Legutóbb épp a város másik elátkozott épületében, a Bálnában láthatta egy részét a közönség. 
Szerző
Témák
Olof Palme Ház

HÉV-vonalat hosszabbítana az ellenzék

Publikálás dátuma
2019.08.25. 13:06

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Azt, hogy merre billen majd Csepel az októberi önkormányzati választáson, talán még a többi kerületnél is nehezebb megmondani: erős tábora van Borbély Lénárd fideszes polgármesternek, és az őt kihívó összellenzéki jelöltnek, Erdősi Évának is.
Az utóbbi 5 év eredményeit összegezte Borbély Lénárd nemrég saját közösségi oldalán és az önkormányzat honlapján – 35 pontos fejlesztési csomagja jó részét elegánsan átugorva a zöldfelületek felújítására koncentrált. Illetve a kormánypárti polgármester azt hangsúlyozta: a fővárosban Csepel volt az egyik legtöbb beruházást hajtó kerület, ráadásul a lakosság igényei szerint fejlezstett, ugyanis a nemzeti konzultációk mintájára most is tart egy „csepeli konzultáció”. Erdősi Éva erre csak legyint, szerinte álkérdésekre kellene választ adniuk a csepelieknek. „Ki az, aki nemmel felelne arra: akarja-e, hogy felújítsák a kerület iskoláit?” – kérdezett vissza az ellenzék jelöltje. Aki közösségi oldalán csavart egyet a konzultáción, és a polgármesternek címezte kérdéseit. Elsőként ezt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2014-es polgármesteri program 35 pontjából 90 százalék nem valósult meg?”. Erdősi Éva a Népszavának azt hangsúlyozta: Borbély Lénárd szerint kizárólag a látványos, de a kerületben élők jövője szempontjából kevésbé lényeges dolgokra koncentrált. Semmit nem lehet tudni például a Németh Szilárd által bekiabált Weiss Manfréd Munkahelyteremtő Programról, a beígért 5 ezer új állás nem jött létre. Nem sikerült gatyába rázni a Csepel Művek terület, a hatalmas gyárterületen kaotikusan van elszórva sokféle cég, így nem lehet tematikus fejlesztéseket indítani, egyfajta ipari parkot létrehozni. A kisvállalkozásoknak tett ígéretét, miszerint a panelházak alján található önkormányzati helyiségek bérleti díját csökkentik, nem tartotta be a városvezetés, így sokan nem mernek/tudnak belevágni üzletükbe. A cégek építményadóját, telekadóját is el akarta hivatalosan törölni a városvezetés, ehelyett az éves infláció mértékével minden januárban emelik azt. A kezdő vállalkozásoknak ígért inkubátorházból sem lett semmi. Márpedig Erdősi Éva szerint a helyi vállalkozásoknak létkérdés lehet az önkormányzati segítség, és bizony ezer dolgot lehetne tenni a kis cégekért. Például az önkormányzati közreműködéssel készülő beruházások projektmenedzserét a polgármesteri hivatalban kellene alkalmazni, így a fővállalkozók kikerülésével közvetlenül lehetne szerződni a mostani alvállalkozókkal. Ez több lehetőséget hozna a helyi cégeknek, s a beruházás is olcsóbb lenne. A másik legfontosabb terület Erdősi Éva szerint a lakhatás. Így polgármesterként befagyasztaná az önkormányzati bérlakások eladását, és több bérleményt is kialakítana – ehhez nem is kellene mélyen belenyúlni az önkormányzat kasszájába. Mivel a kerületben még ma is nagyon sok a lapostetős négyemeletes ház, ezekre sátortetőt húzva rengeteg lakást lehetne építeni, miközben a házakba lifteket lehetne szerelni. Az építkezés számláját nem a kerület állná, hanem a beruházók, csakhogy a vállalkozások az önkormányzati közreműködésért cserében adott számú otthont átengednének a kerületnek. Az ellenzéki jelölt azonban nemcsak „polgári otthonokban” gondolkozik, mondván: krízislakásokra is szükség lenne, mert sok család kerülhet megoldhatatlan élethelyzetbe és egy önkormányzatnak az is feladata, hogy ne hagyja magukra ezeket az embereket. És persze nem ártana megmozdítani a kerületet – ennek érdekében Erdősi Éva Csepel segítségével kapcsolná be az agglomerációt a fővárosi vérkeringésbe. A lényeg, hogy itt menjen keresztül az M0-ás körgyűrűig meghosszabbított HÉV-vonal. Az Auchannál P+R parkolót lehetne kialakítani, ahol a sziget távolabbi pontjairól a fővárosba igyekvők letehetnék az autóikat. Nincs ma ilyen hivatalos terv, de az ellenzéki pártok úgy vélik: a közlekedési fejlesztése sokat javítana a csepeliek helyzetén.
Csepeli Szent Imre tér
Fotó: Molnár Ádám / Népszava

Fürdő helyett CT

 Szabadulna a strand üzemeltetésétől Erdősi Éva, bármekkora vihart kavar is ez az ötlet. Érvelése lényege, hogy az üzemeltetési jogot kapja meg a főváros, hisz a területen lévő termálkút úgyis az övé. A működtetés évi 50 milliós költségét megspórolva pedig pár esztendő alatt vehetne magának a kerület egy saját CT-berendezést, ami életmentő segítség lenne.

Témák
Csepel HÉV

Bármilyen állatot

Publikálás dátuma
2019.08.25. 12:56
Spicy Fish Kínai étterem
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Ígéretes puffanással fog asztallapot a táplálékkódex (közönségesen étlap, de mérete és tömege okán súlyosabb titulust kíván), szertartásosan mosolyog a pincérnő, s empatikusan mondja – helyesen dekódolva a menüsorra ámuló-dülledő szemek üzentét –, hogy majd jön, válasszak nyugodtan. (A magyarja némiképp egzaltáltabb, de kínai étterembe, pontosabban egyáltalán étterembe, nem a szókincsét gyarapítani jár az ember, inkább a súlyát.)
Válasszon a fene! – gondolja a tudósító, és magában ádázul fogadkozik, hogy olyan zabálást csap, aminek láttán Szinbád és Vanek úr egyaránt önkritikát gyakorol, és nem tetszeleg tovább a nagyevő szerepében. Egyszer az egyik Kínát megjárt kolléga mesélte, hogy a kisvárosi étterem azzal hivalkodott, miszerint a kedves vendég bármilyen állatot behozhat, azt ínycsiklandó formában tálalják elé. Hát nem üres mondás lehetett. A Spicy Fish étlapján ott szoronkodik Noé bárkarakományának a fele, szervíroznak itt békát, bárányt, kagylót, miegymást. Kapaszkodót keresve a tudósító a környező asztalokra pillog, ám egy csokor, pikkelyes, szürke színben játszó csirkeláb láttán úgy dönt, inkább a saját gasztroútját járja. Fűszeres fafülgomba a nyitány, ami magában is remek lenne, de nem ítéltetik magányra. Párban jár egy tojástekercs-szerűséggel, amit disznópástétommal és nyers uborkával töltenek. Egy harapás a tojás és a sertéshús miatt édeskés, az uborka okán kesernyés omlettféleségből, majd egy levélvékonyságú gomba a maga savanyúságával – és máris mosolyognak az ízlelőbimbók. Fűszeres folyami kagyló próbálja fokozni a hatást, meglehetős sikerrel. Más mint tengeri rokonai: puhább és zamatosabb, no meg a mérete is szerényebb. Utóbbi kitétel nem kritika, hiszen kisebb piramisnyit púpozott a tányérra a szakács, pusztán technikai megjegyzés. Ez az étel ugyanis a finom-motorika próbája – keresztbe áll a tudósító szeme a koncentrálástól, miközben suta mozdulatokkal próbálja evőpálcikával kicsippenteni a kagylóhúst a héjából.
Viszont az edzés meghozza gyümölcsét: a fokhagymás lében főtt pacal darabkáira már olyan magabiztossággal csap rá, mint öreg gólya a békafiakra. És akkor itt álljunk meg egy szóra. Mert senki nem vitatja, hogy a magyar Európa pacalnemzete (noha az olaszok kétezer éve eszik, a franciák meg tucatféleképpen készítik), de az igazi marhagyomor-nagyhatalom az Kína, a maga több száz pacalreceptjével. Most koncentráljunk az előttünk levőre, ami fokhagymás párákat ereget. Nem csíkokban, kis kockákban szolgálják fel, nem véletlenül, sokkal resebb, mint mifelénk. És az a helyzet, hogy a savanykás-fokhagymás íz legalább olyan otthonossá teszi a pacalt, mint az elpörköltösítés. Kevésbé patetikusan: állat jó. Intenzív ízével nem versenyezhet semmi, így a desszertként rendelt, brokkolival és garnélával dúsított gőzgombóc sem, pedig tényleg nem rossz. A magát hordóra kóstoló tudósító pihegés közben kiszúrja, hogy az asztalon megjelent valami kecses kehely, sárgás beltartalommal. A pincérnő csempészte elé, mert a gőzgombócrendelésből arra jutott, szegény európai barbár nem tudja, mi az a desszert. És tényleg: a mangópuding úgy kell egy ilyen menüsor végére, mint az espresso machiato esetében a tejkalap a kávéra. Lecsendesíti a szájban villódzó ízeket, és a még a sörböffenéseket is pacifikálja.
Szerző
Témák
kínai piac