Mosdó, kényelem és megbízható internetkapcsolat nélküli hajón indult az angliai Plymouthból New Yorkba Greta Thunberg (képünkön), hogy szeptemberben részt vehessen az ENSZ klímahetének programjain és felszólalhasson a Közgyűlésben.
A 16 éves svéd környezetvédelmi aktivista mindössze nyolc óra alatt az amerikai nagyvárosba érhetett volna repülővel – ami ezen a távon utasonként mintegy 1000 kilogramm szén-dioxidot bocsát ki. Az ökológiai lábnyom csökkentése mellett kampányoló Thunberg ezért vállalta, hogy versenyvitorlással szeli át az Atlanti-óceánt, amely a világításhoz és kommunikációhoz szükséges áramot napelemekből és víz alatti turbinákból nyeri. A diáklány sokat áldozott azért, hogy hű maradhasson a zéró kibocsátást hirdető elveihez: körülbelül két hétig utazik úgy a kétfős személyzet, apja és egy videós társaságában a 18 méteres Malizia II névre hallgató versenyjachton, hogy angol vécé helyett egy speciális kék vödröt használ és fejlámpával vagy gyertyával világít a kabinjában, ha olvasni akar.
Szégyelld magad!
Emma Thompson brit színésznőnek nem sikerült ennyire következetesnek maradnia, mint az extrém körülményeket is vállaló svéd lánynak. Áprilisban afféle sztárvendégként vett részt az egész Londont megbénító klímatüntetésen, az Extinction Rebellionön (körülbelül: lázadás a kihalás ellen), nyilatkozott a sajtónak és posztolt a közösségi médiában a klímacélok fontosságáról. Majd két héttel később felült a British Airways Los Angelesbe tartó járatának business osztályára és a kiemelt kényelmi kategóriának megfelelően 2000 kilogramm szén-dioxiddal dobta meg a globális kibocsátást. Így a nemzetközi sajtónak az a része, amely a környezetvédelmet divathóbortnak, a baloldali értékrendet pedig szitokszónak tartja, hosszasan élcelődött a színésznőn. Thompson azzal próbált érvelni, hogy a repülést nem tudjuk kiiktatni az életünkből, csak jól meg kell gondolnunk, hogy miért használjuk ezt a közlekedési módot. Ő például a 60. születésnapi bulijára utazott az Egyesült Államokba. Azt talán nem lehetett volna elvárni tőle, hogy két hétig kuporogjon egy hajókabinban, de a business osztály valóban túlzásnak hatott a klímalázadás után. A zöldek ennek ellenére is megpróbálták megvédeni a színésznőt, mondván, egy nagy cél érdekében kellett vállalnia a kisebb kárt.
Björn Ferry svéd olimpikon biatlonista 2015-ben indította el a repülésellenes mozgalmát, amihez két évvel később tíz másik híresség is csatlakozott. A #flygskam azaz #szégyenjárat jelszó ekkor robbant be a svéd közösségi médiában arra utalva, hogy mennyire kellemetlenül érzik magukat azok, akik a természeti szélsőségek dacára is a légi közlekedést választják. A szlogen mára a többi, a környezetvédelemben élen járó országba is átgyűrűzött: #flugscham a németeknél, #lentohapea a finneknél és #vliegschaamte a hollandoknál. A svédek amúgy környezetvédelmi célú nyelvújításban is élen járnak. Idén „flygfritt 2019”, azaz „repüléstilalom 2019” címmel indult kampány az interneten, és egyre többen posztolnak a #tågskryt, azaz #vonatosdicsekvés címszóval arról, hogy hiába tart tovább, a repülő helyett a vasutat választják távolabbi úti célokhoz is.
Zéró kibocsátás, zéró profit
Valóban ég és föld a különbség a légi és vasúti közlekedés szén-dioxid-kibocsátása között. Ha valaki repülővel teszi meg a München és Budapest közti – légvonalban mért – 562 kilométert, 168 kilogramm szén-dioxid kibocsátásáért lesz felelős, míg vonattal csak 18 kilogrammal terheli a környezetet. Bár az is igaz, így mindössze egy órát tölt utazással (ha nem számítjuk a repülőtérre való kijutást és az ottani várakozást), míg vonattal 7 órán keresztül megy. A Párizs és Barcelona közti 826 kilométeren pedig 238 kilogramm szén-dioxid vetekszik 11-gyel, illetve a 2 óra a 6 és féllel. (A Budapest–München járathoz viszonyítva azért kisebb a Párizs–Barcelona vonatútra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátás, mert Franciaország jórészt atomerőművekkel állítja elő a villamos energiát. Ez egy ilyen jellegű összehasonlításban jól mutat, de egyéb súlyos veszélyekkel jár.) Az árképzés viszont igen érdekesen alakul: Münchenbe körülbelül 5-ször olyan drága eljutni repülővel Budapestről, mint vonattal, míg a francia fővárosból még mindig körülbelül 15 ezer forinttal olcsóbban megúszhatja, aki repülővel indul útnak a spanyol nagyvárosba.
A hosszabb utazási idő és a többletköltség dacára úgy tűnik, hogy Svédországban már megindult a valódi változás, és az emberek nemcsak beszélnek a környezettudatosságról, hanem tesznek is érte. A közvélemény-kutatások szerint az elmúlt másfél évben 20 százalékról 37 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik, ha tehetik, inkább a vonatot választják. A svéd vasúttársaság 2018-ban az előző évhez képest 5 százalékkal több jegyet értékesített. Ez év januárja és áprilisa között pedig belföldi repülőjáratokra 8, a nemzetközi utakra pedig 2,8 százalékkal kevesebben váltottak jegyet – míg Európában 4,1 százalékkal többen ültek repülőre 2018 első öt hónapjához képest.
PR-fogások
A környezetvédelem trendivé válása a légitársaságokat is lépéskényszerbe hozta. A Ryanair PR-osai például az elmúlt hónapokban mindent megtettek azért, hogy feljavítsák a fapados amúgy is megtépázott imázsát, miután áprilisban a társaság felkerült Európa legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóinak top 10-es listájára, amelyen egyébként kilenc szénerőmű előzi meg. Miután 2018-ban az előző évhez képest 7 százalékkal több, azaz 9,9 millió tonna szén-dioxidot eregettek ki, elég mulatságosan hangzik, hogy ők „Európa legzöldebb légitársasága”. De tény, hogy az ír cégnél egy levegőben megtett kilométeren 66 gramm szén-dioxid kerül utasonként a légkörbe, mivel az utazáshoz semmi flanc nem jár, és ez a legalacsonyabb érték az európai konkurensek között. Nem is beszélve arról, hogy a hagyományos légitársaságok más kontinensekre is visznek járatokat, így eleve nem kerülhetnek fel az európai szennyezők szégyenlistájára.
A Ryanair mindenesetre felajánlott 1 millió eurót környezetvédelmi célokra, és vállalta, hogy 2030-ig további 8 százalékkal csökkenti az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátást. Ezalatt a KLM a felelősségteljes repülés érdekében hirdetett kampányt, ahol arra kérik az utazókat, hogy gondolják át, valóban szükséges-e elindulniuk. Bár sokan vádolták álszentséggel a holland légitársaságot, ami nyilván úgy tud nyereségesen működni, ha minél többen választják őket, jó néhány jogos kérdést vetnek fel. Például azt, hogy lehet-e egy üzleti megbeszélést videochaten is lebonyolítani, vagy éppen szükség van-e arra, hogy milliomodik turistaként megérkezzünk egy városba, ahol aztán lépni sem tudunk a tömegben.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy németek például hiába élik meg a #flugschamot és a zöldhullámot a közösségi médiában, a kontinens első hét legnagyobb környezetszennyezője német szénerőmű. A légi közlekedés pedig a globális szén-dioxid-kibocsátásnak mindössze 3 százalékáért felel – bár az egyre növekvő utasforgalom miatt évente 3,5 százalékkal emelkedik a szennyezés mértéke. Idén újabb rekordot döntve akár 4,6 milliárdot is meghaladhatja a légi utak száma.
Noha Greta Thunberg minden kényelmetlenséget vállal a szent cél érdekében, az egyéni felelősségvállalás mellett a technikai haladás fontosságát is hangsúlyozza. A Malizia II oldalára is a svéd aktivista szlogenjét festették fel: „összefogás a tudományért”. Ez a szemlélet oldhatja fel a légi közlekedés dilemmáját is, hiszen az új technológiáknak köszönhetően a gépek könnyebbek lesznek majd és kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, ami – ha az utasok mértékletességével párosul – valóban visszafoghatja a környezetszennyezést.
