Ha a gólya nem hozza

Publikálás dátuma
2019.08.25. 11:27

Fotó: Daniel Ingold / AFP - Cultura Creative
Párok százai mennek minden évben külföldre, hogy szülővé válhassanak, mert a magyar meddőségi klinikákon a jelenlegi törvényi szabályozások mellett már nem tudnak rajtuk segíteni. Bár bizonyos modern eljárások itthon is elérhetőek, azok a nők, akiknek csak donorpetesejttel lehetne gyerekük, gyakorlatilag esélytelenek Magyarországon.
„2015-ben egy spontán genetikai mutáció miatt elvesztettük az első lányunkat. Egy évvel később volt egy vetélésem, ezért inkább úgy döntöttünk, belevágunk a lombikba. Két sikertelen próbálkozás után teljesen padlóra kerültem. Elkezdtem kutakodni, ekkor került képbe Csehország, ahol törvényileg engedélyezett, hogy az embriókat a méhbe való visszaültetés előtt genetikailag megvizsgálják. Ezt a sok veszteség után egyfajta ga­ran­ciá­nak láttam, hogy egészséges babánk lehet. A bevizsgált négy embriónkból hármat egészségesnek találtak. Az egyikük most itt szuszog mellettem, a másik kettő lefagyasztva várja, hogy visszamenjünk értük, ha kistestvért szeretnénk” – meséli Ági, aki szerint enélkül az úgynevezett preimplantációs genetikai szűrés (PGS) nélkül a lombikozás olyan, mint a szerencsejáték. A szakma véleménye azonban nem ennyire egyöntetűen lelkes az eljárással kapcsolatban, nem véletlen, hogy világszerte komoly viták folynak róla, és a szabályozás sem egységes. Csehországban például rutinbeavatkozásnak számít, így nem véletlen, hogy a sikertelenségben sokszor elcsigázott, reményvesztett magyar párok százai ülnek autóba és célozzák meg Brnót, ahol van olyan klinika, ahol magyar nyelvű honlap, koordinátorok és magyar orvos is várja őket. A „vándorlás” oka nem csak a PGS technológia alkalmazása. Bár a meddőség manapság már sokszor fiatal párokat is érint, azzal, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik, és sok nő 35-40 éves kora fölött dönt úgy vagy kerül olyan helyzetbe, hogy szülni szeretne, egyenes arányban növekszik azoknak a száma is, akik orvosi segítségre szorulnak a teherbeeséshez. És sajnos azoknak a nőknek a száma is, akiknek már nincsenek fogamzásra alkalmas petesejtjeik. Számukra a petesejt-donáció jelenthet megoldást, ami itthon olyan szigorúan szabályozott, hogy szinte lehetetlen. Nem így Csehországban. Magyarországon az embrionális korban végzett vizsgálatok közül jelenleg csak az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztika, vagyis a PGD engedélyezett. Ezek a beültetés előtt elvégzett genetikai vizsgálatok azok számára érhetőek el, akik lombikprogramban vesznek részt, és esetükben 10 százaléknál nagyobb a kockázata valamilyen betegség kialakulásának. A PGD genetikai szűrések egy része már egy évtizede elérhető idehaza is. Az embriókból három- vagy ötnapos korukban mintát vesznek, és az így kinyert néhány sejtet megvizsgálva, csak azokat ültetik vissza végül, amelyek biztosan teljesen egészségesek. „Magyarországon csak akkor lehet elvégezni egy ilyen eljárást, ha a szülőpár valamelyikének van valamilyen betegsége, ami indokolja” – magyarázza Kékesi An­na, az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központ biológus genetikusa. Ilyen indokolt eset, ha a pár valamelyik tagjának van egy olyan kromoszómaátrendeződése, ami ugyan tünetmentes és a mindennapokban semmilyen problémát nem okoz, de az ivarsejtjeiben olyan eltéréseket eredményez, amelyek miatt a magzat beteg lehet. „Ezekre a rendellenességekre általában csak sorozatos korai vetélések után derül fény. Az érintett párok esetében jelentősen megemeli az egészséges gyerek születésének esélyét a PGD, már amennyiben úgy döntenek, a természetes út helyett a mesterséges megtermékenyítést, a lombikot választják. Az utóbbi években körülbelül 50-60 ilyen esetünk volt évente” – mondja Kékesi Anna.  

Fontos, mégis alig végzik

Ennél is kevesebb, évente körülbelül 30 PGD-t végeznek olyan monogénes betegségek esetén, amikor egy szülői génhiba miatt egy betegség öröklődésének kockázata 10 százalék feletti – ilyen például a cisztás fibrózis, a Huntington-kór vagy a vérzékenység. Ezekben az esetekben az eljárás rendkívül bonyolult és drága – már az embriók vizsgálata előtt hónapokkal, a családtagok bevonásával elkezdődik –, de Kékesi Anna szerint nem kétséges, hogy az ilyen komoly betegségeknél indokolt az embriók szűrése, hiszen ez a legbiztonságosabb módja, hogy ezeknek a pároknak egészséges gyereke szülessen. Ezek hiányában legkorábban a terhesség 11. hetében lehet genetikai vizsgálatot végezni a méhlepényből vett mintával, és ha bebizonyosodik a baba betegsége, nincs más megoldás, mint az abortusz, vagy annak vállalása, hogy a gyerek betegen fog megszületni. Mindkét döntés hatalmas lelki és fizikai megterhelés az anya és a család számára. Mint a fenti számok mutatják, a PGD egyelőre nem túl elterjedt. Ennek az egyik oka, hogy három olyan meddőségi klinika működik Magyarországon, ahol az embriológusok képesek a csupán néhány napos, kevés sejtes embriókból úgy levenni néhány vizsgálatra szánt sejtet, hogy azok ne sérüljenek. Magát a genetikai vizsgálatot pedig jelenleg kizárólag az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központban végzik. „Jelenleg folynak a tárgyalások a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (az egykori OEP), és úgy néz ki, hogy a jövőben a PGD államilag finanszírozottá fog válni indokolt esetekben” – mondja Kékesi Anna, előrevetítve, hogy a jövőben több párnak tudnak majd segíteni. Az eljárás ára egyébként 100 ezer és 1 millió forint között mozog a vizsgálandó embriók számától függően.  

Egy betű, nagy különbség

A cikk elején említett, Csehországban törvényes és gyakran alkalmazott – sok más magyar nő mellett Ági embrióin is elvégzett – PGS-vizsgálat viszont nem elérhető itthon. Ez már nem az öröklött betegségek megjelenésének kockázatát vizsgálja, hanem azokat a mutáció következtében megjelenő rendellenességeket, amelyek kockázata az anya életkorának növekedésével emelkedik. Ilyen például a Down-szindróma. „37-40 év felett tartom indokoltnak ezt a vizsgálatot, ahogy a kor előrehaladtával romlik a petesejtek minősége. Amiért a szakma itthon mégis elutasítja, az azért van, mert a mintavétel pillanatában, vagyis az embrió ötnapos korában a hibajavító mechanizmusok nagyon erősen működnek. Vagyis előfordulhat, hogy a kivett egy-két sejt Down-szindrómát mutat, de az embrió a végére mégis egészséges lenne. A PGS-vizsgálat miatt viszont nem ültetik vissza az anya méhébe” – ismerteti az eljárással kapcsolatos legkomolyabb dilemmákat Kékesi Anna, de hozzáteszi: az idősebb anyák esetében biztosan növelné az egészséges babák születésének esélyeit az eljárás, itthon még sincs szó az engedélyezéséről. Néhány évvel ezelőtt hatalmas botrányt okozott, amikor kiderült: engedély nélkül, 400 ezer forint körüli összegért mégis csináltak PGS-t a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben. Akkor az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala azonnali hatállyal megtiltotta a szűrővizsgálatok elvégzését az intézetben. Az eljárással kapcsolatos vita azóta sem került nyugvópontra. Pártolói szerint jelentősen növeli a lombik sikerességének esélyét, és csökkenti a vetélések kockázatát. A kritikusok viszont aggódnak, hogy az eljárás elhozhatja a „génszerkesztett” babák korát, vagy a szülők válogathatnak az embriók között különböző tulajdonságaik szerint. Az embriók neme például kiderül a PGS-vizsgálatból, de választani (egyelőre) nem lehet. Az eljárás természetesen nincs ingyen, Ági azt mondja, háromszori Brnóba utazással és a lombikhoz kapcsolódó gyógyszerköltséggel együtt 6000 eurót (kb. 2 millió forintot) hagytak a cseh klinikán. De sem ez, sem a PGS-ről szóló szakmai viták nem érdeklik most, jobb dolga van: sok év várakozás után a kisfiával foglalkozhat.  

Inkább legyen idegen

A cseh klinikák másik vonzerejét az adja, hogy itt – szemben Magyarországgal – az anonim petesejt-donáció, pénzért cserébe persze, teljesen legális. Itthon a jelenlegi törvények szerint kétféleképpen lehet petesejthez jutni, amennyiben egy nőnek már nincs saját, használható ivarsejtje. Az egyik lehetőség, hogy ha a párnak van egy 35 év alatti, már szült nőrokona, aki szívesen adja oda a petesejtjét. Ezenkívül elméletileg anonim módon is lehet adományozni, gyakorlatilag azonban nulla az esélye annak, hogy valaki vállalkozik az egyébként nem kellemes leszívásra puszta emberbaráti szeretetből. Pénzt adni a sejtekért viszont minden esetben illegális és szervkereskedelemnek számít Magyarországon. Rokonoktól viszont a legtöbben nem szívesen kérnek ilyesmit. Több érintett is azt mondta lapunknak, lelkileg sokkal nehezebb lenne, ha a gyerekük biológiai anyukája a saját rokonuk lenne, mint ha egy idegen. „Az unokahúgom szívesen adott volna nekünk petesejtet. De belegondoltam, hogy milyen furcsák lennének a karácsonyok és a családi ünnepek, tudva, hogy a baba valójában az ő génjeit hordozza” – mesél a dilemmájáról a 43 éves Éva, aki most 30 hetes terhes. Neki van már egy felnőtt fia, sőt egy 17 hónapos unokája is, de a párjának, akivel három éve ismerkedett meg, még nincs gyereke. A kora miatt hamar kiderült, hogy csak lombikkal lehet közös babájuk, de Éva hormonális értékei a Magyarországon, magánellátásban, vagyis pénzért végzett kezelések során egyre romlottak. Így egyre távolabbra került a cél, hogy saját petesejtből szülessen gyerekük, végül tavaly nyár elején döntöttek úgy, nem öntenek több pénzt a felesleges próbálkozásokba, és Csehország felé vették az irányt. Bár neki is meg kellett emésztenie, hogy donorra szorul, nem volt kérdés, hogy belevágnak-e. Megnyugtatja a tudat, hogy a hasában növekvő babát ő táplálja, gyarapítja, testileg, lelkileg. Babakönyvet készít, hogy később elmesélhesse neki születése történetét, mert biztosan nem akar titkolózni. Bár ez még évekig nem jön szóba, el fogja mondani neki: ő az igazi anyukája, de a megszületéséhez egy másik néni segítségére is szükség volt. „A klinika azt állítja, 2000 donorral állnak kapcsolatban, többségük egyetemista. Brno utcáin sétálgatva kicsit még nevetgéltünk is, hogy lehet, éppen itt jön szembe velünk a donorunk. Hajszín, szemszín, magasság, testalkat és vércsoport szerint velem egyező nőtől kaptuk a sejteket, amiből 5 embrió maradt, ha szeretnénk, egy évvel a szülés után visszamehetünk értük” – mondja Éva, akinek egyedül az fáj, hogy sokszor úgy érzi: még a lombikos közösségek is elítélik a „donorosokat”. Neki nincs kétsége, hogy ez volt az ő útjuk, de elismeri: ha valaki nem képes túllépni a kételyein, inkább bele se vágjon. Egy petesejtdonoros lombik Csehországban körülbelül 2-3 millió forintba kerül, ennek egy részét a sejt adományozója kapja. Kékesi Anna szerint, miközben a gyermek iránti vágy teljesen érthető, egy 45 év körüli nő terhességének jóval több kockázata van, mint egy fiatalénak, a petesejt-donáció esetében is. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ma már magyar nők százai – idősebbek és fiatalabbak – szülnek gyereket cseh (jóval kisebb számban spanyol és szlovák) klinikák közreműködésével. Ezek a párok mindössze kétszer-háromszor fordulnak meg a külföldi orvosaiknál, akikkel e-mailben, esetleg Skype-on kommunikálnak. Így a rendszer valójában nem működne a magyar kollégáik közreműködése nélkül. Vannak magyar gyógyszertárak, ahol elfogadják a Csehországban kiállított recepteket, és az embriók beültetése előtt magyar orvosok végzik a szükséges ultrahangvizsgálatokat is jobbára magánrendeléseiken, pénzért. Sőt vannak meddőségi orvosok, akik maguk javasolják a külföldi klinikákat azoknak, akiknek a magyar szabályozások szerint már nem tudnak segíteni. Mindez számos etikai kérdést felvet. Ez azonban a legkevésbé sem izgatja azt a sok száz magyar párt, akiknek külföldön segítettek, hogy szülővé válhassanak.
Szerző

Heti abszurd: Királyság

Senki se irigyelje az angol uralkodót. Még akkor se, ha már több mint 67 éve ül a trónon, amivel természetesen rekorder. És akkor se, ha a legfrissebb felmérés szerint ő a brit királyi család legnépszerűbb tagja. Megelőzi két unokáját, Harryt – aki tavaly még első volt – és Vilmost is, az első számú trónörökös, vagyis fia, Károly pedig csak a hetedik. Szegény II. Erzsébetet azonban annyira kötik a régmúltból megöröklött szabályok, hogy sosem volt könnyű az élete. Például azért sem, mert amikor fel kell olvasnia a mindenkori kormány törvényalkotási programját, koronát visel. A gyémántokkal ékesített Imperial State Crown pedig nagyon nehéz. Maga a királynő mesélte el egy tévéműsorban, hogy mennyire óvatosnak kell lennie, nehogy kitörje a nyakát. Ilyenkor a papírt emeli a szeméhez, miáltal a korona a fején marad és nem zuhan le, ugyanakkor a nyakcsigolyáját sem terheli meg túlságosan. És ez még nem minden. A protokoll szabályozza, miképpen érintkezhet az alattvalókkal és a vendégekkel. Megrökönyödést váltott ki 2012 májusában, amikor az amerikai elnök felesége egy vacsorára érkezve megölelte II. Erzsébetet. Ami természetesen szigorúan tilos (lett volna). Hiszen a királynőt nem lehet megérinteni, viszont beszélgetést csak ő kezdeményezhet. Meglehet, Michelle Obama ezt nem tudta vagy csak nem érdekelte. Még mindig jobban járt azonban, mint egy magyar nagykövet a hatvanas években. A legenda szerint ugyanis megbízólevele átadása után – ahogy az szokás – az uralkodó beszédbe elegyedett vele. Emberünknek – aki politikai kinevezett volt és egyáltalán nem jártas a diplomáciában – több se kellett. Észlelte, hogy a királynőt mennyire érdekli a családja, hát gyorsan előkapta a családi fotókat és hosszas előadásba kezdett róluk. Mindjárt lett dolguk a protokollosoknak. A szabályok közé tartozik, hogy a királyi család tagjai nem nyilváníthatnak véleményt politikai kérdésekben. Ez napjainkban azért érdemel figyelmet, mert csalódhatnak azok, akik abban bíznak, hogy majd II. Erzsébet rendet tesz a Brexit körül. Komoly vélemények is napvilágot láttak arról, hogy – végső megoldásként – neki kellene megfékeznie az új kormányfőt. Boris Johnson ugyanis eltökélte, hogy az Egyesült Királyság akkor is elhagyja október 31-én az uniót, ha nem sikerül megállapodni a távozás körülményeiről. Kerül, amibe kerül – mondhatja, de a rendezetlen kilépés árát persze nem ő, hanem első fokon a brit állampolgárok, aztán pedig egész Európa, sőt a civilizáltnak mondott világ fizeti meg. Ám a britek még mindig jobban járnak Johnsonnal, mint a hozzá hasonlóan „elefánt a porcelánboltban” szindrómát megvalósító amerikai elnökkel saját népe meg a világ többi része. Ráadásul a szigetországban még reménykedhetnek abban, hogy majd a királynő csinál valamit (még ha nem is tud). Az Egyesült Államok azonban nem királyság, és ennek hátrányait csak most láthatjuk igazán. Bár az sincs kizárva, hogy Donald Trump egyszer megkoronáztatja magát.
Témák
Heti abszurd
Frissítve: 2019.08.25. 10:06

Elfogadjuk a melegeket, amíg láthatatlanok

Publikálás dátuma
2019.08.24. 17:55

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A magyarok kétharmada szerint fontos, hogy megtanuljuk elfogadni a homoszexualitást, és majd' ugyanennyien vannak azok, akik szerint szabályosan nagyszerű, ha a melegek felvállalják a másságukat. Minden második ember szerint károsak a nyilvános megjelenés elleni politikusi felszólalások. Eközben 55 százalék szerint veszélyes, ha a homoszexualitást természetesnek tekintjük, az emberek egynegyede nem is engedné a gyerekét meleg pár által nevelt gyerekkel barátkozni. Homoszexuális legyen a talpán, aki mostantól tudja, mit vár el tőle a társadalom.
Az sem volna furcsa, ha a melegek azt gondolnák, még jó néhány kilométert érdemes lesétálniuk vagy egy kamion platóján végigtáncol­niuk az elfogadó és vidám Pride-felvonulásokon addig, amíg az ország kideríti, mit is gondol róluk valójában. De akár azt is gondolhatják szabad szellemmel, hogy senkinek semmi köze a nemiségükhöz, és nem is állnának távol az igazságtól: ők sem foglalkoznak a heterók nemi életével, az övék miért érdekes másnak? A Publicus Intézet a Népszava felkérésére készített friss kutatása segít eligazodni – de aki akarja, annak rendesen eltévedni is – a társadalmi néplélek útvesztőiben, ott és akkor, ahol és amikor karikás ostoros képviselő üzen hadat egy nagy kólás cégnek, és a köztelevízió jól fizetett műsorvezetője propagálja, hogy a homoszexualitás betegség. Sokak félelme szerint: soha ne tartsunk ott, hogy kötelező legyen meggyógyulni is belőle, amint a libera­lizmusból is, ami – mint azt néhai szabadelvű kormányunktól tudjuk – szintén nemzetvesztő eltévelyedés.  Nagyot ment a Coca-Cola az ölelkező és mosolygó leszbikusokat és homoszexuálisokat mutató nyári elfogadáskampánnyal, amit jelentős részben Boldog István parlamenti képviselőnek köszönhet. A fél világsajtót bejárta a hír, amikor a fideszes honatya könyörtelen bojkottot hirdetett a multinacionális cég termékei ellen. A 444.hu szemlézése alapján a Guardiantól, a CNN-ig, az NBC Newstól, a Reutersig számos média járt a tökös magyar politikus akció­jának csodájára. A Fidesz ugyan nem fokozta a kommunikációs tér kétes kimenetelű eluralását totális egyetértéssel (szabad országban az iszik kólát, aki akar), de több mé­dium megemlékezett egy közjogi méltóság tavaszi gondolatairól. Kövér László mondta még májusban, hogy erkölcsi értelemben a pedofíliá­hoz hasonlít, amikor a homoszexuális párok gyereket akarnak örökbe fogadni, és szerinte még a normális homoszexuálisok is tudják, hogy ők nem egyenrangúak. Mindehhez, és a világ minden táján valamennyire biztosan megosztó téma jellege miatt nem csoda, ha a társadalomban a megítélés széles spektruma megjelenik a homoszexualitással szemben. Tükröződik ez a Publicus Intézet augusztusi mintavételében is, melyet a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló 1001 válaszadó telefonos megkérdezése alakított ki. Pulai András stratégiai igazgató annyiban árnyalta a számok mögötti képet – és ezt a Népszava csütörtöki első részközlése is említette –, hogy soha, semmilyen témában nem találkoztak ennyi válaszmegtagadással (még egy választási kampány legrázósabb időszakában sem). Ez alapján feltételezhető, a homoszexualitást zsigerien elutasító rétegek részben kimaradtak a felmérésből, amivel sokkal sötétebb képet kaptak volna.
A válaszok megalapozottságát és az érintettséget mutatja, hogy mennyien ismernek vagy láttak már meleget legalább távolról. Az összes megkérdezett alig több mint harmada tudja, hogy az ismerősei, barátai, munkatársai között van ho­mo­sze­xuá­lis. Talán fontos, hogy a kormánypártiaknak nem egész negyede, míg az ellenzékieknek több mint négytizede felelt igennel: nemzeti-konzervatív körökben vagy kevesebb a meleg, vagy kevesebben vállalják fel. Ha feltételezzük, hogy a biológia-genetika nem ismer politikát, vélelmezhetjük, hogy Fidesz–KDNP-s vonalon is ugyanannyi a leszbikus és homoszexuális, mint a szociálliberális táborban vagy éppen – lett légyen ez bármilyen megrázó – a Mi hazánk soraiban. Persze igazából még az sem eldöntött, mitől vonzódik valaki a saját neme felé. Mitől volt homoszexuá­lis Almásy László gróf, Caravaggio, Freddie Mercury, Csajkovszkij, Oscar Wilde vagy éppen Mensáros László, Tormay Cécile és Gobbi Hilda? A felmérés válaszadói, vagyis a magyar lakosság 30 százaléka szerint – talán nem meglepően – örökölt irányultságról van szó, míg bő egyötöd a lelki, környezeti hatásokkal, minden tizedik ember a neveléssel magyarázza a másság hátterét. Nagyjából ugyanennyien gondolják azt is, hogy a homoszexualitás döntés dolga, vagyis egyfajta választott magatartás. De azok is vannak 6 százaléknyian, vagyis több tízezren, akik szerint a reklám és a propaganda képes meleggé tenni az embert persze ugyanígy laposföld-hívő is indokolatlanul sok van, és szerencsére senki nem bántja őket ezért. (A válaszok közül ennél a kérdésnél egyébként több is szerepelhetett, és minden bizonnyal szerepelt is.) A homoszexualitás elfogadására kapott válaszok értékelése sem egyszerű feladvány. Bár az axióma, hogy a leszbikusokat valamiért jobban elfogadja a közösség: a nők szerelme éppen egyharmad számára teljesen természetes, míg éppen egyötöd tartja ezt visszataszítónak. Ezzel szemben a férfiak egymás iránti vonzalma egynegyednyi teljes elutasítással találkozik, míg 31 százalék tartja természetesnek. A legmegingathatatlanabbak mind a férfiak, és mind a nők egymás iránti vonzalmát illetően a 8 általánost végzett kormánypárti, nyugdíjas férfiak, míg a legbarátságosabbak a diplomás ellenzéki, nyugdíjas hölgyek. Az elfogadásban sokat számít a melegektől való távolság is: az emberek 64 százaléka tartaná elfogadhatónak, ha a szomszédjába homoszexuális pár lakna, és kétharmad a munkahelyen sem látna e közelségben kivetnivalót. Távolabbi családtag esetén már csak 61 százalék viselné ezt jól, és 51 százalékra olvad az elfogadás, ha a gyermek, testvér homoszexuálisával kellene megbékélni. Az elutasítás az utóbbi esetben felszökik egyötödre, míg azok aránya még csak 9 százalék, akik egy szomszéd meleg pártól is kiborulnának.
Egészen nagy kavarodást okoztak viszont a válaszadók számára, amikor a még hétköznapibb helyzetekbe kérdeztek bele a Publicus Intézet munkatársai. Mert vajon hogyan lehet egyszerre igaz, hogy miközben 74 százalék szerint fontos a homoszexualitás elfogadása, 72 százalék szerint nagyszerű, ha valaki coming outol és 63 százalék nem tartja visszataszítónak és természetellenesnek a másságot, aközben 62 százalék szerint rossz hatással van a fiatalokra a természetesség hangsúlyozása, és 87 százalék szerint nincs baj velük, de nem kellene felhívniuk magukra a figyelmet? Szemléletes, hogy ha azt kell eldönteni, hogy a homoszexualitás betegség-e, akkor a többség (45 százalék) így válaszol, míg kicsit kevesebben (43 százalék) látják természetes, az élettel együtt járó dolognak. A 8 általánost végzett (57 százalék), 45–59 éves (56 százalék) egyházhoz kötődően vallásos (66 százalék) kormánypártiak (59 százalék) vannak erről leginkább meggyőződve. Nem ismert, mennyien fogyasztanak közülük kormánypropagandát, ahol Ferenc pápát inkább gyalázni szokták, de a Szentatya szerint „mindannyian emberi lények vagyunk, és méltóságunk van. Nem számít, hogy ki vagy, vagy hogyan éled az életedet, a méltóságodat nem veszíted el. Vannak, akik a jelző miatt választanak ki vagy taszítanak el másokat – az ilyen embereknek nincs emberi szíve” – mondta ezt Stephen K. Amos meleg brit humoristának.
Szerző
Frissítve: 2019.08.25. 08:04