Macron megküzdött Trumppal

Publikálás dátuma
2019.08.25. 15:46

Fotó: ANDREW HARNIK / AFP
Emmanuel Macron igen apró sikereket ért el a G7-ek biarritzi csúcstalálkozóján. Trump elnökkel nehéz dolga volt.
A recessziótól való félelem jellemezte a hét legfejlettebb ipari ország, a G7-ek franciaországi, biarritzi csúcstalálkozóját. A házigazda, Emmanuel Macron köztársasági elnök megpróbálta elérni azt, hogy a Donad Trump miatt a szétesés jeleit mutató fórum legalább minimális egységet mutasson. Az amerikai elnököt ezért rögtön megérkezése után ebédre invitálta, ez nem szerepelt a Fehér Ház programjában. Trump munkatársai sem vettek részt az ebéden. Ez a húzás – ha időlegesen is -, meg is tette hatását. Az elutazása előtt még a francia borok elleni büntetővámmal fenyegetőző Trump retorikája hirtelen megváltozott, kiváló kapcsolatokról beszélt a francia elnökkel. Derűlátónak mutatkoztak abban, hogy a legfontosabb kérdésekben. „Sok dolgot érünk majd el” – fejtette ki. Macron pedig köszönetet mondott az amerikai elnöknek. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy jelentős áttörés történt volna az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonyában. Trump már azzal megadta az alaphangot azzal, hogy még Biarritzba utazása előtt a Twitteren jelentette be, hogy további öt százalékkal emeli a kíni árukra kivetett büntetővámokat. A bejelentés órákkal azután történt, hogy a kínai kormányzat az amerikai termékekre vetett ki új vámokat. Az amerikai elnök úgy vélte, hazája nyeri a kereskedelmi csatát, egyúttal azt is közölte, bármikor tárgyalna. Amerikai szakértők figyelmeztetnek arra: a vámok kivetése visszavetheti az amerikai gazdaságot. Macron erre televíziós beszédben közölte: mindent meg kell tenni azért, hogy csökkenjen a feszültség. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig rámutatott, hogy a kereskedelmi háborúk recesszióhoz vezetnek, a gazdaságot a kereskedelmi megállapodások élénkítik. Boris Johnson brit kormányfő is csatlakozott hozzájuk. Mint mondta, azok, akik a büntetővámokat támogatják, később felelősségre vonhatóak lesznek a világgazdaság teljesítményének visszaeséséért. Ezért – mint hangoztatta – közös fellépésre van szükség a vitás gazdasági kérdésekben. Hozzátette, egyetlen ország sem határozhatja meg egyes egyedül a keretfeltételeket. Trump konfrontatív politikáját jelzi az is, hogy Boris Johnsont ismét arra bátorította, London vigye véghez a Brexitet. Johnson szerinte nagyon alkalmas a kilépés levezénylésére. Egyúttal komoly kereskedelmi megállapodást helyezett kilátásba London számára. Kiderült azonban, a megegyezést másként képzeli el Trump és Johnson. Utóbbi egy nagy, előbbi több kis megállapodásról tett említést.
Irán kérdésében apró előrelépést lehetett tapasztalni.. Macron arra kérte Trumpot, tegyen lépéseket azért, hogy közösen biztosítsák: a perzsa állam ne tegyen szert atomfegyverre. Az amerikai elnök azonban kitérő választ adott. Később azonban az állam- és kormányfők megbízták Macront azzal, küldjön egyértelmű üzenetet Teheránnak. Mint a francia elnök elmondta, ez nem tárgyalási megbízást jelent. A csúcstalálkozón egy sor kérdést érintettek, Ukrajna, Szíria, Líbia és Észak-Korea ügyét, de szót ejtettek a klímaváltozásról és az Amazonas térségében dúló erdőtüzekről is. Macron úgy véli, hogy a világot érintő kihívásokban Franciaország hiteles közvetítő lehet. A G7-es csúcsok idején szinte menetrendszerűek az antiglobalista tüntetések. Bayonne városában, Biarritz közelében tüntetők egy csoportja megpróbálta áttörni a kordont, a rendőrség 68 személyt vett ideiglenesen őrizetbe, 38-an kerültek vizsgálati fogságba. A rendőrök könnygázt vetettek be. A résztvevők szerint 15 ezren vettek részt a megmozduláson, a rendőrség úgy vélte, legfeljebb 9 ezren lehettek.

Katonai drónok zuhantak a Hezbollah médiaközpontjára

Publikálás dátuma
2019.08.25. 14:38
Illusztráció
Fotó: Jewel SAMAD / AFP
Az egyik fel is robbant, súlyos anyagi károkat okozva. Hogy ki volt a támadó, nem egyértelmű, ám Irán és Izrael között egyre élesedő közvetett háború zajlik.
Két drón zuhant Bejrútban a Hezbollah radikális síita milícia médiaközpontjára, az egyik felrobbant - jelentette az izraeli média vasárnap. Az izraeli újságok honlapjai eleinte bejrúti források alapján izraeli drónokról írtak, de később a helyszíni felvételek alapján azt közölték, hogy a drónok iráni gyártmányúak lehettek, szemben a korábbi értesüléssel. Az épületben súlyos anyagi károkat okozó drónok az iráni irányítás alatt álló Hezbollah irodájának a tetejére zuhantak vasárnap kora reggel.  Libanon hivatalos hírügynöksége szerint hárman megsérültek - írja az MTI.

Még vizsgálják a maradványokat

A robbanás három órával követte a Szíriában végrehajtott izraeli légicsapást, amelynek célpontja az észak-izraeli dróntámadásra készülő, Damaszkusz mellett állomásozó iráni haderő volt. Az izraeli média, a szokásokkal ellentétben, nyíltan beszámolt a szíriai csapásról, és közölte, hogy Benjámin Netanjahu miniszterelnök a hadsereg Tel-Aviv-i főhadiszállásán személyesen követte az eseményeket.  Az izraeli Háárec című újság honlapján Ámosz Harel katonai elemző vasárnap úgy vélekedett, hogy Irán Izrael július tizenkilencediki légitámadását készült megtorolni – méghozzá biztonsági támaszpontokra, nukleáris létesítményekre mért dróntámadásokkal -  amikor az izraeli légierő lecsapott a Teherán irányította síita milíciák Szíriában kialakított fegyverraktáraira. A bejrúti robbanással kapcsolatban azonban az izraeli újságok csak a libanoni beszámolók átvételére szorítkoztak. A bejrúti jelentések eleinte arról számoltak be, hogy a Hezbollah katonái lelőtték az izraeli pilóta nélküli légi eszközöket, de később azt közölték, hogy nem vették őket célba, hanem azok maguktól robbantak fel, illetve zuhantak a Hezbollah propagandaközpontjára.   Mohamed Afif, a Hezbollah szóvivője bejelentette, hogy náluk vannak az egyik drón maradványai, és most tanulmányozzák azokat.  Haszan Naszrallah sejk, a Hezbollah szervezet vezetője mindenesetre délutánra éles hangú beszédet hirdetett válaszul. 
Szerző

Szabad szemmel - Európa ismét a nemzeti bezárkózás felé tart

Publikálás dátuma
2019.08.25. 10:31

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 25.
Spiegel Európa válságban van, és ahelyett, hogy összenőne, ismét a nemzeti bezárkózás felé tart. Ezért a lap szerint fel kell tenni a kérdést: elképzelhető-e egy újabb háború a földrészen? Erre első megközelítésben az a felelet, hogy pillanatnyilag semmi sem indokolja a pánikot, ám ha még rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor meg kell nézni, mi lehet a végállomás. Mármint hosszú távon. Éppen 80 éve kezdődött a 2. világháború, amely mindent megváltoztatott. De az volt egyben az a pillanat, amely elvezetett ahhoz, hogy a kontinens szakítson azzal a régi kényszerűséggel, miszerint a versengés előbb-utóbb fegyveres összetűzésbe torkollik az államok között. Hogy azután ez így lett, abban fontos szerepet játszott a megrázkódtatás, hiszen addig még sosem látott a világ ekkora háborút. A nyugati politikusok a megfelelő következtetést vonták le belőle, a kontinens nyugati fele kezdett lassan összenőni. Viszont a béke érdekében a Keletet átengedték a Szovjetuniónak. De a béke mindmáig fennmaradt. A további viszályok regionális keretekre korlátozódtak. Ám amikor javarészt eltűntek a színről azok a vezetők, akik maguk is átélték a háború borzalmait, újra teret nyert a nemzeti gondolat, sőt előretörőben van. A pénzügyi és menekültválság súlyos károkat okozott az európai szolidaritás eszméjének. Nem a határokat kérdőjelezik meg, hanem a nyitott határokat. Jelenleg nyomás alá került a liberális demokrácia, pedig úgy tűnt, hogy az az európai konszenzus alapja. Magyarországon már meg is szűnt, Lengyelországban alig-alig létezik. Az olaszoknál veszély fenyegeti és sok más helyen a jobboldali-populista pártok kihívást jelentenek a rendszerrel szemben. Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, illetve a tekintélyelvű. Ez pedig a múltban kedvezett a háborúknak, lásd, amikor a fasizmus állt szemben a demokráciával. Napjainkban előfordulhat, hogy egy autokrata állam Kínával szövetkezik és akkor már nem lesz érvényes az a szabály, hogy a demokráciák egymással nem hadakoznak. 
Deutschlandfunk A kommentár nem csupán a magyar nép iránti elismerésként tartja fontosnak, hogy Merkel és Orbán közösen ünnepelte a Páneurópai Pikniket, amely azután. 3 évtizeddel ezelőtt beharangozta a Vasfüggöny leomlását, és így az egész keleti tömb végét. A két politikust 2015 óta szívélyes ellenségesség köti össze, miközben a házigazda az illegális migránsok elleni bezárkózást testesíti meg, ideértve új határkerítéseket, valamint a társadalom átépítését illiberális demokráciává. Bármennyire is paradox az utóbbi fogalom. Ezzel együtt a kancellárnak el kellett zarándokolnia a helyszínre, Főhajtásként a magyar nemzet és akkor reformpolitikusai előtt. A látogatás egyben gesztus volt a merev házigazda számára, akinek pártja továbbra is az EPP tagja. Az elemzés idézi Kiszelly Zoltán politológust, miszerint a Visegrádi Csoport tagjai már a menekültválság előtt úgy érezték: nem egyenrangú félként kezelik őket az EU-ban. Ám a csalódás semmiképpen sem igazolja Magyarországon és más államokban a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetését, a tudomány és sajtó szabadságának felszámolását. Viszont jelzi, hogy a milliónyi menedékkérő beözönlése mélyebb problémákat hozott a felszínre, és hogy hiába oldanák meg a bevándorlással összefüggő vitát, attól még megmaradnak a keleti tagok integrációja során elkövetett hibák. Merkel útját lehet úgy értékelni, hogy az a kedélyek csillapítását szolgálta az EP-választásokat kísérő összetűzések után. A bibliai tanítás értelmében: ha megütöd a bal orcámat, odatartom a jobbot is. Amúgy a vendég ugyan az eseményen közös értékeket emlegetett, de ha abban sincs egyetértés, hogy a liberális demokrácia adja a közös társadalmi modellt, akkor talán egyedül csak a várt életszínvonal-emelkedés magyarázza a belépést. Ezzel együtt jó volna, ha a nyugati elit világossá tenné, hogy számára a Kelet több mint kibővített piac és olcsó munkaerőforrás. Mindehhez azonban a Soproni Pikniknek semmi köze sem volt.
Der Standard Ausztria távollétével tüntetett a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján rendezett megemlékezéseken, így olyan kép keletkezett, mintha Magyarország közvetlenül Németországgal volna határos. Ezt írja vendégkommentárjában egy osztrák történész, a bécsi Pedagógiai Főiskola tanára. Paul Mychalewicz nincs megelégedve azzal sem, ahogyan az osztrák állami tévé és rádió sem tulajdonított túl nagy jelentőséget az egykori, ideiglenes határnyitásnak, pedig annak idején a határ menti osztrák települések lakói nem kis segítséget nyújtottak a menekülő keletnémeteknek. Azt pedig tragikomikus részletnek nevezi, hogy a magyar biztonsági szolgálat nem engedte be az eseményre a burgenlandi tartományfőnököt. Hogy mindez így alakult, annak okát abban látja, hogy Ausztriában átmeneti kormány van hatalmon. Ám nagy károkat okoz az ország külső megítélésnek, hogy távolmaradt az ünnepségektől. Azt is nehezményezi, hogy az ORF visszaemlékező műsorai egy szóval nem említették Pozsgay Imrét, pedig ő kulcsszerepet játszott a Piknik megszervezésében. Nem beszélve magyar civilekről, akik nélkül az NDK-sok semmiképpen sem értesülhettek volna a kínálkozó lehetőségről. Valahogy az is kimaradt, hogy az áttörés a keletnémet szocializmus összeomlásának nyitánya lett. És az sem hangzott le, hogy annak idején Ausztriában is jócskán akadtak olyanok, akik szintén érdemeket szereztek az immár történelmi esemény megszervezésében.   
Szerző