Rezsikonc

Így legyen Eurojackpotom. Miután megjövendöltem Orbán újabb rezsiadományát, ki is hirdették: a nyugdíjasok, illetve a különböző járadékokban részesülők 9 ezer forintos kedvezményre jogosító, nemzetiszín rezsibónt kapnak. Gulyás Gergely a magyarázattal sem maradt adós: a lépésre a gazdasági mutatók kedvező együtt állása nyújt lehetőséget. Így fejezik ki hálájukat a nyugdíjasok iránt.
Én hülye, pedig már azt hittem, hogy Orbán csak az önkormányzati választások miatt szór baksist a nép közé! De a kancelláriaminiszter a leghatározottabban visszautasít minden ilyen és hasonló sejtetést. Ó, akkor én is elnézést kérek. Egy pillanatra biztos elhomályosította a tudatom az agyamban ülő liberális féreg. Engem csak az tévesztett meg, kérem, hogy tavaly is pont a voksolást megelőző pénteken hozott mindenkinek a postás egy 12 ezer forintos rezsikedvezmény-papírt. Tavaly is a választások előtt „nyílt mozgástér” egy egyszeri akcióra. 
Ami túl sokat nem húz ki a kasszából, viszont annál látványosabb. Ráadásul a nemzetközi gázárak, amint akkor, most is padlót fogtak. Orbánék akár felezhetnék is a rezsit. De erről szó se essék, gyűljenek csak a százmilliárdok az állami nagykereskedőnél. Jobb az náluk, mint az embereknél. De tudom, ez is csak bolsevik tévképzet. Befogtam.
Egy gondom azért így is akad. Illetve kettő. Tényleg 9 ezer forinttal gondolják megvenni a nyugdíjasokat? Tényleg ennyibe veszik azokat, akiknek érdemi hála – de legalább méltányosság - járna? Ez az észjárás Orbánékat minősíti.
A másik: nekem egy társadalmi réteg – a jelentős átfedés ellenére - fájóan hiányzik a jogosultak 28 tételes listájáról. Akiknek akár létkérdés is lehet 9 ezer forint. Ők a szegények. Orbánék felírhatták volna őket is, legalább huszonkilencediknek. De nem. Mondom, hogy magukból indulnak ki.
Szerző
Marnitz István

90 év bölcsesség

Orbán-életrajzáért tavaly, 89 évesen kapta meg az Európai Könyvdíjat, a napokban pedig szintén a magyar miniszterelnökről írt hosszabb portréját közölte az amerikai Foreign Affairs. Legújabb könyvéből hátrébb, a Szép Szóban olvashatnak egy részletet. A ma 90 esztendős Paul Lendvai hat évtizede számít Közép-Európa egyik legjobb, legtöbbet olvasott és idézett nyugati szakértőjének. Kedvenc, bár korántsem kizárólagos témáját, a magyar kilátásokat illetően régóta bölcs, rezignált borúlátás jellemzi - rá tényleg áll a bon mot: a pesszimista a jól tájékozott optimista.
Paul Lendvai kivételesen jól tájékozott. Bécsben él, de Budapesten is van lakása, gyakran van itthon, és mindenkivel beszélget, aki csak hajlandó vele találkozni. Régebben ez - szinte korszaktól függetlenül - egyaránt vonatkozott a kormányon és ellenzékben lévőkre, manapság sejthető, hogy ez nincs így, de ez nem rajta múlik. Rendületlenül követi az eseményeket, mindent olvas és mindenkit ismer. Lapunknak legutóbb májusban, az Ausztriát megrázó ibizai videóbotrány kapcsán adott interjút. Az évtizedek során tudósította a Financial Timest, írt az Economistba, ma is rovata van a Der Standardban, európai vitaműsora az osztrák közszolgálati tévében, főszerkesztője az Europäische Rundschau folyóiratnak. Ausztriában páratlan tekintély, a szociáldemokrata és a néppárti politikai elittel is kiválóak a kapcsolatai. 
Nemcsak figyeli a világot, de aktívan építi is az európai kapcsolatokat: fő motorja a negyedszázada megrendezett wachaui Európa Fórumnak. Az okos, visszafogott, de őszinte szókimondás mestere. Sosem bántó, de mindig érdekes. Írásban és élő beszédben is pontos, választékos, mondanivalóját gyakran fűszerezi régmúlt államférfiaktól vett idézetekkel. Legutóbb például Churchillével, miszerint a politikában azok az ügyesek, akik nagy hangon megmondják, mi lesz, és amikor ez mégsem válik valóra, képesek elmagyarázni, hogy miért lett másként. Paul Lendvai szerencsére nem ilyen - de azért ügyetlennek sem mondanánk.
Szerző
Horváth Gábor

50

Tulajdonképpen teljesen indokolatlan, hogy egyfajta kitüntetett napként tekintsünk a maira, úgy is mint az önkormányzati választások hivatalos kampányának kezdetére, mivel egyrészt ezt a törvényt gyakorlatilag alig-alig tartják be, másrészt politikai életünk majd’ minden napja kampányidőszaknak tekinthető. 
A pártok persze eljátsszák nekünk, hogy mennyire tisztelik a paragrafusokat, és csak a mai nappal indítják útnak ötven napos hadjáratukat, de mi azért tudjuk, hogy ez csak színjáték. A választási bizottságok meg a bíróságok sem veszik komolyan, születik ugyan olykor egy-egy feljelentés, de ezekből általában nem lesz semmi. Minek is legyen, ha egyszer egy olyan országban élünk, ahol a törvények egy részét maguk az alkotói sem tartják be, és ahol a hatalom már jó ideje úgy játszik az előírásokkal, ahogy akar. 
Nem véletlen, hogy sokan tartottak attól, a Fidesz még az utolsó pillanatban is él majd a kétharmados többségével, és annak megfelelően alakítja az október 13-i szavazás jogszabályait, amit a pillanatnyi politikai hangulat diktál, ami leginkább garantálja számukra győzelmet. Úgy tűnik, hogy ezúttal megelégszik a kormánypárt a hagyományos eszközökkel; ezek sincsenek híján törvénysértéseknek. Ezek a hagyományos eszközök is hoznak újat, hogy mást ne mondjak, fontos elemmé vált a zaklatás vádja; a metoo idején ez tűnik az egyik legerősebb fegyvernek. Nehéz ellene védekezni, szinte bizonyíthatatlan, a jogi elégtétel pedig lassú, és nem is elég hatékony. Pont ebben határozható meg a lényege, voltaképpen a gyors lejáratásnak ez ma a leghatékonyabb eszköze. Láthattuk: még messze jártunk a hivatalos kampánykezdettől, máris bedobta a kormánymédia ezt a fegyvert. 
És ma még fogalmunk sincs, mi mindent fog bevetni. Arról azonban pontos képünk lehet, hogy elkövetkezendő ötven napban a hatalom felvonultatja a maga nehéztüzérségét; nem véletlen, hogy elterjedt: Orbán Viktor elégedetlen a KESMA vezérkarával, ennek megfelelően a legénységével is. A fenyegetettség már önmagában elegendő ahhoz, hogy az Alapítványban felsorakozó majd ötszáz média munkatársi csapata tudja, jobban össze kell kapnia magát, igyekeznie kell, hogy kiszolgálja a kormányzati ízlést. 
Az állami médiáról nem kell külön gondoskodni; ott már olyan emberek kezében van az irányítás, akik jól tudják, hogy mindent a hatalomnak, és semmit az ellenzéknek. Ráadásul ez még külön pénzbe sem kerül; amit ezek az orgánumok el fognak követni a Fidesz győzelméért, senki nem fogja forintosítani, mint ahogy a médiahatóság sem fogja felemelni a szavát az égbekiáltó egyenlőtlenségek miatt. Nincsenek, nem lesznek egyenlő pályák, ezért esélyek sem, mégis: az ellenzéknek hegynek felfelé is a győzelemre kell törekednie. És erre most, bármily borzalmakkal fogunk is találkozni az elkövetkezendő ötven napban, Budapesten és néhány nagyvárosban meg is van az esély. 
Ha ez is elúszik most, marad minden a régiben. A törvényes törvénytelenségek világa.
Szerző
Németh Péter