Az utóbbi időben rájár a rúd a populista vezetőkre. Heinz-Christian Strache „Ibiza-botránya” miatt az Osztrák Szabadságpárt jó időre kiszorulhat a bécsi kormányból, Matteo Salvini várhatóan már csak rövid ideig marad olasz belügyminiszter, és Jair Bolsonaro brazil elnökből is mintha hiányozna a korábbi határozottság. Pedig emlékezhetünk még, amikor az illiberális brazil vezető januári beiktatásán Orbán Viktor is lelkesen tapsolt, miközben az unió vezetőinek döntő többsége távolmaradt. A brazilok elnökük iránti lelkesedése a múlté, honfitársainak mindössze harmada bízik Bolsonaróban.
Biztosra vehetjük, hogy az Amazonas őserdeiben pusztító tűzvész miatt tovább apad a brazil elnök közkedveltségi mutatója. Sokáig mintha nem is érdekelte volna, hogy pusztulni kezdett a „Föld tüdeje”, majd nemzetközi nyomásra elismerte: hazája nem képes arra, hogy megfékezze a természeti katasztrófát. Ez a kijelentés a helyiek fülében is különösen csengett olyasvalaki részéről, aki nem is olyan rég még ellentmondást nem tűrően követelte a leszámolást mindazzal, ami a Munkáspárthoz köthető. Bolsonaro mintha béna kacsává vált volna.
Hiába oly fontosak a brazil őserdők a Föld klímája szempontjából, Brazíliában még gyerekcipőben jár a klímavédelem, amely a pártok szintjén nem jelenik meg úgy, mint Európában. Ám a mostani drámai helyzet nem csak Bolsonaro bűne. Túl nagy befolyással rendelkezik a parlamentben az agrárlobbi, amely az őserdők megsemmisítésében, új termőterületek létrejöttében érdekelt. Brazília ráadásul megújuló energiaforrásokra épít, ezért egyre több fát vágnak ki az országban.
A brazilok nem kedvelik azt sem, ha beleszólnak az ügyeikbe. Már a múltban is aggódtak amiatt, hogy az Amazonas régiója valamely idegen hatalom kezébe kerül. Ez az álhír sokszor hangzott el az 1964-től regnáló katonai diktatúra alatt. Szó ami szó, Kína az utóbbi időben jelentősen növelte befolyását a térségben.
Bolsonaro láthatóan képtelen arra, hogy orvosolja a gondokat, ezzel azonban veszélybe sodorja az amúgy is sebezhető Földet.