Úgy tűnik, az MLSZ-nek még nincs igazi koncepciója a fiatalok bevonására

Évente változó rendeletekkel próbálja ösztönözni utánpótlás korú labdarúgók szerepeltetését az MLSZ, ami egyrészt tanácstalanságot jelez, másrészt alig vannak tehetségek a hazai futballban.

Egyik évben az úgynevezett fiatalszabállyal, az elmúlt szezonban az úgynevezett produktivitási rendszerrel, idén a kettő ötvözetével próbálja a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) ösztönözni az ifjú tehetségek pályára lépését a magyar élvonalbeli és másodosztályú bajnokságban. Az évről évre változó rendszer azt mutatja, hogy az MLSZ-nek nincs koncepciója a fiatalok bevonására a sportág vérkeringésébe, másrészt mozgástere sincs a szövetségnek: a nem létező tehetségeket ugyanis nem lehet pályára küldeni. Nem tud olyan ösztönző rendszert kitalálni az MLSZ, amely előcsalogatja a tehetséges fiatal futballistákat, ha nincsenek ügyes fiatalok.

Az MLSZ-nek ott van nagyon komoly felelőssége, hogy az (elvileg) az utánpótlásnevelést elősegítő tao-milliárdok felhasználásának ellenőrzésében közel kétéves az elmaradása. Senki sem kéri számon az állami milliárdok elherdálását, pedig minden kétséget kizáróan látszik, hogy az akadémiákon nem folyik minőségi képzés. A közpénz elköltése ellenben első osztályú.

Idén az MLSZ június 12-én, szűk két hónappal a bajnoki rajt előtt jelentette be, hogy visszanyúl a régi fiatal szabályhoz is, melyet azért szüntetett meg 2018 nyarán, mert az MLSZ indoklása szerint „állandó nyomás alatt tartotta a klubvezetőket és edzőket, olyan kritikát is kaptunk, hogy ezzel bizonyos mértékig még a versenysemlegesség is csorbult, mivel az a klub, amelyik nem engedhette meg magának, hogy elengedje ezt a forrást, olyan áron is kénytelen volt beállítani a fiatal játékost, hogy ezzel meggyengítette az adott csapatrészt” – magyarázta a fiatal szabály megszüntetését Roskó Zoltán, az MLSZ operatív igazgató 2018-ban a Nemzeti Sportnak. „Több klubnál is megfigyeltük, hogy a bajnokság hajrájához közeledve álltak le az előírás betartásával, a kiesés elkerülése vagy a kupaindulást eredményező helyek megszerzése ugyanis nagyobb súllyal esett latba. Arról nem is beszélve, hogy a piacképes fiatal labdarúgók ára és fizetési igénye nagymértékben megemelkedett, ami az eredeti céllal teljesen ellentétes volt. Egy éve emiatt olyan olyan alternatív megoldáson kezdtünk el gondolkodni, amely képes lehet az eredeti célt a negatívumok kiküszöbölésével elérni.”

Ezután lépett életbe az előző szezonban a produktivitási rendszer, amit a klubok is üdvözöltek, mert igazságosnak, objektívnek tartották. A fiatal játékosok lejátszott percei után egy megadott képlet segítségével még az alacsonyabb osztályban szereplő nevelő klubok is láttak pénzt abból, ha a náluk nevelkedett ügyes futballista az NB I-ben, NB II-ben vagy az NB III-ban akár csak pár percre is pályára lépett. Az MLSZ a produktivitási rendszerről azt állította, „sok európai országban alkalmazzák, de ennyire finomra hangolva sehol sem működik a rendszer.”

Ebben a szezonban a kontinensen egyedülállóan finomra hangolt produktivitási rendszer a fiatal szabállyal együtt próbálja elérni a tehetségek szerepeltetését a bajnoki mérkőzéseken. A fiatal szabály úgy módosul: a 21 éven aluli játékosoknak lehetőségük lesz az NB II-ben is pályára lépni, ha az adott hétvégén az NB I-ben nem játszottak vagy csak minimális ideig kaptak bizonyítási lehetőséget. A tapasztalatokat a bajnokság végén értékeli az MLSZ elnöksége.