„A baj rendkívül nagy, de nem azért, amiért néhány politikai vezető – köztük Emmanuel Macron francia államfő is – a cirkuszt csinálja az brazil erdőégetés miatt. Hanem azért, mert a Föld túlmelegedett, elvesztette, sőt folyamatosan veszti kiszabályozó kapacitását, például tavait, gleccsereit, miközben szaporítja sivatagjait. És emiatt megváltoznak a légköri viszonyok” – nyilatkozta lapunk megkeresésére Steier József agrárszakmérnök a Brazíliában és Szibériában tomboló erdőtüzek kapcsán. A sivatag kizöldítését megcélzó „Zöld Szahara” program megálmodója szerint ugyanis a probléma önmagában nem az erdőirtás, hiszen mióta ember él a Földön, azóta égetéssel is próbált termőterületeket szerezni, még ha nem is olyan méretekben, mint most. A szakember szerint a különbség az, hogy korábban a bőséges eső a trópusokon nem csak eloltotta vagy megakadályozta a tüzek terjedését, de a vegetációs veszteségeket is pótolta, így nem alakult ki katasztrofális erózió, vagy elsivatagosodás. „Láthatóan elfogytak a légkör normális víztartalékai, megváltoztak a légköri mozgások. Túlmelegedett a bolygónk, »lázas a Föld«. Ezért voltak Skandináviában és Kanadában is komoly erdőtüzek idén, amit aztán követett a szibériai, majd a brazil, de beszélhetnénk az afrikaiakról is, ha figyelnénk Afrikára” – sorolta a katasztrófákat.
Steier József szerint éppen ezért, ha nemes is a cél, de rossz úton jár a világ, amikor egyetlen bűnösre kívánja hárítani a problémát, mikor a párizsi klímakonferencia kizárólag a szén-dioxid csökkentési kezdeményezésével próbál megoldást találni. Ezek az óriási erdőtüzek pillanatok alatt lenullázták az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére irányuló erőfeszítéseit. Ebből is látszik, nem a szén-dioxidot kellene bűnbakká kikiáltani. Ennek a kezelését a természet egyébként meg tudja oldani, ha kialakítjuk hozzá a geo-mérnöki, vízügyi feltételeket. „A Föld felszínét kellene temperálni” – mutatott rá. És hogy mégis hogyan? A szakember szerint ehhez világméretű és komplex vízügyi rehabilitációs programok, valamint teljes paradigmaváltás kell, ahol a szén-dioxid-kibocsátásának mérséklése helyett gazdaságilag is kifizetődő karbon-ültetvények tudatos telepítésével kezeljük a problémát. „Egy átlagos zöld terület szénnyelése Magyarországon átlagosan 13,6 tonna/év hektáronként. Azonban már léteznek olyan hibridek – ilyen az általunk kifejlesztett smaragdfa, de ilyen a kukorica, vagy a cukornád is –, amelyek akár a 100 tonnára is képesek” – magyarázta. Szerinte ezért az állam – és kormányfőknek nem kioktatnia kellene a brazil elnököt, hanem eszközt kellene a kezébe adni. Például fizetni az akkreditált (egyébként műholdról ellenőrizhető) szénnyelésért a valódi és hatékony karbon ültetvényekért.
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy bár a tüzek távolinak tűnnek, valójában mindannyiunkat fenyegetnek. „A klímaváltozás elé nem lehet kerítést húzni, nem ismeri a határokat. A légkörrel, a vízmozgásokkal együtt az egész világot átöleli, sújtja. Minden mindennel összefügg: ha a felmelegedés felgyorsul, a Himalája gleccserei eltűnnek, India nagy folyói víz nélkül maradnak, óriási tömegek maradnak megélhetés nélkül, és megindul egy kultúrákat elsöprő kényszermigráció” – figyelmeztetett. Ezt a veszélyt a szakember néhány éve már a Csád tó kiszáradása kapcsán az afrikai migrációval foglalkozva is felvetette.
Hozzátette, hogy a klímaváltozás réme már Magyarországon is tetten érhető, ám rendezett magyar klímastratégiáról mégsem lehet beszélni. „Lépni kellene, mert túlfeszítettük a Föld természetes ellenálló, regeneratív képességeit. Az erdőtüzek szomorú visszajelzései, – a természet egyfajta bosszúja - hogy mekkora a tehetetlenség most a klímaváltozás komplex és összehangolt kezelésében” – összegzett Steier József, aki szerint a valóban innovatív megoldásnak, mi magyarok i akár az élére is állhatnánk.
