Előfizetés

Véget érhet a román kormányzási szappanopera

Gál Mária
Publikálás dátuma
2019.08.28. 08:50

Fotó: DANIEL MIHAILESCU / AFP
Nem adja fel Viorica Dancila miniszterelnök, kisebbségi kormányzással próbálkozna, de ezúttal a PSD-nek nincs reális esélye túlélni az újabb bizalmatlansági indítványt.
Ellenzékbe vonul a bukaresti kormánykoalíció kisebbik pártja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), és megszavazza az ellenzék bizalmatlansági indítványát. „Felelősségünk van azokkal szemben, akik ránk szavaztak 2016-ban, és felelősségünk a kormányprogram gyakorlatba ültetése, amelyet az ALDÉ-val közösen vállaltunk fel, de lám, a PSD egyedül viszi tovább” – mondta Viorica Dancila miniszterelnök koalíciós partnere távozása után. A román szociáldemokrata párt (PSD), amelynek egyben elnöke is a kormányfő, hétfő esti ülésén testületileg megszavazta a kisebbségi kormányzást. Dancila ügyvivő minisztereket nevez ki, és megpróbál új parlamenti többséget maga mögé állítani az ALDE és a Victor Ponta vezette Pro Romania pártból, ami viszont a jelenlegi erőviszonyok közepette lehetetlennek tűnik, főképp annak fényében, hogy minden parlamenti erő elzárkózott tőle. A koalíció felbomlásának napján pártjának, a szociáldemokrata PSD-nek további három parlamenti képviselője is jelezte: kilép és csatlakozik a Pro Romaniahoz.    Az alkotmány értelmében a miniszterelnöknek ugyan 45 napja van arra, hogy új többséget alakítson ki, de a román viszonyok közepette ez inkább további elvándorlást hozhat a szociáldemokrata parlamenti padsorokból, mintsem új támogatók megjelenését. Előrehozott választás biztosan nem lesz idén, mivel az elnökválasztás előtti hat hónapban ezt nem teszik lehetővé a jogi keretek. A legnagyobb ellenzéki párt, a PNL azonban bizalmatlansági indítványt készül benyújtani, amit ha valóban támogat majd az ALDE, illetve az RMDSZ is (Kelemen Hunor pártelnök ezt jelentette be), akkor Viorica Dancila lesz a 2016 decemberében hatalomra jutott PSD első olyan miniszterelnöke, akit nem saját pártja, hanem az ellenzék távolít el bársonyszékéből. A PSD-ALDE kormány eddig három bizalmatlansági indítványt élt túl. Az egyelőre nem látszik, hogy milyen átmeneti kormány alakulhat, de az elnökválasztási hajrában aligha képzelhető el más, mint egy szakértői kormány. A Calin Popescu Tariceanu volt liberális miniszterelnök vezette liberálisok és a Szociáldemokrata Párt (PSD) viszálya az utóbbi időben erősödött fel, látszólag azt követően, hogy a PSD a kormányfő Viorica Dancila államfői jelölése mellett döntött, és nem állt be a koalíciós partner Tariceanu mögé. Felmérések szerint, ha az ex-miniszterelnök a baloldal – PSD, ALDE és a PSD-ből kivált, Victor Ponta vezette Pro Romania – támogatásával indult volna, akkor nyitott verseny alakulhatott volna ki a legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje, a jelenlegi államfő, Klaus Iohannis és Tariceanu között. Johannist 39, Tariceanut 37 százalékon mérték. Dan Barna – az EP-választásokon a PSD-t fél százalékra megközelítő új formáció, a Mentsétek meg Romániát (USR) elnöke és egyben elnökjelöltje 19 százalékon állt. De Tariceanu a másik két baloldali párt támogatása nélkül is 34-35 százalékra számíthatott volna, miközben Viorica Dancila miniszterelnöknek a maga 19-20 százalékával a második fordulóra sem lett volna esélye. Tariceanu azonban a hétfő esti szakítás után cáfolta, hogy az elnökválasztás miatt döntöttek a kiválás mellett, s ezt bizonyítandó, visszalépett a jelöltségtől, és bejelentette, a függetlenként induló Mircea Diaconu színészt támogatják, és a Ponta vezette Pro Romaniával lépnek választási koalícióra az elnökválasztásra. Tariceanu elmondása szerint azért döntött a kilépés mellett, mert Dancila úgy hozott döntéseket, hogy nem konzultált koalíciós partnerével, nem volt hajlandó kormányátalakítást végrehajtani, felére csökkenteni az államtitkárok számát, és a költségvetési kiigazítást is elutasította. Diaconu ugyan színészként ismert, de nem mondható sem igazi függetlennek, sem politikai újoncnak. 2008-ban vállalt először politikai szerepet a Nemzeti Liberális Párt szenátoraként, majd 2012-ben a Victor Ponta vezette szociáldemokrata kormány művelődési minisztere lett, 2014-ben pedig függetlenként sikerült mandátumot szereznie az európai parlamenti választásokon. Romániában a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben járványos méreteket öltött az úgynevezett átülés jelensége, egyes politikusok a politikai paletta minden pártját végigjárták, és maguk a pártok is írtak le furcsa vargabetűket, lettek baloldaliból jobboldalivá. A nemzeti liberális PNL-ből is akkor szakadt ki a Tariceanu vezette szociállibeális ALDE, amikor az a Liberális Internacionáléból az Európai Néppártba igazolt át. Az ALDE a Ponta vezette PSD-vel kezdett együttműködni, majd Ponta kiválása után maradt az azóta börtönbe került Liviu Dragnea vezette szociáldemokraták partnere. A PSD azonban Dragnea vezetése alatt fokozatosan elvesztette korábbi örökös potenciális kormánypárt, vagy legnagyobb ellenzéki párt jellegét, a belső hatalmi harcok, a korrupciós botrányok és a Dragnea, illetve a jelenlegi miniszterelnök, Viorica Dancila képviselte másodvonal hozzá nem értése teljesen tönkretette a pártot. Ma már minden jel arra mutat, hogy ha csak valami csoda nem történik, a román szociáldemokrata párt is ugyanarra a sorsra jut, mint a lengyel, a cseh, a szlovák vagy akár a magyar baloldal egykori vezető ereje. A Tariceanu-Ponta összefogás jelenthet ugyan egy utolsó esélyt a román baloldalnak a jövő év végi parlamenti választásokra, de a most novemberi elnökválasztáson a színész-politikus Diaconuval aligha van esélyük megakadályozni a népszerű, de elnökként mindvégig ellenzéki politikusként viselkedő Klaus Iohannis újabb mandátumszerzését. Mivel az EP-választáson látványosan előretörő új erő, az USR-PLUS szövetség nem a szlovák mintát követi, nem egy igazi civilt indít Iohannis ellenében, hanem saját – nem különösebben népszerű, nem is különösebben karizmatikus – elnökét, nem valószínű, hogy Romániában megismétlődne a szlovák, vagy akár az ukrán „csoda”: Bukarestben a jelen állás szerint a hagyományos politikai erők és jelöltek maradnak nyeregben.   
Kapcsolódó
Felbomlott a bukaresti kormánykoalíció

Szabad szemmel: Európa már nem halogathatja sokáig, hogy megfékezze Orbán és a hozzá hasonlók ámokfutását

MTI
Publikálás dátuma
2019.08.28. 06:44

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 28.
Der Standard Európának meg kell védenie a közös értékeket, ám Magyarország példája tanúsítja, hogy ez mennyire nem könnyű. Ezt hangsúlyozza Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem alkotmányjogásza abban a kommentárban, amelynek megjelenése egybeesett a szerző hasonló tárgyú előadásával a hagyományos Alpbachi tudományos, politikai, gazdasági és kulturális fórumon. Az elemzés úgy értékeli, hogy a tagállamok idáig nem néztek szembe a feladattal, vagyis, hogy szembeszálljanak az autokráciákkal saját soraikon belül. Az utóbbi évtized nem volt túlságosan kedvező a kontinens szemszögéből. Jött pénzügyi, majd a menekültválság, illetve a Brexit, ám ezzel együtt sem szabad megfeledkezni az európai tervről, az együttesen lefektetett normákról. Csakhogy Magyarország átírja az alaptörvényét, ám abba nem vonja bele az ellenzéket. A kormány gyakorlatilag a független intézmények szinte minden vezetőjét elbocsátja, bírákat, választási bizottságok elnökeit, ombudsmanokat, és helyüket pártkatonákkal tölti be. Vallási szervezeteket foszt meg jogi státuszuktól, független civil szervezetek irodáit kutatja át, új, nagy hatalmú titkos rendőrséget állít fel. Türelmetlenséget szít a kisebbségekkel szemben és átírja a történelmet, hogy megszépítse az elkövetett szörnyűséges bűnöket. A saját javára módosítja a választási törvényt, miután népszerűsége süllyedt az említett lépések következtében. Orbán azzal büszkélkedett, hogy illiberális államot hoz létre Európa szívében. Az egész igazságszolgáltatás sorsát egyik híve kezébe adta. Monopolizálta a sajtót, üldözte az ellenfeleit, és elzárkózott attól, hogy az ellenzék hangot kaphasson az Országgyűlésben. Kijelentette, hogy Magyarország a magyaroké, gonosz kampányt indított a migránsok ellen. Drótkerítést állított fel a déli határon és nem hajlandó enni adni azoknak, akiket őrizet alatt tartanak a rettenetes magyar menedékrendszer keretein belül. Tekintélyuralmat alakított ki Európában, a polgárok békés úton immár nem válthatják le a kormányt. A példát Lengyelország is követi. Az EP kezdettől fogva határozottan reagált a magyar fejleményekre, akárcsak a Bizottság, habár a magyar félnek sorra sikerül elkerülnie a komoly szankciókat. Viszont a jogállami eljárás már egy éve elakadt az Európai Tanácsban, de ugyanezt csinálják a tagországok Lengyelország kapcsán is. Miközben az Európai Bíróság is azon van, hogy kioltsa az autokrácia tüzét, még mielőtt az tovaterjed. A tagállamok azonban nem hajlandóak megfegyelmezni más tagokat. Lator kormányokat védelmeznek, pedig komoly szankciókat csakis a miniszterek, illetve az állam- és kormányfők rendelhetnek el. Az ET arra sem kapható, hogy a Bizottság megvonja a támogatások egy részét, ha valamely hatalom megsérti a jogállamiságot. Autoriter és illiberális hatalmak nem is olyan régen egy egész földrészt dúltak fel, sok-sok szenvedést okozva. Az EU tagországainak cselekedniük kell és meg kell fékezniük, illetve el kell szigetelniük azokat a kormányokat, amelyek semmibe veszik az együttes értékeket, továbbá átgázolnak a történelmen, noha a háború után éppen az kényszerítette ki az európai összefogást, megfogadva, hogy „soha többé”. Lépni kell, hogy a veszély ne terjedhessen tovább.
Der Standard Paul Lendvai sem tudja mire vélni, miért dicsérte a német kancellár a Páneurópai Piknik évfordulója alkalmából az uniós pénzek magyarországi felhasználását. Hiszen egy olyan országról van szó, amelyben a teljesen korrupt államigazgatás folytán az EU-támogatások jó része, amint azt Balázs Péter volt külügyminiszter kifejtette, vagy értelmetlen célokra megy el, vagy elveszti közpénz jellegét és magánzsebekben köt ki. A vendég ugyanakkor beszélt arról is, hogy a két országnak együtt kell működnie a kutatásban és az innovációban, miközben a magyar kormány javában veri szét az MTA független kutató hálózatát. Szóval nem érteni, miért adta nevét a kormányfő asszony ehhez a képtelen komédiához, miért hagyta teljesen cserben az ellenzéket. Ami Sopronban elhangzott, de az is, ami nem, szóval az teljes joggal valóságos eufóriát váltott ki az Orbán-rezsim ellenőrzése alatt álló sajtó részéről. Ugyanakkor leforrázva állt sok közép-európai, aki amúgy csodálattal adózik a kancellár személyiségének és életpályájának. A szokásos keddi kommentár „Merkel és a történelemhamisítók” címmel arra is kitér, hogy Németh Miklóst nem hívták meg a megemlékezésre, noha neki kulcsszerepe volt a határnyitásban. Távoltartása természetesen része a múlt gondos újraírásának, miszerint annak idején a fordulatban az akkor 26 éves egyetemista és Soros-ösztöndíjas, Orbán Viktor játszotta a kulcsszerepet. Németh csupán egy tudományos konferencián vehetett volna részt, ám nem kívánt közreműködni a történelem visszamenőleges manipulálásában.
The New York Times/Reuters Az RMDSZ kizárta, hogy a kormányválság áthidalására összeálljon a szociáldemokratákkal, így azokra vereség vár, ha a jövő hónapban bizalmi szavazás lesz a parlamentben. A romániai magyarok pártjának képviselője, Kóródi Attila azt közölte, hogy semmiképpen sem támogatnak kisebbségi kabinetet, nem segítenek, hogy a PSD hatalmon maradhasson. Egyszerűen nincs rá ésszerű érv, hogy ne így cselekedjenek, tette hozzá. Viszont jelezte, hogy nagyon is pártolnák, ha az ellenzéki erők lépnének szövetségre a jövőre esedékes választásokig. Az RMDSZ-nek 31 képviselője van a törvényhozásban, vagyis simán pótolni tudná a liberális ALDÉ-t, amely két napja felmondta a koalíciót, miután elnöke sikertelenül próbálkozott azzal, hogy kormányoldalon ő legyen Johannis államfő kihívója a novemberi államfőválasztáson. A PSD ugyanis inkább Dancila miniszterelnököt indítja. 
Guardian Trumptól Orbánig sorra gyűjtik be a voksokat olyan politikusok, akik az ősrégi gyűlöletet gerjesztik. Pánikot tapasztalni a bevándorlás ügyében, mert a Nyugat lépre ment a mesterségesen keltett szenvedélynek. Így látja a helyzetet Suketu Mehta, az Indiából elszármazott amerikai író-újságíró, aki könyvet írt a kérdésről. Mint rámutat, a civilizált világot nem a migránshullám veri szét, hanem a félelem az idegenekkel szemben. Elég egy pillantást vetni Magyarországra, ahol a miniszterelnök kipaterolta a CEU-t és szinte teljesen felszámolta a szabad sajtót, valamint a liberális intézmények többségét. Ehhez a menedékkérőket és Sorost használta ürügyként. De a hasonszőrűek Lengyelországban, Ausztriában és Olaszországban szintén úgy kerültek hatalomra, illetve erősítették meg uralmukat, hogy felkorbácsolták a félelmeket. Azt ígérték, hogy lezárják a kaput, így nem érkezhetnek újabb tömegek, illetve elveszik a jogokat mindazoktól, akik már az országban vannak. Csakhogy ez utóbbi a bennszülött polgárokra is vonatkozik. Vagyis egy sor államban újra megjelenik a fasiszta szellem. Ezek az erők sikeresen győzték meg a tömegeket, hogy a nemzetet nem a kormány zsarnoksága, a sok egyenlőtlenség vagy a klímaváltozás fenyegeti leginkább, hanem a bevándorlás. A hullám feltartóztatására pedig korlátozni kell a polgári szabadságjogokat. A stratégia bejött a nyugtalanság felkorbácsolására. Egymás után jutnak hatalomra olyanok, akik hosszú távon kiszámíthatatlan károkat okoznak. A mai migránsok előhírnökei a nácik elől menekülő zsidók voltak Európában. Ezért különösen fájdalmas, hogy először, 2015-ben az izraeli hadsereg nyitott tüzet az Egyiptom felől érkező afrikai menekültekre. De alapvetően a hasonló félelem eredményezte a Brexitet is, valamint Trump megválasztását is. A populista politikusok rendkívül jó mesemondók, amit a migránsokról előadnak, az jobban hat, mint az egészen más képet tükröző számok. De a fabula segített az amerikai elnöknek, Orbánnak, valamint az indiai államfőnek is. Elég volt nekik egy hamis horror sztori. A hatást felerősítette a hazugság, mármint hogy egész hordák érkeznek. Ezt főleg a kevésbé iskolázottak, illetve a jobbosok ették meg. Amerikában sokan azt hiszik, hogy a lakosság 37 százaléka külföldön született, pedig valójában csupán 13,7 százalék. Ám egészen más a vélemény azok körében, akiknek vannak tényleges tapasztalataik a migránsokról. Azon kívül olyan vezetők, mint Macron, Merkel, de főként Trudeau, egyértelműen bevándorlás pártiak. Példájuk azt illusztrálja, hogy ha egy ország gondoskodik a kisebbségek jogairól, akkor ezzel fenntartja a többség jogait, illetve jólétét is. Mert ha egy bíró megtiltja a diszkriminációt pl. a muzulmánok ellen, akkor valószínűleg nem engedi csorbítani a melegek jogait sem. A migránsokkal szembeni félelmet jól el lehet adni, így szavazatokban csapódik le. De legnagyobb terjesztője nem a bulvársajtó, hanem a Facebook.

Idén már legalább 900 migráns fulladt a Földközi-tengerbe

MTI
Publikálás dátuma
2019.08.28. 06:15

Fotó: FABIAN HEINZ / AFP
A legtöbben Líbia és Olaszország között.
900-ra emelkedett a Földközi-tengerbe fulladt migránsok száma, miután kedden újabb illegális bevándorlók vesztették életüket Líbia partjainál egy hajótörésben - közölte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR). A líbiai hatóságok délután tudatták, hogy megtalálták egy bárka roncsait és öt vízbe fúlt ember holttestét. Hatvanöt további menedékkérőt kimentettek. Az eltűntek számára vonatkozóan eltérő értesülések állnak rendelkezésre, a líbiai parti őrség 15-20, az UNHCR legkevesebb 40 ilyen személyről tud. A túlélőket az ország al-Homsz nevű városának kikötőjében tették partra. A líbiai haditengerészet időközben beszüntette a további keresést, és figyelmeztetést adott ki a térség halászainak, hogy figyeljenek az esetleg felbukkanó újabb holttestekre. A bevándorlók többsége Szudánból indult útnak, de van köztük egyiptomi, marokkói és tunéziai is. Az UNHCR keddi közleményében közvetetten bírálta a szigorú bevándorlási politikát folytató Olaszországot, amiért nem engedi az illegális bevándorlókat szállító segélyhajókat kikötni. A főbiztosság szerint a Földközi-tenger mentén lévő államoknak "nem hátráltatni, hanem inkább segíteni kellene a tengeri halálozások mérséklését szolgáló önkéntes erőfeszítéseket". Egyben sürgette az uniós kutató-mentő tengeri misszió újraindítását. "Az együttérzést most tettekre kell váltani, hogy elejét lehessen venni a további halálozásoknak a tengeren és reményvesztésnek, amely leginkább ösztönzi az embereket a életük kockáztatására" - hangoztatta Vincent Cochetel az UNCHR-nek a Földközi-tenger középső medencéjében illetékes különmegbízottja A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül futó migrációs útvonalon Líbia és Olaszország között az idén hozzávetőleg hatszázan vesztették életüket. A Marokkó és Spanyolország, illetve a Törökország és Görögország között húzódó útvonalakhoz képest ez számít messze a legveszélyesebbnek.