Az epilepszia együttműködőbbé tesz

Publikálás dátuma
2019.08.28. 14:00

Fotó: Pixabay
Érdekes eredményre vezetett a Linzi Orvosi Egyetem neurológiai klinikáján végzett, úgynevezett fogolydilemma teszt.
A frontális lebeny epilepsziában szenvedő emberek a tesztek során jóval együttműködőbbnek mutatkoztak, mint a betegség nélkül élők. A döntéshozatalban szerepet játszó agyi régiók náluk más aktiválódási mintákat mutattak fel - állapította meg egy szakértői csoport a Royal Society Open Science című szaklapban. 
Andrija Javor, a kutatás idején a Linzi Orvosi Egyetem neurológiai klinikáján dolgozó tudós vezetésével a szakértők összehasonlították 15 epilepsziás páciens kooperációs hajlandóságát 15 kontrollszemélyével a viselkedéstan egyik sztenderd tesztje, az úgynevezett fogolydilemma segítségével.
Az epilepsziás személyek több kooperatív döntést hoztak, mint a többi résztvevő személy - állapították meg a tudósok. Ennek hátterében vélhetően az áll, hogy ők a negatív tapasztalatokat kisebb mértékben veszik figyelembe, tehát együttműködők maradnak akkor is, ha a fogolydilemmában társuk kijátssza őket. 
A döntéshozás során a kutatók figyelték az agyi aktivitást és észlelték, hogy az epilepsziával érintetteknek mások az aktivizálódási mintáik a frontális lebenynek a társas viselkedésért és döntéshozatalért felelős régiójában.
Szerző
Témák
epilepszia

Tesztelték az agy dekóderét

Publikálás dátuma
2019.08.28. 14:00
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Kutatók kifejlesztettek egy olyan műszert, amely lefordítja azokat az agyi elektromos jeleket, amelyek egy kérdésre való válaszhoz kapcsolódnak és diagrammákká írja át őket.
Az idegtudomány nagy lépést tett előre a gondolatolvasás felé. A San Franciscó-i egyetem kutatói a Facebook finanszírozásával kifejlesztettek egy olyan műszert, amely reális időben lefordítja azokat az agyi elektromos jeleket, amelyek egy kérdés meghallgatásához és az arra való válaszhoz kapcsolódnak és diagrammákká írja át őket. Az erről szóló tanulmány a Nature Communications-ben jelent meg. A kutatás egyik célja megérteni és kezelni bizonyos idegbetegségeket. Az Edward Chang vezette kutatócsoport elektródákkal monitorozta három epilepsziás páciens agyműködését, miközben kérdéseket hallgattak és válaszoltak rájuk. Felhasználva a regisztrált idegjelzéseket, meg tudták különböztetni melyek felelnek meg a kérdések meghallgatásának és melyek a válaszoknak. A kutatók tisztában vannak azzal, hogy még messze állnak a gondolat-olvasástól, de a kísérletek mindenképpen előrehaladást jelentenek e téren. Az egyetem dekóderje 61-76 százalékos biztonsággal működik. Egyes szavakat, egész mondatokat tud megjegyezni, szótárát az algoritmusokat hamarosan segítik kibővíteni. A kutatók szerint olyan impulzusok leolvasásáról van szó, amelyeket az agy küld az izmokon keresztül a hangképző szerveknek és messze van a gondolkodástól, amelynek megváltoztatásra egyáltalán nem gondolnak – nyilatkozta Chang. Ennek ellenére vannak a szakmában olyan, akik tartanak attól, hogy a kutatás előbb-utóbb eljut a gondolatok megfejtéséig, netán azok megváltoztatásáig. Idesorolható Elon Musk Neuralink programja, amelyben egy majom agyát kötötték össze egy számítógéppel, amely utasításokat adott neki. Muskék is kifejlesztettek olyan technológiákat, amelyek segíthetik a végtagbénulásos és más kommunikációs problémákban szenvedő embereket.

Nem is a Csele-patakba fulladt II. Lajos

Publikálás dátuma
2019.08.28. 10:26

Fotó: Wikipedia
Kutatók szerint nem a Csele-patakban, hanem a Duna mellékágában lelte halálát II. Lajos magyar és cseh király az 1526-os mohácsi csata után.
A tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, a két fél táborait, az összeütközés centrumát és azt, hogy a Mohácson elesett több mint 20 ezer katonát hova temették. 
Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora, a kutatócsoport vezetője elmondta: az elmúlt két évben Mohács környékén folytatott vizsgálataik egy mára már nagyrészt feltöltődött ősi Duna-medret azonosítottak, amely a csata több leírásában feltűnik az összecsapások helyszíneként.
Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény, 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét. A király halála volt a csata legsúlyosabb következménye, ugyanis emiatt polgárháború alakult ki, ami súlyosan korlátozta az ország védelmi képességeit.
Pap Norbert társaival a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait és meghatározta a csata helyeinek főbb jellemzőit. A kutatócsoport korábban már meghatározta: a Mohácsi-síkon az egykori széles, Duna-menti mocsártól nyugatra fekvő, mintegy öt kilométer hosszúságú egykori folyóvölgy szerkezeti egységbe kapcsolja az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit.
Székely Bertalan: II. Lajos megtalálása
Mint a kutatásvezető megjegyezte, az általuk létrehozott új modell részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás 19. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről. Eredményeik szerint Majs szűkebb környéke nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról az elmúlt években előkerült hadirégészeti lelet csekély mennyiségű, a jellege sem felel meg annak, amit "az 1526-os csatatértől elvárnánk".
A 2013 óta a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot feltáró kutatók az elmúlt évben azonosították az 1526-os mohácsi csata után a helyszínen az oszmán seregek által emelt győzelmi emlékmű helyét is. A törökök kiűzését követően 1687-ben a Mohács melletti építményt kápolnává átalakították, amely így a csata első keresztény mementójává, a visszafoglalás szimbólumává vált. Pap Norbert elmondta: kutatásaik legfrissebb eredményei szerint II. Lajos magyar és cseh király minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó 2-3 főnyi kíséretével a Duna felé menekült és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó "kicsiny ágacskáján" átkelve szenvedett balesetet. 
A kutatók az uralkodó halála helyeként a folyó egy kis mellékágát azonosították, amelyet a helyiek Szakadék-Dunának hívtak. A "szakadék" a főágból kiszakadót, tehát mellékágat jelentett a régi magyar nyelvben. Ennek a vízfolyásnak a szélessége átlagosan 50 méter lehetett. A kutatók úgy vélik, hogy a keskeny folyóágnak a zátonyos, iszapos bal partján, a Mohácsi-szigetnél fulladhatott vízbe a király.
Pap Norbert elmondta: a Duna főága a 16. században a Mohácsi-sziget keleti oldalán folyt, ott zajlott a hajóforgalom is. A nyugati ág, a mellékág ezzel szemben keskeny volt. Az 1526-os csatából menekülők jelentős része ezen és a Mohácsi-szigeten átkelve az Alföld felé haladt, amerre Szapolyai seregét sejtették vagy csak a biztonságba jutást remélték.
Az eredményeket írott források, régi térképek, a menekülőkre utaló régészeti leletek és térinformatikai modellezés alapozta meg. A kutató elmondta, hogy főként azért jutottak tévútra a 19. század vége óta zajló vizsgálatok, mert addigra a Duna korábbi főága lett a mellékág, míg a korábbi mellékágból fejlődött ki a ma ismert mohácsi főág. Akkorra már viszont a történeti hagyomány, a legendák által sugallt Csele-patakkal kapcsolatos elképzelés miatt fel sem merült, hogy az időközben a Csele torkolatánál mintegy 700 méter széles folyam helyén egykor egy keskeny mellékág folyhatott.
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem közös Mohács-kutatása a második kutatási év végére számos további eredményt is produkált. Fodor Pál történész-turkológus, az MTA BTK főigazgatója irányítása mellett a csatáról és következményeiről három kötet is megjelent, amelyeket a közeljövőben mutatnak be a szerzők. A sok újdonságot közlő könyvek olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a mohácsi korszak európai hadseregei, a mohácsi csata sokrétű emlékezete és egy önálló kötetben vizsgálják meg a Jagelló-kori magyar állam anyagi helyzetét is.
Szerző