Feltámadhat a cselédlányok színháza

Publikálás dátuma
2019.08.31. 13:05
Vársliget képpárok
Fotó: Erdős Dénes
Ami azt illeti, a Liget Projekt kezdetekor még szó sem volt arról, hogy a színházat vissza kellene építeni. 2016-ban merült csak fel az ötlet, hogy egy befogadó gyerekszínház kerüljön ide.
Harmincöt évesen a teátruma kedvéért tanult meg magyarul Feld Zsigmond, a Városligeti Színház legendás igazgató-tulajdonosa. 1879-ben, amikor átvette az Arena im Stadtwäldchen hodályát a liget déli sarkában, még német nyelvű játszóhelyre kért engedélyt. Nem volt oka másként eljárni: Pest németül beszélt, a magyar szó csak akkor ütötte fel figyelmet érdemlően a fejét, amikor a város mágnesként kezdte magához vonzani a vidék parasztnyelvét beszélő tömegeket. Akkor viszont igencsak felgyorsultak a dolgok. Kiépült a Sugárút, mellette kétoldalt pedig százával nőttek ki a földből a bérkaszárnyák, és a bennük lakó iparosok, inasok, kereskedősegédek és cselédlányok szórakozni vágytak. Játszott hát nekik Feld Zsigmond népszínműveket, vígjátékokat és mindenféle dalos produkciókat - 1889 nyarától, engedve a nemzeti büszkeségnek és a gazdaságossági számításoknak,  magyarul. Az üzlet aztán olyannyira bejött, hogy Feld 1908-ban megbízta a Vágó fivéreket, a favázas nyári teátrum helyén emeljenek igazi kőszínházat, mégpedig a kor divatos stílusában. Egy évre rá meg is nyitotta a kapuit a szecessziós freskókkal ékesített, díszes épület, amely emeleti üvegfalával a liget túloldalán már elkészült millenniumi emlékmű és múzeumok felé fordult. A profil azonban ettől még nem sokat változott: kabarékat és operetteket puffogtattak itt egészen 1944 őszéig. A következő nyáron aztán az ifjú Both Béla igényelte ki a teátrumot, pár hónapig Brechtet játszott a falai között, majd jött egy tulajdonjogi vita a Feld-örökösökkel, végül 1952-ben a Városliget úgynevezett rendezése tett pontot a sorsára. Magyarán, miközben kialakították a Sztálin-szobor környezetét és az új felvonulási teret, lebontották. Ami azt illeti, a Liget Projekt kezdetekor még szó sem volt arról, hogy a színházat vissza kellene építeni. 2016-ban merült csak fel az ötlet, hogy egy befogadó gyerekszínház kerüljön ide, a – várbeli Főőrség és Lovarda receptjét követve – modern belsővel ellátott, eredeti formában újraépített falak közé. A tervezésre elköltött százmilliókon kívül azonban eddig semmi sem történt. A legutóbbi, 2017-es hír szerint míg meg nem oldják a „közlekedéssel kapcsolatos gondokat” (értsd: hogy a Kós Károly sétány tervezett kiváltásakor az Ajtósi Dürer sorra és a Dózsa György útra zúduló autóözönnel muszáj kezdeni valamit), „felfüggesztik a színház újjáépítését”.
Szerző

Zöld térképe lett Budapestnek

Publikálás dátuma
2019.08.27. 15:47

Fotó: Facebook/Green Guide Budapest
Green Guide Budapest címmel olyan ingyenes kiadvány készült a fővárosiak és az ide látogatók mindennapjainak tudatosabbá és egészségesebbé tételéhez, amelyet az alkotók részben közösségi támogatásból készítettek.
Budapest alternatív térképén nem a Parlament és a főbb nevezetességek vannak a középpontban, hanem a piacok és a parkok mellett olyan fogyasztási, vásárlási és pihenési igényeket kielégítő vállalkozásokat: csomagolásmentes üzleteket, a vegánbarát éttermeket, a bicikli-, gyerek- és családbarát helyeket, helyi termékeket és újrahasznosított alapanyagból készült holmikat árusító ajándékboltokat és dizájnbutikokat lehet megtalálni, amelyek már több lépést is tettek a fenntarthatóság irányába. Az ingyenes, angol és magyar nyelvű tájékoztató anyagból nem maradtak ki a szelektív hulladékgyűjtő szigetek és a teherbringa-kölcsönzők sem.
Az offline, tehát kézbe fogható térképet első alkalommal ötezer példányban nyomták, a gyártás költségét részben közösségi finanszírozásból teremtették elő. A grafikai eljárás, amivel a kitalálói egyébként is foglalkoznak, környezetbarátabb, mint a digitális nyomtatás vagy a szitanyomás, mert növényi alapú alapanyagokkal festékkel, víz használata nélkül működve jóval kevesebb energiát is használ. A tervek szerint hamarosan azért mobilalkalmazás is készül az időszakonként frissülő térképből. A projektet jegyző három fiatal úgy tervezi ugyanis, hogy minden évben gyárt őszi-téli, illetve tavaszi-nyári verziót, így folyamatosan naprakészek lehetnek az információk.
„Olyan motiváló anyagot akartunk készíteni, ami úgy segít, hogy nem a klímaszorongást, valamint azt erősíti, hogy már mindennel elkéstünk. Reméljük, az, hogy már Budapesten is vannak olyan helyek, ahol tudatosabban lehet létezni, közösségformáló erővel is bír, és tudjuk egymást ösztönözni a klímaváltozás elleni harcban” – mondták a zöld térkép készítői: Mimma tervezőgrafikus, Dávid műszaki-környezeti szakmérnök és Niki vegán és fenntartható utazó blogger a Népszavának.
Szerző

A Millennium színpompás emlékműve

Publikálás dátuma
2019.08.25. 14:43

Fotó: Fortepan - Adományozó Somlai Tibor / Népszava
Török András, Budapest lankadatlan kutatója írt egyszer arról, hogy sosem értette: hogyan került egy hatalmas fa éppen a városligetbeli régi kiállítóépület, a mai Olof Palme ház főbejárata elé. Egészen addig morfondírozott ezen, míg nem talált egy fotót, amelyről kiderült, hogy eredetileg a Liget belseje felé nézett a bejárat, s csak jóval később nyitottak kaput a városból könnyebben megközelíthető Stefánia út, a mai Olof Palme sétány irányába. A csarnok az 1885-ös országos kiállításra épült, a pályaudvarok mestere, Pfaff Ferenc tervei szerint, és kettős célt szolgált. Egyrészt ezt az 1250 négyzetméteres, a díszes előcsarnok köré rendezett nagy- és kistermekből álló épületet szánták a főváros képzőművészeti bemutatóhelyének. Másrészt e Műcsarnokon mutatta be a budapestieknek a feltörekvő Zsolnay gyár, mire képes: a nyerstégla falakon elhelyezett színpompás majolikadíszek a korban igencsak meghökkentőnek számítottak a maguk élénkségével, pedig hol volt még akkor a pirogránit és az eozinmáz… (Akkoriban találták fel őket a pécsi laboratóriumokban.) A kiállítóhelyről azonban sajnos elég gyorsan kiderült, hogy túl kicsi arra, amire szánták. Még szerencse, hogy 1887-ben a főváros úgy döntött, létrehozza a saját múzeumát, és erre a célra megvásárolta a gazdátlanná vált csarnokot. 1907-ben itt nyílt meg a város történetét, iparát, vezető személyiségeit, dokumentumait és képgyűjteményét felvonultató tárlat, igaz, alig egy emberöltőre: 1936-ban már végzetesen kinőtte a helyet, így át is költöztették a Károlyi-palotába. A ház ezután – némi hadikórházi kitérőt és bombarombolást leszámítva – üresen állt egészen 1954-ig, amikor a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műhelyét rendezték be benne. Az új funkciót szolgálta a tereinek teljes átalakítása, a beépített emelet és az eredeti főbejáratból szabott rámpa is. A rendszerváltás utáni sodródás kiállításokat és terveket – például a Műszaki Múzeummá alakítás ötletét – hozta magával, de döntés csak a Liget projekt kapcsán született az épület sorsáról. Az elmúlt három évben többmilliárdos költséggel eredeti állapotában állították helyre, hogy ezentúl étteremként, kávézóként és az 1896-os Millennium emlékműveként szolgáljon. A hírek szerint benne lel majd otthonra az a szobányi városmakett is, amely évtizedek óta ládákban várja a feltámadást. Legutóbb épp a város másik elátkozott épületében, a Bálnában láthatta egy részét a közönség. 
Szerző
Témák
Olof Palme Ház