Halogatott felújítás – Terv van, engedély és forrás nincs a K-Híd rekonstrukciójára

Publikálás dátuma
2019.08.31. 14:13

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Semmi kétség, ideje lenne már felújítani a Hajógyári-sziget emblematikus hídját.
„K-HÍD – Fő a bizalom!” Feltehetően ez juthatott az idei Sziget Fesztivál nyitónapján a százezernyi tömeg  eszébe, miközben a koncert végeztével a K-hídon Óbuda felé baktattak át. Feltéve, ha kaptak avatott tolmácsot annak a BKK-közleménynek megértéséhez, amely így szólt: „A híd állapotát az üzemeltető Budapest Közút Zrt. rendszeresen ellenőrzi, ami alapján a biztonságos közlekedés lebonyolításához szükséges beavatkozásokat elvégzi. (...)  A rendezvény ideje alatt is rendszeresen ellenőrzi az üzemeltető a híd állapotát. A hídon egy időben tartózkodók számára vonatkozó előírás, korlátozás nincs, mivel a gyalogosokkal telített híd statikailag nem a legkedvezőtlenebb teherkombináció.” A főváros jelenlegi vezetése által jóváhagyott szöveg tehát azt sugallja: csak semmi izgalom, a híddal vannak ugyan problémák, de mi éberen őrködünk afelett, hogy a helyzet tovább ne rosszabbodjon – de azért ha teherautókonvojjal tetszenének jönni, ne tegyék! Hiszen a BKK is bevallja: „A hídon jelentős beavatkozásra annak építése óta nem került sor. A híd műszaki állapota leromlott, felújítása indokolt, de ez nem jelenti az, hogy a műtárgy nem alkalmas a közlekedés biztonságos lebonyolítására.”  A K-hidat, amelyet 1955-ben adtak át, semmi kétség, ideje lenne már felújítani. A tervek jó ideje készen vannak, s bár minden évben legalább egyszer augusztusban a Sziget Fesztivál idején a figyelem ráirányul, a rekonstrukció csak nem akar eljutni a megvalósítás állapotába. A zárókoncert napján az átvonuló tömeg által bizonytalannak érzett statikai állapot miatt olyan hírek terjedtek el, hogy a felújítási terveket talán felfrissítik. Arról viszont még a közelgő őszi önkormányzati választások előszeleként sem lehetett értesülni, hogy ha minden engedély meglenne, mikor kezdődhetnének el a munkálatok – a tervezett költségekről nem is beszélve. (Ettől függetlenül idén a 10 évente kötelező fővizsgálatot mindenképpen megejtik.) A szakemberek szerint egy ilyen, 64 éve álló, alapjaiban változatlan híd „vérfrissítése”  egy-másfél évig is eltarthat, vagyis legalább egy Sziget Fesztivált mindenképpen érinthetne. A K-híd Óbuda Filatorigát nevű városrészét köti össze az Óbudai-(Hajógyári-) szigettel. Kétszer egysávos, és mindössze 98 méter hosszú. Nevét a jellegzetes "K" betűre emlékeztető – egyébként eredetileg katonai célokra tervezett – rácsozatáról kapta, amelyeket gyorsan össze lehetett szerelni. Van egy különös jellegzetessége: ferdén építették meg. Eredetileg főleg iparvasúti célokat szolgált, de ma már csak közúti és gyalogoshídként funkcionál. A hídon megépülte után egy nagyobb változás történt: 1973-ban mind a két oldalán egy-egy keskeny gyalogos járdát építettek ki. Mivel a közúti forgalom csak egy nyomsávon haladhat, ezért az év nagy részében jelzőlámpa szabályozza az áthaladást. Egykor a szigetnek a fesztiválok területétől délre eső részén működött az Óbudai Hajógyár, amelynek közvetlen vasúti vágánycsatlakozásra volt szüksége. A ma már feledésbe merült jobb parti körvasútsornak volt egy Óbuda-Gázgyár elnevezésű állomása, amelyről üzemi vágányok ágaztak le az azóta bezárt névadó üzemhez, és egy másik a ma is létező esztergomi vasútvonalhoz, illetve 1978-ig a szentendrei HÉV-hez is. Azt követően, hogy a gázgyár leállt (területének egy részén működik a Graphisoft Park), az 1990-es évek végén az üzemi vágányokat felszedték, a csatlakozások megszűntek, ám a híd közepén ma is látható a két sínszál. Sőt még az állomásépület is létezik, de az új rakparti út zajvédő fala eltakarja. Az Óbudai-szigetre egy másik, a K-nál is rövidebb, de jóval strapabíróbb 55,2 méter hosszú, kétszer egy sávos, járdával rendelkező hídon is el lehet jutni. Ezt egyesek – az egykori hajógyárra emlékeztetve – H -hídnak hívják. Kiváló átkelési pont lehet, hiszen 1858 óta már a harmadik állandó híd áll itt. Az első egy fa tolóhíd volt: amikor jöttek a magasabb hajók, akkor a középső nyílását el lehetett tolni a hossztengelye mentén. A következő,  1884-ben vasból készült emelőhídnál a középső nyílást megemelte egy csörlőszerkezet. A mai vasbeton híd  1968-ban készült el. (A hajóforgalom még a múlt század első felében megszűnt ebben a Duna-ágban.) A Sziget Fesztiválra a H hídon szállítják a rendezvényhez szükséges eszközöket és felszereléseket, valamint a lakókocsik és a taxik is itt hajthatnak be. Kicsit rugalmasabb gondolkodással „mentesítő hídként” a fesztiválról kifelé áramló forgalmat erre a hídra lehetne terelni. Az viszont rejtély, hogy a sziget felett átívelő Árpád-hídnál miért nem merült fel egy lehajtó ág kialakítása, ahogyan az például a Margit-szigetnél is látható. 
Szerző

Feltámadhat a cselédlányok színháza

Publikálás dátuma
2019.08.31. 13:05
Vársliget képpárok
Fotó: Erdős Dénes
Ami azt illeti, a Liget Projekt kezdetekor még szó sem volt arról, hogy a színházat vissza kellene építeni. 2016-ban merült csak fel az ötlet, hogy egy befogadó gyerekszínház kerüljön ide.
Harmincöt évesen a teátruma kedvéért tanult meg magyarul Feld Zsigmond, a Városligeti Színház legendás igazgató-tulajdonosa. 1879-ben, amikor átvette az Arena im Stadtwäldchen hodályát a liget déli sarkában, még német nyelvű játszóhelyre kért engedélyt. Nem volt oka másként eljárni: Pest németül beszélt, a magyar szó csak akkor ütötte fel figyelmet érdemlően a fejét, amikor a város mágnesként kezdte magához vonzani a vidék parasztnyelvét beszélő tömegeket. Akkor viszont igencsak felgyorsultak a dolgok. Kiépült a Sugárút, mellette kétoldalt pedig százával nőttek ki a földből a bérkaszárnyák, és a bennük lakó iparosok, inasok, kereskedősegédek és cselédlányok szórakozni vágytak. Játszott hát nekik Feld Zsigmond népszínműveket, vígjátékokat és mindenféle dalos produkciókat - 1889 nyarától, engedve a nemzeti büszkeségnek és a gazdaságossági számításoknak,  magyarul. Az üzlet aztán olyannyira bejött, hogy Feld 1908-ban megbízta a Vágó fivéreket, a favázas nyári teátrum helyén emeljenek igazi kőszínházat, mégpedig a kor divatos stílusában. Egy évre rá meg is nyitotta a kapuit a szecessziós freskókkal ékesített, díszes épület, amely emeleti üvegfalával a liget túloldalán már elkészült millenniumi emlékmű és múzeumok felé fordult. A profil azonban ettől még nem sokat változott: kabarékat és operetteket puffogtattak itt egészen 1944 őszéig. A következő nyáron aztán az ifjú Both Béla igényelte ki a teátrumot, pár hónapig Brechtet játszott a falai között, majd jött egy tulajdonjogi vita a Feld-örökösökkel, végül 1952-ben a Városliget úgynevezett rendezése tett pontot a sorsára. Magyarán, miközben kialakították a Sztálin-szobor környezetét és az új felvonulási teret, lebontották. Ami azt illeti, a Liget Projekt kezdetekor még szó sem volt arról, hogy a színházat vissza kellene építeni. 2016-ban merült csak fel az ötlet, hogy egy befogadó gyerekszínház kerüljön ide, a – várbeli Főőrség és Lovarda receptjét követve – modern belsővel ellátott, eredeti formában újraépített falak közé. A tervezésre elköltött százmilliókon kívül azonban eddig semmi sem történt. A legutóbbi, 2017-es hír szerint míg meg nem oldják a „közlekedéssel kapcsolatos gondokat” (értsd: hogy a Kós Károly sétány tervezett kiváltásakor az Ajtósi Dürer sorra és a Dózsa György útra zúduló autóözönnel muszáj kezdeni valamit), „felfüggesztik a színház újjáépítését”.
Szerző

Zöld térképe lett Budapestnek

Publikálás dátuma
2019.08.27. 15:47

Fotó: Facebook/Green Guide Budapest
Green Guide Budapest címmel olyan ingyenes kiadvány készült a fővárosiak és az ide látogatók mindennapjainak tudatosabbá és egészségesebbé tételéhez, amelyet az alkotók részben közösségi támogatásból készítettek.
Budapest alternatív térképén nem a Parlament és a főbb nevezetességek vannak a középpontban, hanem a piacok és a parkok mellett olyan fogyasztási, vásárlási és pihenési igényeket kielégítő vállalkozásokat: csomagolásmentes üzleteket, a vegánbarát éttermeket, a bicikli-, gyerek- és családbarát helyeket, helyi termékeket és újrahasznosított alapanyagból készült holmikat árusító ajándékboltokat és dizájnbutikokat lehet megtalálni, amelyek már több lépést is tettek a fenntarthatóság irányába. Az ingyenes, angol és magyar nyelvű tájékoztató anyagból nem maradtak ki a szelektív hulladékgyűjtő szigetek és a teherbringa-kölcsönzők sem.
Az offline, tehát kézbe fogható térképet első alkalommal ötezer példányban nyomták, a gyártás költségét részben közösségi finanszírozásból teremtették elő. A grafikai eljárás, amivel a kitalálói egyébként is foglalkoznak, környezetbarátabb, mint a digitális nyomtatás vagy a szitanyomás, mert növényi alapú alapanyagokkal festékkel, víz használata nélkül működve jóval kevesebb energiát is használ. A tervek szerint hamarosan azért mobilalkalmazás is készül az időszakonként frissülő térképből. A projektet jegyző három fiatal úgy tervezi ugyanis, hogy minden évben gyárt őszi-téli, illetve tavaszi-nyári verziót, így folyamatosan naprakészek lehetnek az információk.
„Olyan motiváló anyagot akartunk készíteni, ami úgy segít, hogy nem a klímaszorongást, valamint azt erősíti, hogy már mindennel elkéstünk. Reméljük, az, hogy már Budapesten is vannak olyan helyek, ahol tudatosabban lehet létezni, közösségformáló erővel is bír, és tudjuk egymást ösztönözni a klímaváltozás elleni harcban” – mondták a zöld térkép készítői: Mimma tervezőgrafikus, Dávid műszaki-környezeti szakmérnök és Niki vegán és fenntartható utazó blogger a Népszavának.
Szerző