Boris kérte...

Egyre valószínűbb, hogy az idei Halloween estéjén a Boris Johnson fejéről mintázott töklámpással bóklásznak majd az angol gyerekek a szomszéd házak között, némi édességért tartva a markukat, a régi népszokásnak megfelelően. Akkor éjjel minden jel szerint tényleg megszűnik az Egyesült Királyság európai uniós tagsága.  
Az előállt helyzetre nincs megnyugtató megoldás. A bő három évvel ezelőtti népszavazáson mintegy 52 százalék volt a kilépés mellett. Az elöregedett „szuverenisták” egy része azóta elhalálozott, az Európa-pártibb fiatalok újabb korosztálya pedig elérte a szavazóképes életkort, így lehetséges, hogy egy ismételt referendumon a maradás mellett foglalna állást mintegy 51 százalék. Édesmindegy: a törésvonal két, nagyjából egyenlő részre osztja a brit társadalmat, és a szakadék fölött nem ível híd. Olyan nincs, hogy „csak egy kicsit kilépni”.  
A brit demokrácia évszázadok óta szorgosan locsolt, harsogóan zöld füvén a miniszterelnök megkérte II. Erzsébetet, hogy függessze fel a parlamenti ülésszakot október közepéig. A király/királynő, mint azt tudjuk, „uralkodik, de nem kormányoz”, tehát a miniszterelnök szava szent, a Tisztelt Ház már fel is függesztetett. Ami egyébként ősszel elég gyakori, de csak a három nagy párt kongresszusának idejére szólóan. Idén az első, a liberális demokratáké szeptember 14-én kezdődik, a sort pedig az október 2-án véget érő konzervatív kongresszus zárja. Tavaly a pártkongresszusok után hat, 2017-ben öt nappal már újra ülésezett az alsóház. A mostani felfüggesztés ennél jóval hosszabbra nyúlik.  
A Brüsszellel való megállapodás nélküli „kizuhanás” ellenzői most a parlamentarizmus arcul csapásáról beszélnek, mert így szerintük nem lesz idő megvitatni a lehetséges alternatívákat. Az arcul csapás vádja megáll, de aki hangoztatja, attól azt is meg kell kérdezni, milyen alternatívát kínálnak a tehetetlenkedő időhúzás kevéssé magasztos célkitűzésén túlmenően azok, akik a nyári szünet előtt sorra szavazták le az összes elképzelhető megoldási variációt.

A rezsiutalvány esete

A japánok 26 százaléka 65 év feletti, Európában pedig az olasz lakosság több mint 22 százaléka lépte túl az időskor határát. Nálunk még valamivel kisebb ez az arány, csakúgy, mint a cseheknél vagy szlovénoknál, de az irány ez: öregszünk, ahogy az egész kontinens. 2005 óta minden évben kevesebb a 14 év alatti gyerek az országban, mint amennyi a 65 fölötti felnőtt; idén januárban száz gyerekkorúra már 133 idős jutott, s az öregedés ütemét mutatja, hogy egy évvel korábban ez a szám még csak 130 volt. 
Ezek az adatok ismertek, megkapja őket minden döntéshozó, a pórnép is összeszedegetheti a KSH táblázataiból, ha van hozzá türelme. Ahogy mindenki tud arról is, milyen kevés a bentlakásos idősotthon, gondozóház, a házi segítségnyújtási lehetőség; hogy a medián nyugdíj alig lépi túl a százezer forintot, a kizárólag az inflációval számoló éves nyugdíjemelés miatt pedig havi 7500 forintot vesz ki a kormány valamennyi nyugdíjas zsebéből; vagy hogy az előző fűtési szezonban 176-an fagytak meg, többnyire saját fűtetlen lakásukban élő idősek.
Azért hoztam elő mégis ezeket az ismert számokat, mert így lesz szép kerek a 9 ezer forintos rezsiutalvány esete a mi nyugdíjasainkkal. Ugye Mikszáth remekművében is azt kérdezi az apja Tóth Maritól, hozzá akarna-e menni a jóképű, de a jó Isten pénzét is elszóró Noszty Ferihez, ha kiderülne, az csak azért udvarol neki, hogy megszerezze a vagyonát – s a lány elhaló hangon mondja ki, hogy nem. A jó Isten pénzét, vagyis mindent, amit az ő munkájuk alapozott meg, ma pedig a gyerekeik és unokáik adójából beszed, elkölti a mi kormányunk másra, miközben az idősek ellátásait a lehető legalacsonyabban tartja. Most pedig – ahogy minden választás előtt – csalárd módon mégis udvarol egy kicsit a nyugdíjasoknak: rezsikuponokat osztogat, hogy a lehető legtöbbet elcsábítsa közülük. 
Pont annyira kilóg a lóláb, mint a regényben, s a sajtó percek alatt ontani is kezdte magából a hevesebb vérmérsékletű idősek önérzetes véleményét: őket nem vehetik meg. Aztán majd a választási eredmény megmutatja, hogy hányan mondanak ténylegesen is nemet erre a házasságra. 
Ám ha már a becsületnél, meg Mikszáthnál járunk, azért sem lenne nagy baj, ha a dzsentri allűrökkel jócskán felszerelkezett urizáló országos és helyi fidesznyikek kicsit elmélyednének a jó palóc életművében, mert annak szerves része az is, hogy amikor az író azt látta, nem tudja eltartani a családját, inkább elvált a szeretett asszonytól, hogy esélyt adjon neki egy jobb életre. Nem az ő hátán felkapaszkodva, nem az ő pénzét felélve ért el a sikerekhez, míg a mostani vezetők bizony a rosszul fizetett dolgozók és a kisnyugdíjasok hátán taposnak a milliókért, milliárdokért. Azokat a Mikszáth-féle csodabogarakat pedig, akik újra elveszik az asszonyt, ha meggazdagodtak, ezek a Fidesz-fiúk nem ismerik. 
Úgy gondolkodnak, mint Noszty Feri: van még sok eladó lány, van még sok elcsábítható réteg ebben a társadalomban, a szavazás után hagyjuk a csudába a nyugdíjasokat. Akkor is, ha egyre többen vannak.

Pöce

Korábban Magyarország halszagú volt (legalábbis a félnóta szerint), nemrégiben szarszagú lett. Legalábbis a hírek szerint. Ezt, de legalábbis a szagát, mindenféle polgármesterek és államtitkárok igyekeznek másra kenni, az olvasóközönség legnagyobb derültségére. Ez a trágyaillat többféle forrásból ered, és az nem feltétlenül a szennyvíziszap, vagy a hígtrágyalé.
Az én érzékeny orromat ugyanis megütötte annak az erkölcsi fekáliának a bűze is, amiről akkor olvashattam, amikor a minap hír jött arról, hogy Nagy Blanka középiskolást iskolai közössége kiközösítette a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban. Mindössze azért, mert keresetlen szavakkal illette nyilvánosan a köztársasági elnököt. Ezek a tanulók, ezek a tanárok lehetnek-e büszkék erre a karaktergyilkosságra? Ez a viselkedési kultúra és erkölcsi színvonal tenyészik ebben az iskolában, ebben a városban, ebben az országban? Nos, ez az igazi pöce!
Az erkölcsi trágyabűz erőteljesen terjed. Akkor is, amikor Donáth László evangélikus lelkészt a bűzportálok elkezdték azzal a hírrel illetni, hogy szexuálisan bántalmazhatta… Értik? Nem bántalmazta, hanem csak feltételezhető, hogy bántalmazhatta. Lám, mily furfangosan is felhasználható ez a szép magyar nyelv! Így lesz aztán teljes ez az álszent mocsodéria. Amiről persze majd másfél évi pereskedés után, mindenfajta erkölcsi és egyéb elégtétel nélkül kiderül, hogy hazugság. De addig is, a bűz terjed és bebüdösíti környezetünket. Meg persze az övét, hiszen csak azóta kell őt bebüdösíteni, mióta leánya, Anna uniós parlamenti képviselő lett. Nos ez az igazi pöce!
De bűzlik ez az ország másutt is. Legutóbb Hódmezővásárhely nem fideszes polgármesterét, Márki-Zay Pétert mocskolta be a helyi illiberális pöceportál azzal, hogy importálja a külföld mocskát a városba. Amiről persze rövid úton kiderült, hogy hazugság, hiszen az ilyesmihez kormányzati engedély kell. De azért ez a bűz terjeng és bebüdösíti őt és környezetét. Mert hiszen kampány van, és ennek az illiberális választási kampánynak ilyen a bűze. 
Ha azonban nemcsak itthonról, hanem külföldről is belekotornak az illiberális pöcegödörbe, abból egyszer csak felszínre buggyan a Microsoft kormányzati mocska, és még nagyobb lesz a bűz. Pöce internacionál!
Kire, kikre és hogyan fogják még az illiberális mocskot rákenni ezek a pöcebajnokok? Milyen mocsok fog még felszínre kerülni az illiberális pöcegödörből? Lesz-e még nagyobb a viselkedési kultúra, az amoralitás bűze kis hazánkban? Járjunk-e befogott orral? De meddig? 
Lehet-e ebből a hazai pöcebűzből általános következtetésre jutni? Félek, hogy lehet. A szerző borász 
Szerző
Kuthi Csaba