Előfizetés

Sorozatossá váltak a barbár akciók a Szabadság téren

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2019.08.30. 15:31
A fényképeknek hűlt helye
Fotó: Sebő Gábor
Újabb támadás érte a vészkorszak áldozatainak emlékére, a történelemhamisítás ellen emelt civil emlékhelyet. Rövid időn belül már harmadszor.
Barbár módon megrongálták a holokauszt áldozataira emlékező civil kegyeleti helyet a Szabadság téren. Eltűntek a kitett tájékoztató anyagok, családi fényképek, korabeli dokumentumok. Több bőröndnek és széknek is nyoma veszett – ezt még hétfőn írtuk. A helyreállított emlékhely elleni támadás szerdán megismétlődött. Augusztus 20-a óta ez már a harmadik hasonló kegyeletsértő, antiszemita atrocitás. A történelemhamisító, a holokausztban való magyar szerepvállalást tagadó német megszállási emlékművel szemben több mint öt éve (egész pontosan 1969 napja) folyamatosan zajlanak a demonstrációk. Az ellenállás részeként jött létre a szobor előtt a civil emlékhely. A Szabadság téri tiltakozó csoportok pénteken délben közös tájékoztatót tartottak a helyszínen. Követelték, hogy a rendőrség haladéktalanul vessen véget a sorozatos bűncselekményeknek. Álláspontjuk szerint nem egyszerűen rongálásokról, hanem sorozatos gyűlölet-bűncselekményekről, valamint a gyülekezési jog és a kegyeleti jog durva megsértéséről van szó.
Itt még megvannak a fényképek és korabeli dokumentumok
Fotó: Népszava
Sebő Gábor (Szabadságszínpad) emlékeztetett arra, hogy a hatalom részben meghátrált: a sasos-arkangyalos szobrot 2014 nyarán az éj leple alatt állították fel, avatási ünnepséget nem tartottak. A nyomaték kedvéért Sebő Gábor többször elismételte, hogy a tiltakozás egészen addig folytatódni fog, amíg a „történelmi felelősség elhárításának emlékműve” ott van a Szabadság téren. Magyar Fruzsina (Tiszta Emlékezettel a Demokráciáért) az „aktív ellenállás időszakában”, a szobor felállítása előtti hónapokban egyik szervezője volt a tüntetéseknek. Felidézte, hogy abban az időben naponta 80-100 rendőr jelent meg a Szabadság téren, a demonstrálók ellen évekig tartó bírósági eljárások indultak. Ha akkor ilyen apparátust tudott mozgósítani a rendőrség, akkor elvárható, hogy a kegyeletsértő támadók kilétének felderítésére is komoly erőfeszítéseket tegyen. A gyűlöletbeszédet a kormánnyal együtt el kell tüntetni – jelentette ki Magyar Fruzsina. Felolvasta Fischer Ádám karmester szolidaritási nyilatkozatát, majd állásfoglalásra szólította fel a Mazsihiszt és az EMIH-et. A két zsidó felekezet képviselője a meghívás ellenére nem jelent meg a Szabadság téren, civil aktivistákon és újságírókon kívül Lendvai Ildikó volt szocialista politikus ment el a rendezvényre.
Az építéskor még volt rendőri jelenlét
Fotó: Népszava
Rényi András (Eleven Emlékmű) kitért rá, hogy a támadások anyagi károkat is okoztak: közös gyűjtést indítanak. Minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy beszéljünk az elhallgatott történelemről – mondta. A támadások Várkonyi Pétert (TÉR-KÖZ Társaság) arról győzték meg, hogy a Szabadsági téren demonstráló csoportoknak az eddiginél jobban együtt kell működniük egymással, közös platformot kell létrehozniuk. A tiltakozók nyilatkozata hangsúlyozta, hogy a Szabadság téri civil emlékhely olyan kegyeleti hellyé vált, ahol sokan megfordulnak, emlékeznek az elődök által átélt szenvedésekre és veszteségeikre. Különlegessége és egyedisége miatt a külföldiek körében is gyorsan ismertté, a Belvárost érintő vezetett túrák egyik fontos állomásává vált.

Máté László emlékére

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.08.30. 15:11

Fotó: Shutterstock
A Magyar Szocialista Párt egykori alapító tagja életének 67. évében hunyt el. Temetésén Gurmai Zita, országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese búcsúztatta.
"Tisztelt egybegyűltek, gyászolók, barátaim! Vannak jelentős életutak és teljesítmények, amelyek nem igényelnek magyarázatot – hiszen magukért beszélnek. De vannak olyan nagy teljesítmények is, amelyekről maga a közösség felejt el beszélni, mi, a haszonélvezők, ha úgy tetszik, aztán az életút emléke is elhalványul. Magyarázni ebben az esetben nem a teljesítményt kell, hanem a közösségi magatartást. Laci esetében a baloldali közösség, az MSZP másfél évtizedes hallgatását. Mondom másképp: vannak hősök, akiknek a teljesítménye magáért beszél. Reményt adnak egy reményvesztett háborúban, mint Jeanne d’Arc, példát mutatnak önfeláldozásukkal, mint Zrínyi Miklós vagy elvhűségükkel, mint Nagy Imre. De vannak olyan hősök is, akik a világ szeme előtt kevésbé láthatók, akiknek teljesítménye nem a nyilvánosságban, hanem egy közösség hajszálereiben zajlik – csak mi tudjuk, hogy mit tettek, vagyis azok, akik e közösség részei vagyunk. És nekünk tudnunk kell, emlékeznünk kell és megbecsülnünk kell mindazt, amit tettek – különben saját múltunkkal veszítjük el a kapcsolatot, szigorúbban fogalmazva a saját identitásunkat kockáztatjuk ezzel. Ma Máté Lászlót búcsúztatjuk, aki éppen ilyen hős volt – és nekünk, akik, ha személyesen nem is, de mint közösség bizony elfelejtettük, becsülnünk kell őt, hiszen többek, de valójában nagyon kevesek között, neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk ma azért, hogy rá emlékezzünk. 
Kedves barátaim! Sokféleképpen emlékezünk rá, hiszen sokféle emléket őrzünk róla. Talán különösen hangzik, de azok is emlékezhetnek rá, akik soha nem találkoztak vele, személyesen nem ismerték. Mert Máté László emlékezete, másképp fogalmazva: az emlékműve, maga a Magyar Szocialista Párt. Igen, Laci azon kevesek közé tartozik, akik meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a rendszerváltás utáni MSZP ne csak a jogállami köszönhetően túlélő, a nemzet politikai közösségének többsége által posztkommunistaként megbélyegzett szervezet legyen, hanem a többi párttal egyenrangú, a baloldali közösséget méltóképpen reprezentáló, nem utolsó sorban kormányképes erővé váljon. Vagyis abban, hogy kijöjjön a politikai gettóból, amibe 1990-be zárták. Nem sok emberen múlott, hogy így történt, négyen-öten voltak talán a főszereplők. Horn Gyula nevét persze nem kell említeni, hiszen ő volt a legfontosabb szereplő. A többiek, ha jól látom, (szinte) hiánytalanul itt vannak ma is közöttünk. Megkérdeztem néhányat az alapító atyáink közül és leginkább azt mondták: Gyula után Laci volt a legfontosabb építőmesterünk. Laci már nincs itt. Az MSZP volt az életműve, és a Szocialista Párt ma is a magyar politika egyik meghatározó szereplője. Dacára annak, hogy sokan akarták a pusztulását és annak, hogy többen dezertáltak innen, döglött lóra nem teszünk, felkiáltással. Nem mondom, hogy kik ők, majd, ha olvassák az újságban a beszédem, magukra fognak ismerni. Nekem ma egyetlen fontos mondanivalóm akad: Laci nincs itt és nélküle nehezebb lesz. Kedves Barátaim! Ha feltesszük azt a kérdést, hogy ki volt Máté László, legkevesebb három dolog jut eszünkbe róla. Az egyiket már elmondtam: ő építette fel ezt a pártot, nem egyedül, de a legnagyobb lojalitással, igazi untermannként, akinek nem a saját személyes érdeke, hanem a nagy építmény sikere a fontos. Laci a párt sikerét kereste, nem a nyilvánosságot és végképp nem magát akarta mutogatni. Harsányság helyett kompromisszum – így is lehet. Mert Laci értette, hogy egy demokratikus közösség csak akkor lehet sikeres, ha megállapodásokra épül, nem pedig diktátumokra. Ő akkor is ment tovább, ha fúrták vagy akár köpködték. Mert nem a saját egója volt a középpontban, hanem a Szocialista Párt sikere. Ezért élt, hozott áldozatot is, ha kellett. Például akkor, amikor visszavonult. De erről majd később. Végül, a harmadik dolog, ami eszünkbe jut róla: a teljesítmény tisztelete. Laci ebben a kérdésben látszólag úgy gondolkodott, mint egy üzletember, valójában pedig úgy, mint aki messziről jött és messzire jutott: a saját teljesítménye által. Hiszen ne feledjük: felnőtt éveit segédmunkásként a húsiparban kezdte, majd konzervgyári szakmunkás lett, innen haladt lépésről-lépésre előre. És aki lépésről-lépésre halad, tudja, mi a teljesítmény. Laci pedig azt vallotta, hogy ez számít: nem a csinos orca, nem a kapcsolati beágyazottság és végképp nem a nagyotmondás, hanem a teljesítmény. Ő maga 16 órákat dolgozott éveken át. Sajátos fanyar humorát, realista életszemléletét pedig mi sem jellemzi jobban, mint amikor az ezzel kapcsolatos kérdésre azt mondta, hogy hálát nem vár, és tudja, hogy bár jelenleg 50 telefonhívása van naponta, de eljön az idő, amikor havonta öten sem fogják megcsörgetni. Barátaim! Erről is beszélni kell, különben nem lesz teljes a kép – és ha nem teljes, akkor a megemlékezés sem lehet az. Tizenegynéhány éve elfelejtettük, elhanyagoltuk Lacit. Volt olyan is, aki megszakította vele a kapcsolatot. Ő ezt tudomásul vette. Bár alelnök volt, nem jelöltette magát ismét, a politikából visszavonult. Pedig, ahogyan az elején mondtam, a nagy teljesítményekről beszélni, azokat elismerni kell, különben saját múltunkkal veszítjük el a kapcsolatot, akár a saját identitásunkat is kockáztatjuk ezzel. Ezt elrontottuk, Laci. Kérlek, nézd el nekünk. Azzal a nagyvonalúsággal és fanyar humorral, ahogyan el- és át szoktál nézni, amikor valaki hibázott. Kedves barátaim, gyászoló gyülekezet! Egy igaz ember távozott közülünk. Gyászolja őt a baloldali közösség, gyermekei, Viki és Laci, élettársa Erzsébet, barátai és szerettei. Emléke szívünkben mindörökké, élni fog, nyugodjék békében." Gurmai Zita országgyűlési képviselő az MSZP frakcióvezető-helyettese 

Tűréshatáruk végére értek a pedagógusok

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2019.08.30. 14:43
Pedagógusok az utcán
Fotó: Népszava
Utcai megmozdulásra vagy akár sztrájkra is sor kerülhet, ha a kormány továbbra is figyelmen kívül hagyja a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) követeléseit.
A szakszervezet szeptember 22-ei kongresszusán döntenek majd arról, mi legyen a következő lépés – erről Szabó Zsuzsa PSZ-elnök beszélt lapunknak. Azt is elmondta, idén is kaptak meghívást a vasárnap esedékes Nemzeti Tanévnyitóra, de jelezték: nem kívánnak részt venni rajta. A PSZ hónapokig tárgyalt az oktatási államtitkársággal, illetve a Köznevelési Érdekegyeztető Tanácsban egyebek mellett az egységes béremelésért, az óraszámok és a többletterhek csökkentéséért, a kiszámítható jogalkotásért – sikertelenül. Noha márciusban ki tudtak harcolni egy stratégiai együttműködési megállapodást az Emberi Erőforrások Minisztériumával, amelyben ígéretet kaptak arra, hogy minden, a közoktatást érintő új jogszabály- vagy törvénymódosító tervezetet megkapnak, a kormány az első adandó alkalommal felrúgta az egyezséget. - A pedagógusok a tűréshatáruk végére értek – jelentette ki Szabó Zsuzsa. Ezt alátámasztja a PSZ szerdán indított, a tanárok munkaterhelését vizsgáló felmérésének – amit másfél nap alatt mintegy 1600-an töltöttek ki - részeredményei is. E szerint a válaszadó pedagógusok átlagosan 68 órát dolgoznak egy héten. A helyettesítések száma a múlt évben átlagosan 44 órát tett ki - ezt nem fizeti ki külön a munkáltató. A tanárok 54 százaléka tíz hétnél több alkalommal volt 32 óránál is többet az intézményben munkavégzés miatt, holott 2016-ban már eltörölték a kötelező 32 órás benntartózkodásra vonatkozó szabályozást. Összességében az látszik, hogy a tanárok munkaterhelése 10 órával több, mint 2008-ban volt. A válaszadók 87 százaléka jelezte, mentálisan nagyon elfáradt a múlt tanévben. A családos pedagógusok 100 százaléka válaszolt úgy: éppen csak vagy nagyon nehezen tud megfelelni a család által elvárt kötelezettségeknek. A kérdőívet kitöltők 0 százaléka válaszolta azt, hogy elégedettek lennének a jelenlegi körülményekkel. A PSZ alelnöke, Totyik Tamás elmondta: fontos, hogy minél többen töltsék ki a kérdőívet. Az eredményeket egy kutatócsoport fogja elemezni, részletesebb beszámoló novemberben várható. A szakszervezet másik alelnöke, Gosztonyi Gábor arról beszélt: szeptemberben egy önálló szakképzési és felnőttképzési törvény kerülhet a parlament elé, szerinte elfogadhatatlan, hogy a szakképzést kiszakítsák a köznevelés rendszeréből. A PSZ ezt a törvénytervezetet sem kapta meg, de még a Szakképzési Innovációs Tanács (SZIT) sem tárgyalta. Kezdeményezték a tanács mielőbbi összehívását, de Gosztonyi jelezte: el fognak gondolkodni azon, maradjanak-e a SZIT-ben. Nehezményezte, hogy a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal sem ülésezett már tavaly nyár óta.