Műbalhé és katarzis Velencében

Publikálás dátuma
2019.08.31. 09:00

Fotó: VINCENZO PINTO / AFP
Polanski öregesen korrekt, Kristen Stewart pedig újfent bizonyította kivételes tehetségét Velencében azzal, ahogy életre keltette Jean Seberget.
Nem csillapodott a nyugtalanság Roman Polanski körül Velencében: a nyitó sajtótájékoztatón például a Lucrezia Martel argentin zsűrielnök közölte, hogy ugyan hajlandó megnézni a The Office and a Spy-t (A katonatiszt és a kém) című művet, de a gálára nem szeretne elmenni és az utána tervezett, Polanski tiszteletére szervezett vacsorán sem fog megjelenni. Luca Barbareschi, a film olasz producere erre megfenyegette a fesztivált, hogy visszavonja a filmet, mire Martel nemsokára visszakozott.  Persze, ennek az egész botránynak nagyobb a füstje, mint a lángja, mivel ez a polémia szemmel láthatóan nem érdekelte az újságírókat, a péntek reggeli sajtóvetítés telt házas volt, a végén pedig megtapsolták a filmet. A Dreyfus ügyet feldolgozó film pedig amúgy korrekt munka, hagyományos francia történelmi film, melynek középpontjában  tulajdonképpen elsősorban nem is az antiszemitizmus hangulatában ártatlanul elítélt és megalázott Alfred Dreyfus áll, hanem Georges Picquart, aki tulajdonképpen felfedezte a bizonyítékokat előbbi ártatlanságára. A mű végén a nagy taps minden bizonnyal elsősorban a Picquartot alakító Jean Dujardinnek járt, mert ő tényleg jó, csakúgy, mint az összes színész, Emmanuelle Seignert leszámítva. Egyszóval a film nem mond semmi újat, elbeszélésmódja poros, de ennél több kritikát nem érdemel – igaz, dicséretet sem. Pedig a téma fontos, hovatovább állandó. Arról, hogy erre a napra is jutott egy csoda, két színésznő gondoskodott: Jean Seberg, akinek az élete felér egy görög sorstragédiával és Kristen Stweart, aki elképesztő szenvedéllyel és erővel keltette életre a tragikusan fiatalon és igen furcsa körülmények között elhunyt dívát. Benedict Andrews rendező Seberg című mozijában, a kultikus színésznő életének arra a szakaszára koncentrál, amikor szerelmi kapcsolatba került Hakim Jamal polgárjogi aktivistával. Maga a színésznő is aktív szimpatizánsa és támogatója volt a Fekete párducok nevű radikális mozgalomnak, ezért a Hoover irányította FBI nem csak megfigyelte, de célkitűzései szerint „semlegesíteni” szándékozta a filmcsillagot. Sikerrel is jártak: 1970-ben hetedik hónapban volt terhes második gyermekével, amikor az FBI megjelentetett a Newsweekben egy hazug bulvár cikket arról, hogy Hakim Jamal az apa. A film átütő erővel mutatja meg ezt a kegyetlen lélekgyilkos folyamatot – ahhoz, hogy mindent átélhessünk, egy emberi érzésekkel rendelkező FBi ügynök a történet másik főszereplője, aki eleinte lelkesen nyomoz, de a pusztításban már nem akar részt venni, ahogy felszínre tör benne az alapvető emberség. Kristen Stewart már nem egyszer bizonyította, hogy nagyon sokoldalú színésznő, a címszerepben ismét tündököl és egyben a poklot is megjárja. Gyönyörű íve van az alakításának, a bohém boldogságbombától az idegösszeomlásba és öngyilkosságra hajszolt jelentekben is elképesztően erős a jelenléte – nyugodtan kijelenthető, hogy a hátán viszi a filmet. Mondanám, hogy tuti díjat kap, de a szelektorok furcsa döntése nyomán a Seberg csak gálaként van jelen a fesztiválon, nem versenyez az Arany Oroszlánért.  

Orosz Ákos kapta a Kaszás Attila-díjat

Publikálás dátuma
2019.08.30. 19:38

Fotó: Mohai Balázs / MTI
A művészeti teljesítményén túl a társulatában vállalt közösségépítő szerepét is értékelték.
Az országos színházi évadnyitó gálán, pénteken a Pesti Magyar Színházban adták át a Kaszás Attila-díjat, amit idén Orosz Ákos, a Vígszínház társulatának tagja kapott - írja az MTI.
A tizenkettedik alkalommal átadott díj a magyar nyelven játszó színművészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila színművész szellemi hagyatékának ápolását is szolgálja. Odaítélésekor a jelölt művészeti teljesítményén túl a társulatban vállalt közösségépítő szerepét is értékelik. A szavazási eljárás utolsó fordulójába Orosz Ákos mellett Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház művésze, valamint Király Attila, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Szkéné Színház művésze jutott. A díjat a legtöbb közönségszavazatot kapó művész vehette át.
Szerző
Frissítve: 2019.08.30. 20:21

Meghalt Tóth János operatőr

Publikálás dátuma
2019.08.30. 15:21

Fotó: MMA
Nyolcvannyolc éves korában meghalt Tóth János Kossuth-díjas operatőr, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja - közölte az MMA pénteken az MTI-vel.
A közlemény szerint Tóth Jánost csütörtökön érte a halál, a művészt az MMA saját halottjának tekinti. Tóth János operatőrként olyan filmekben működött közre, mint Huszárik Zoltán Elégiája vagy Makk Károly Szerelem és Macskajáték című nemzetközileg is elismert játékfilmjei, utóbbinak társforgatókönyv-írója is volt. Hosszú pályája során több filmet is rendezett, így például az Amerigo Totról készített dokumentumfilmet, emellett dramaturgja volt Huszárik Zoltán Szindbád című filmjének - emelik ki a méltatásban. Mint írják, Tóth János számára elsősorban a Balázs Béla Stúdióhoz kötődő rövidfilmek jelentették a művészi önkifejezést. Az operatőr, rendező, dramaturg 1930. szeptember 1-jén született Tolnán. 1944 és 1949 között amatőrfilmes és mozigépész volt. Első filmjei animációs rövidfilmek voltak. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben szerzett diplomát. Ettől kezdve a Mafilm operatőre volt, de dolgozott a Pannónia Filmstúdióban is. Érdeklődött az ősmozi iránt, részt vett a magyar némafilmek restaurálásában. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja volt. Mint írják, igényes, kézműves filmkészítésre itt kapott lehetőséget, az itt készült munkáiból áll össze Örök mozi című egészestés filmje. Utolsó műve operatőrként 1987-ben Az utolsó kézirat volt. Saját munkái experimentális filmetűdök voltak, fényképezési stílusára az apró részletek kiemelése, mikrofelvételek, felbontott mozgáskompozíciók a jellemzőek. A kilencvenes években a magyar némafilmek felújítását és bemutatását célzó programot dolgozott ki, amelynek keretében elkészítette A falu rossza és Az obsitos című filmek úgynevezett rekreációját. 1963-ban és 1970-ben elnyerte a Film- és Tévékritikusok díját, a Balázs Béla-díjat kétszer kapta meg: 1971-ben és 1976-ban. 1984-ben az érdemes művész, 1989-ben a kiváló művész címet érdemelte ki. A millennium évében a Magyar Filmszemle életműdíjasa lett, a Kossuth-díjat 2001-ben vehette át. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze címet kapta meg, míg 2017-ben a Magyar filmkritikusok életműdíjával tüntették ki. 2012-től volt az MMA rendes tagja.
Szerző
Témák
gyász