Bürger

Drámai az előttem futó kép, talán nem is túl ízléses, mégsem tudok szabadulni tőle. Valamikor a 70-es években jártam ott, egy rehabilitációs klinikán, csupa végtag csonkolt ember jött, gurult velem szemben. Bürgeresek, mondta kísérőm, s miután látta értetlenségemet, elmondta: olyan betegek, akik ízületi betegségben szenvednek, folyamatosan veszítik el testrészeiket, az amputáció körbejár kezükön, lábukon. Akkor menthetetlennek mondták őket, ma már az internet tanúsága szerint sokszor megelőzhető a baj, mindenekelőtt persze gyorsan abba kell hagyni a dohányzást.

Arról jutott eszembe mindez, ami most az EMMI-vel, az EMMI-ben történik. Az egyébként korántsem emberszabású minisztérium, amelyet különben azért hozott ily módon létre Orbán Viktor, hogy elmondhassa: az ő kormánya a legkisebb, a legspórolósabb, szóval ez a minisztérium mostanában úgy jár, mint a bürgeres betegek; szép sorban veszíti el testrészeit. Természetesen nincs arról szó, hogy ezáltal egészségesebbé válik az intézmény, a döntéseket nem a racionalitás, az egészséges megőrzése diktálja, sokkal inkább a miniszter, vagyis a vezető alkalmatlansága. De mert a miniszterelnök nem az a típus, aki szeret veszíteni – persze: ki szeret? –, de nem is az, aki hajlandó elismerni a vereségét, inkább csendben, fű alatt rendeli el a változtatásokat. A nyilvánosság ezért nem tőle tudja, hogy jelentős feladatokat vontak el az „emberminisztériumtól”, hanem mert élelmes újságírók a közlönyben felfedezték a határozatokat. Így derült ki, hogy ma már kapott az EMMI-ből a külügy, a belügy, és még Palkovics mindenevő minisztériuma is.

Magyarázat nincs mellékelve a döntéshez, hogy stílszerű legyek: senki nem indokolta meg az operáció szükségességét. Ezért vagyok kénytelen arra hagyatkozni, amit mindenki suttog: Kásler Miklós teljesen alkalmatlan az irányításra, miniszterként már régen megbukott. Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban többször fölröppent, Orbán meneszti őt, de lám, inkább átszervez suttyomban, mint hogy belássa: sem az EMMI, sem pedig annak vezetője nem tudja megoldani az előtte tornyosuló problémákat, sőt inkább újabbakat termel. Nyilván egyszerűbb volna, ha a kormányfő venne egy mély levegőt, és majd’ tíz után átszerezné a kormányát, ez azonban az egyértelmű elismerése lenne a hibás döntésnek. Kásler eltávolítása könnyebb falat volna, de ez is csak önkritika lenne: rosszul választott.

Ezért aztán inkább hagyja a helyén, noha nyilvánvalóan tudja, hogy Kásler Miklós alatt csak tovább romlik a helyzet. A problémát majd a kommunikációs csapat megoldja. Ami könnyen lehet, hogy ebben az országban igaz is, úgy általában, de sokat ront a helyzeten, hogy Kásler időről-időre meg is szólal. És akkor nem a nagy tudású onkológus, az egykori kórházigazgató szólal meg belőle, hanem valaki más, hadd ne mondjam ki, hogy micsoda. Annyi azonban bizonyos, hogy hallva őt, egyáltalán nem meglepő, ha bürgeressé válik az általa vezetett minisztérium.