Harcostárs

Közhely, de tény, hogy bajban ismerszik meg az igazi barát. Vagy aki még több is annál. Nem meglepő tehát, hogy a magyar miniszterelnök harcostársának tekinti a hazája politikájában éppen leszerepelt Matteo Salvinit. Most, hogy az olasz társadalom jelentős része fellélegezhetett, mert a Liga elnöke kissé eltaktikázta magát, Orbán Viktor levélben nyújtott vigaszt neki. Ez ugyan sokat nem változtat a helyzetén, de gesztusnak szép. Egyúttal jelzi azt is, hogy a magyar vezető változatlanul szembe megy Európa jelentős részével, ám ez sem jelent nagy újdonságot. Eddig is így volt, a jelek szerint ezután is így lesz.

„Mi, magyarok soha nem fogjuk elfelejteni, hogy Ön volt az első olyan nyugat-európai vezető, aki meg akarta akadályozni az illegális migránsok Európába özönlését a Földközi-tengeren keresztül” – írta többek között Orbán Viktor. Ami azért is feltűnő, mert ezúttal nem tesz különbséget a politikáját támogató és ellenző magyarok között. Aki ugyanis nem gondolja azt, hogy Salvini nagyrabecsülést és köszönetet érdemel az „európai keresztény örökség megőrzéséért és a migráció megállításáért” folytatott küzdelméért, az valószínűleg nem is magyar. Vagy legalábbis nincs helye a „mi, magyarok” között.

A lényeg ugyanis az, hogy van egy – sőt, több – közös ellenség, amellyel szemben együtt léphetnek fel. A brüsszeli bizottság, az Európára zúduló migránsok, valamint a kereszténység ellenfelei egy táborba sodorták Orbánt és Salvinit, noha más-más európai pártcsaládhoz tartoznak. Ilyen esetben pedig még az sem számít, ha – a vigasztalás közepette – valaki picit beavatkozik egy másik ország belpolitikájába.

Tanulságos levelet írt a magyar kormányfő. Bizonyára érdeklődéssel tanulmányozzák Magyarország szövetségesei körében is. Jó, ha tudják, ki az igazi barát. Meg a harcostárs.