Az úgynevezett világzene – mint gyűjtőfogalom – nem csupán az 1990-es évek elején-közepén, producerek által kitalált divathullám. Éppen ezért a World Music Charts Europe (WMCE) zsűrijét alkotó, 27 országot reprezentáló 50 rádiós szakembernek mind gazdagabb, színpompás kínálattal és egyre élesebb versennyel kell szembenéznie. A két listavezető kiadvány (Boban Marković Orkestar: Mrak, Lajkó Félix & Vołosi) többszöri meghallgatásával, a művészek korábbi produkcióinak ismeretében igyekeztem választ találni: miért éppen ez a két CD ért révbe, s miért most? Ellentmondást vélek felfedezni: a szerb trombitás profi, de tökéletesen kiszámítható (bár most elektronikus effektek használatával felturbózott) balkáni bulizenét játszik, a lobbanékony Lajkó Félixtől viszont sohasem tudhatjuk, hogy éppen mire számíthatunk. Az egyetlen – igaz, kulcsfontosságú – közös pont a közép-kelet-európaiság étosza, amit Claudio Magristól Konrád Györgyig és Emir Kusturicától Jancsó Miklósig oly sokan ragadtak már meg.
A konkrét lemezekre térve: a fáradhatatlan Boban Marković 2018-as, igen sűrű koncertszezonjában, az egyes fellépések közötti várakozás unalmas óráiban alkotta meg a Mrak című lemez anyagát. Az esküvői és temetési zenék több évszázados hagyományából táplálkozó – ezért hangulatilag folyamatosan és szélsőségesen ingadozó – műsor leginkább a világzene hőskorába, a kilencvenes elejére repít vissza minket.
A délvidéki hegedűs (és olykor citerás), Lajkó Félix sokféle formációban játszott már, de a lengyel Vołosi tagjaival alkotott szextettje eddigi pályájának talán legszerencsésebb kooperációja. Alig két éve ismerkedtek meg: a 2017 őszi Budapest Ritmo fesztiválon játszottak először együtt, majd a varsói Cross Culture következett. 2018-ban már rendszeressé vált az együttműködés, így logikus, hogy előbb-utóbb közös lemeznek is születnie kellett. A 2010-ben alapított Vołosi igen sikeres: a BBC és több német közszolgálati csatorna is közvetítette koncertjeiket, 2017-ben ők nyitották meg a műfaj legfontosabb eseményét, a Womexet. A kilenc kompozíció közül hatot Félix, hármat a lengyel barátok (Stanislaw Lason és Jan Kaczmarzyk) jegyeznek. A lemez kiadásában a Fonó partnere – a lengyel-magyar kulturális barátság jegyében – a Wacław Felczak Alapítvány volt.
