"Lassan végveszélybe kerül az egész iskolarendszer"

Publikálás dátuma
2019.09.03. 07:20

Sok a pályaelhagyó, nem vonzó a szakma, így már nem is a legrátermettebbek lesznek pedagógusok, ami tetézi majd a bajokat – figyelmeztet Hauser Zoltán, az egri Eszterházy Egyetem jogelődének volt rektora.
Egy tavalyi, átfogó nemzetközi felmérés szerint az eredményes oktatási rendszerrel rendelkező országokban a pedagógus hivatás a legelismertebb szakmák egyike. Magyarországon viszont rengeteg a pályaelhagyó, sokan már a képzésen lemorzsolódnak.
Valóban, mindennek pedig egyenes következménye az, hogy erősen kontraszelektált a pedagógusképzés, ha úgy tetszik, a képességeket, a motivációt és a tudást illetően nem kevés Bice-bóca van a rendszerben. Sokan tanulási nehézségekkel, gyenge bizonyítvánnyal kerülnek be a pedagógusképzésbe, így esetükben előre tudható, bizonytalan elvárás például az, hogy majd egy vidéki iskolában hátrányos helyzetű gyerekeket zárkóztassanak fel. Ennek pedig drámai következményei lehetnek: ha egy gyerek élete az alsó tagozatban rossz felé indul el, később már rendkívül nehéz javítani rajta. A felső tagozaton pedig a jól teljesítő, tehát a tanár számára kedves gyerek egyre inkább eltakarja az alsóban elvesztett, "problémás" diákot, aki mind hátrébb és hátrébb kerül a padsorokban, mígnem aztán eltűnik szem elől. Nagy baj az is, hogy nem látom, mitől változna meg a helyzet: a következő 10 évben közel 25 ezer olyan pedagógus fog nyugdíjba menni, akiknek zöme még a nyolcvanas években végzett, amikor még komoly teljesítmény, érdem és büszkeség volt bejutni a tanárképzésbe. Ők tehetségesek voltak és a mai napig elkötelezettek. Persze pozitív kivétel is sok van, de helyüket jobbára olyanok veszik, vehetik át, akik előtt már jóval lejjebb tették a sorompót, s nem is átugrani, csak átlépni kell azt.

Hová vezet ez?
Adatokra és tendenciákra alapozott elemzés után kijelenthető: lassan végveszélybe kerül maga az egész iskolarendszer. Ami már csak azért is óriási baj, mert hiába fejlődik látványosan technológiai szempontból az ország, ha közben lassan megfeledkeznek magáról az emberről. A jó iskolát, a jó egészségügyet, a kellemes kulturális közeget az emberek csinálják: de arrafelé haladunk, hogy mindehhez nem lesz – vagy már most sincs – elég jól képzett ember.  Ráadásul aki van, az meg fásult, fáradt, beletörődött.

A kormány sikerpropagandája arról szól, hogy egyre több gyerek kap ingyenétkezést és ingyen tankönyvet a gondoskodó államtól. Ez kevés?
Azt látnám igazán vívmánynak, ha az erre fordítandó összeg távlatosan fokozatosan csökkenne! Ha egy gyereket az államnak kell etetni és tankönyvvel ellátni, ez azt is jelentheti, hogy a szülei nem képesek előteremteni azokat a javakat, amelyekből ezt a költséget fedezni tudják. Az ország leszakadó felében lévő, komplex programmal fejlesztendő térségekben ráadásul halmozottan súlyos a helyzet. Egy minőségében és létszámában is egyre gyengülő iskola, alacsonyabb tudású diákokat enged ki, akik emiatt a munkaerőpiacon is kontraproduktívvá válnak. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, a tanítóképzés fejlesztése megkerülhetetlen kérdés, e szakma rangjának visszaállítása távlatos cél lehet. Közel száz év minden tapasztalatát felhasználva mérlegelni kellene a klebelsbergi tanárképzési törvény húsz évig eredményesen működő koncepcióját: ennek lényegi eleme volt, hogy a tanárképzés minőségéért az erős pozícióval rendelkező tanárképző központ volt meghatározóan felelős. 
Egyik kidolgozója és koordinátora volt 2005-ben a három plusz két éves osztott tanárképzési modellnek, amelynek 2012-ben elkezdődött a fokozatos kivezetése, majd a kormány visszahozta és bevezette az osztatlan tanárképzést, általános iskolában tanítók számára négy, középiskolai tanárok számára öt éves képzéssel plusz egy-egy év gyakorlattal. Jó döntés volt? Egy biztos: a négy éves képzésen alig marad bent valaki, hiszen ha egy évvel tovább tanul, akkor mind általános, mind középiskolában taníthat, míg ha az előbbit választja, akkor jellemzően csak 5-8 osztályokban okíthat, vagy szakközépiskolában. Ez a modell nem igazán Bologna-konform, bár részben fellelhető benne ilyen törekvés. Egyre inkább kongatják a vészharangot arról, hogy nagy a lemorzsolódás, s a tanárképzés terén a legnagyobb: egyes kimutatások szerint az ide bekerülő elsőévesek mintegy harmada jut el a diplomáig. Arról azonban kevesebbet beszélnek, milyen „minőség” kerül be eleve a felsőoktatásba. Amíg a rendszerváltás környékén száz érettségizett diákból közel negyven ment tovább ilyen irányba, addig ez a szám most hetven körül van. A felsőoktatási intézmények gyakorlatilag csábítják az embereket, az átlagpontok így egyre lejjebb csúsznak. S kitolódott a felnőtté válás időszaka is: ma a legtöbben az egyetemi éveik alatt akarják eldönteni, mit szeretnének csinálni „nagy korukban”. Aki jogász, orvos vagy mérnök képzésre megy, az tudatosabban indul ebbe az irányba, s nagy valószínűséggel e szakmakörben is helyezkedik majd el. A társadalomtudományi szakoknál sokkal differenciáltabb a kép. A harminc évvel korábbi időkben, aki a tanárképzésbe jelentkezett, az döntő részben tanár akart lenni. Ráadásul tanulmányi szinten a felső harminc százalékban kellett lennie, hogy bekerülhessen: ma a jogszabályi minimumnak megfelelők felvételt nyerhetnek. Gyenge pontszáma lehet valakinek azért is, mert bizonyos képességei hiányoznak vagy elbliccelte a középiskolát – ez utóbbit legalább lehet még korrigálni. Sokuk „puha” szakot választ, és akár tíz évig a sodródik bent a felsőoktatásban, többször is módosítja tanulmányát, de ha befejezi, elmondhatja: diplomája van és a család büszke rá.

Tanulmányok vannak, megoldás nincs

Hat sikeres oktatási rendszert működtető ország – Ausztria, Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Finnország és Szingapúr – pedagógusképzési gyakorlatait vizsgálta meg, s hasonlította össze a hazaival több kutatás is az elmúlt években. Volt, amelyek javaslatot is megfogalmazott arról, mit kellene másképp csinálni ahhoz, hogy Magyarország is felzárkózzon az oktatáspolitika terén. A hazai pedagógusképzésben háromszoros kontraszelekció tapasztalható: egyrészt a jelentkezők száma miatt az intézmények alacsony pontszámot határoztak meg a felvételi során, s voltak évek, amikor egyes reálszakokra – kémia, biológia, fizika – csupa elégségest és egy közepest tartalmazó érettségivel is be lehetett kerülni. Másrészt a diplomás átlagbérhez képest alacsonyabb pedagógusi fizetés miatt a diploma megszerzését követően korábban elsősorban azok helyezkedtek el ebben a szakmában, akik nem "keltek el" a versenyszférában. Végül pedig azok maradtak ténylegesen a pályán, akik gyakran a lehetőségek hiányából adódóan az alacsony bérek ellenére is vállalták a tanítást. A javaslatok között szerepel, hogy a kormány és a felsőoktatási intézmények „erőteljesen fókuszáljanak” a pedagógusszakma népszerűsítésére, s ezt anyagi ösztönzéssel, valamint televíziós, online, nyomtatott sajtós és utcai felületeken történő marketingstratégiával érjék el. A jelenlegi rendszer hiányosságaira utalva megjegyezték: jelenlegi formájában a felvételi alkalmassági vizsga nem valósít meg tényleges szűrést a pedagógusképzésre jelentkezők között. Kiderült: a jelenlegi rendszerben élesen elválik egymástól a pedagógushallgatók elméleti és gyakorlati képzése, amely azzal is jár, hogy az elmélet sokszor nem hasznosul, a gyakorlatot pedig nem korrigálja megfelelő mértékben az elmélet, a pedagógushallgatók így nagyobb valószínűséggel simulnak bele a választott iskola jó vagy rossz oktatási gyakorlatába.

Szerző
Témák
Oktatás
Frissítve: 2019.09.05. 10:52

Az állami einstand után rögtön nekiment a kutatóknak Maróth Miklós

Publikálás dátuma
2019.09.03. 06:40
Maróth Miklós
Fotó: Czimbal Gyula / MTI
Az államosított kutatóhálózat vezetője még csak most ismerkedik azzal "a rendszerrel", amit épp egy átvilágításra hivatkozva einstandoltak, de máris támadásba lendült.
Meghökkentette a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) elcsatolt kutatóintézetek munkatársait Maróth Miklós, az intézeteket szeptember 1-től irányító Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnökének levele, amit néhány napja küldött a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének. Maróth egyebek mellett arról ír: a szakszervezetnek végig kellene gondolnia, mit lehet tenni azokkal a kutatókkal, akiknek egyszerre több állásuk van és "miniszteri szintet meghaladó jövedelemre tesznek szert". Kíváncsi arra is, hogy milyen elvek szerint látják megoldhatónak a teljesítmény szerinti differenciált bérezést, továbbá miként lehetne megfogalmazni a kutatóhálózat munkatársaival kapcsolatos szakmai elvárások rendszerét.
A kutatókat nem is maguk a kérdések, hanem azok a "tények" lepték meg, amelyekre Maróth a felvetéseit alapozza. Az ELKH-elnök szerint "egy átlagos akadémiai kutatóra" 2,3 állás esik, vagyis vannak, akiknek csak egy állásuk van, de vannak olyanok is, akiknek három. Maróth szerint az intézeti teljesítmény zömét előbbiek adják, míg akiknek több állásuk van, a kutatóintézetben "munkát csak keveset végeznek." Szóvá tette azt is, hogy Csehország, miközben "valamivel kisebb Magyarországnál", évente mintegy 360 ezer tudományos munkát "termel", nálunk viszont csak körülbelül 210 ezer születik.
– Az elnök úr rossz adatok alapján, borzasztóan leegyszerűsítő módon gondolkodik – nyilatkozta lapunknak az egyik kutató. Felidézte: az MTA legutóbbi, hivatalos tájékoztatása szerint a párhuzamos állások arányszáma 1,25 a kutatók tekintetében, egyedül a humán- és társadalomtudományi területen dolgozóknál volt kicsivel magasabb. A cseh-magyar összehasonlításról azt mondta: ha Maróth számai helytállóak lennének – az egyszerűség kedvéért 10 ezer magyar kutatóval számolva – azt jelentené, hogy minden egyes magyar kutatónak évi 21, havonta legalább kettő tudományos cikket kellene publikálnia. – A cseh produktivitás egyébként valóban nagyobb, jelenleg 2,5-szerese a magyarnak, a tudományos munkák idézettsége viszont nálunk magasabb, a cseh 1,5-szerese – mondta. Hozzátette: nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Csehország jelenleg a GDP 2 százalékát fordítja tudományos kutatásokra, míg Magyarország csak 1,3 százalékát. Továbbá egymillió lakosra ott körülbelül 3600 kutató jut, nálunk mintegy 2500. Maróth Miklós levelében egyébként elismeri: még csak ezt követően fogja végiglátogatni az intézeteket, hogy tájékozódjon az állapotukról. "Ha a rendszerrel való megismerkedés, a kapcsolattartás csatornáinak kimunkálása megtörtént, akkor láthatunk neki a rendszeres munkának" – írta. A kutatóhálózat munkatársai év végéig nem is várnak nagy változásokat. Az egyik kutatóközpont főigazgatója úgy tájékoztatta kollégáit: az ELKH működését biztosító szabályok még nincsenek kidolgozva, a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) elfogadása csak az ősz folyamán várható. "Szeptember 1-től a nevünkön kívül nem sok minden változik. A bizonytalanság persze több tekintetben is fennáll" – írta

Lovász levélben üzent

 Folytassák ugyanazzal az elhivatottsággal kutatásaikat, ahogyan eddig is tették. Munkájuk során pedig csak a saját maguk számára felállított szakmai mércének, valamint szűkebb tudományterületük hazai és nemzetközi közösségének akarjanak megfelelni – írta kutatótársainak Lovász László. Az MTA elnöke megjegyezte: Széchenyi István Akadémiáját – melynek feladatai részben megváltoztak, de céljai nem - tekintsék továbbra is sajátjuknak. Kitért arra is, ma sem tudja, miért kellett elcsatolni a kutatóintézeteket, de bízik abban, hogy az intézkedések idővel értelmet kapnak.

Szerző
Témák
MTA

Olyan jó ütemben halad a felújítás egy pécsi iskolában, hogy egy hetet csúszik a tanévkezdés

Publikálás dátuma
2019.09.02. 20:14

Egy héttel később kezdődik a tanítás az egyik pécsi iskolában, mert még nem végeztek az épület energetikai felújításával - derült ki az RTL Klub Híradójából. Az ellenzék szerint az önkormányzat rosszul szervezte a munkát, a fideszes alpolgármester szerint viszont szó sincs késéről, csak azért halasztották el a tanévkezdést, hogy "a tíz hónaposra tervezett korszerűsítés később már ne zavarja a tanítást". A pedagógusok közben már annak is örülnek, ha csak egy hét veszik el a tanévből. 
Az emberminisztérium illetékese tegnap még azt mondta, hogy mindenhol sikerrel zárult a felújítás és nincs olyan iskola, ahol ne kezdődne meg időben a tanév.
Szerző
Témák
iskola Oktatás