Félig tele

Közelítsük meg pozitívan a kérdést: Szászországban és Brandenburgban vasárnap, az öt évvel korábbihoz képest jóval magasabb részvétel mellett, a választók háromnegyede a szélsőségeket elutasító politikai erőkre voksolt a tartományi választáson. A nagykoalíció pártjai, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták fellélegeztek, a CDU Szászországban, az SPD pedig Brandenburgban megőrizte első helyét.
Ennyit a pozitívumokról. Az azonban mindenképpen aggasztó, hogy Szászországban 27,5, Brandenburgban pedig 23,5 százalék tartja elfogadhatónak a kirekesztés ideológiáját. Ennyien érzik a német újraegyesítés veszteseinek magukat.
Nem mehet tovább minden a régi kerékvágásban. Az uszítást elutasító demokratikus pártoknak valamit tenniük kell azért, hogy ne érezze magát másodrendű állampolgárnak a keletnémetek ilyen jelentős hányada. A jelek szerint nem elég az a hatalmas összeg, amit Berlin a felzárkóztatásra fordított, jobban kellene ápolni a keletnémetek lelkét. Hiszen nem lehetnek kétségeink afelől, hogy az AfD tovább radikalizálódik majd. Ennek pedig nagyon súlyos következményei lehetnek, függetlenül attól, hogy a nyugatnémet tartományokban messze nem ennyire népszerű az Alternatíva.
Miként változik a szövetségi politika? A vasárnapi eredmény után csökkent az esélye a nagykoalíció felbomlásának. Ha az SPD Brandenburgban második helyre szorult volna az AfD mögött, nehéz lett volna fenntartani az uniópártok és a szociáldemokraták együttműködését. A nagykoalíció megmaradásának szociáldemokrata ellenfelei továbbra is érvelhetnek ugyan azzal, hogy az SPD mindkét tartományban jelentős visszaesést könyvelhetett el, a párt népszerűsége azonban a vártnál kevésbé csökkent. (Azért sem valószínű egy előrehozott választás, mert az SPD-nél vasárnapig jelentkezhettek a jelöltek a pártelnöki tisztségre, s az új vezetést csak december elején választják meg.)  
A fényt az alagút végén a Zöldek jelentik. Várhatóan mindkét tartományban bekerülnek a kormányba, és lendületükkel talán sikerül háttérbe szorítani a populista ideológiát.

Pittmann és a fogorvosok

Elmennek a p.csába! – kommentálta egy fogorvos a kormány új, a praxisok finanszírozására vonatkozó javaslatát, melyet egy munkanappal azelőtt tett le az orvosi kamara ágazati tagozatának asztalára az egészségügyi államtitkár, hogy a fogdokik megkezdték két hetes, figyelemfelkeltő akciójukat a körzetek alulfinanszírozottsága miatt. Előtte évekig ment a huzavona, az ígérgetés, a hitegetés, aztán amikor a szakma ráunt, hogy folyamatosan semmibe veszik/hülyének nézik, és lépett, a hatalomnál is életbe lépett a régi reflex: a balhé elkerülése érdekében meg kell venni őket kilóra. Jelzésértékű, hogy a tagozatvezetőség – hogy plasztikus legyek: az ajándék lónak ne nézd a fogát elv alapján – rá is bólintott az ajánlatra; más kérdés, hogy több mint ezer, a problémákkal napi szinten szembesülő kollégájuk beintett az ajánlatra, melyet ilyenformán semmiféle egyeztetés nem előzött meg. 
Persze utóbbi hiánya bevett gyakorlat lett az elmúlt kilenc esztendőben, bár eleinte még bújtatva, látványos külsőségek mellett negligálták az aktuális tárgyaló felet, akiben azonban nem partnert, hanem legyőzendő ellenfelet látott mindig is a 2010 óta regnáló hatalom. Nincs olyan szegmense a társadalomnak, mely ne került volna valamilyen formában kiszolgáltatott helyzetbe, s rendre két lehetőség körül választhattak: vagy elfogadják a kormányzati javaslatot – alamizsnát –, vagy egyenes derékkal ugyan, de bedarálják őket. A CEU kapcsán hülyének nézték az Egyesült Államok, New York állam, az unió vagy éppen Németország megannyi politikusát és intézményét. Az Akadémiánál a teljes honi tudományos elitet alázták meg, hosszas látszategyeztetés után erőből bedarálva az intézményt. A bankok és a multik elleni látványos kardcsörtetés kiegyezéssel ért véget, azóta a gazdasági élet nagyágyúi csendes szemlélői lettek az országban történteknek – megmaradt tíz- vagy százmilliárdjaikért cserébe. Nullákkal köti magához a kormány a cigányokat, a nyugdíjasokat és a közmunkásokat, évek óta húzódó tárgyalásokkal veszi palira a pedagógusokat és a közalkalmazottakat, többek között egzisztenciális fenyegetettségben tartva őket. 
Akikre pedig nem lehet a pénztárcán vagy a családon keresztül hatni, azokat látványosan ellehetetlenítik: ezerszám hagyják el az országot a diákok, akik valós tudásra-oktatásra és szabad életre vágynak. Előttük még ki is tárják az ajtót, de a demagóg szólam, hogy majd tapasztalatokkal felvértezve térnek vissza a haza nagy hasznára, csak a rajongóknak szól. Ők hiszik el, hogy minden épül-szépül, lelkesednek, és nem veszik észre, hogy Rejtő Jenő-i Igori épül, csak nem a részeges bakter kap vasútállomást menetrendszerűen érkező alkoholjáratokkal, s a fegyencek marinírozott halszeletet Turbigo módra kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva, s nem egy afrikai vasútvonalat lopnak el, hanem egy egész országot. És akinek nem teszik Pittmann mennyországnak álcázott büntetőtábora, az mehet a szigetre, ahonnét elvileg már nincs visszatérés.
Azért Senki Alfonzék elég messze jutottak…
Szerző
Vas András

Piszkos játszma

Indulatosan reagált a Főpolgármesteri Hivatal a Népszavának a főváros pénzügyi helyzetét elemző cikkére. Tarlós István a közelgő önkormányzati választások előtt nyilvánvalóan nem szeretne felelőtlen pazarló hírébe keveredni. Kivételesen higgyük el Orbán Viktor budapesti helytartójának, hogy a főváros megnövekedett adósságállománya és kirívó összegű idei költségvetési hiánya nem az ő tékozló hajlamainak eredménye. 
Sőt: szent meggyőződésem, hogy Tarlós hivatala felsőbb utasításra engedte el a gyeplőt. A Fideszben ugyanis komolyan számolnak azzal az opcióval, hátha az isztambuli gyors októberben befut Budapestre. A magyar autokrata viszont török kollégájához hasonlóan irtózik mindenfajta autonómiától. Láttuk, hogyan fojtotta meg rendeleti úton a szegényellenes orbáni társadalompolitikával szemben olykor kritikus hangot megütő Magyar Tudományos Akadémiát. A jelek szerint a helyhatóságok önrendelkezése sem állhat a hazai közélet minden szegmensét elfoglalni igyekvő Orbán-adminisztráció útjába. 
Maradva Budapestnél: mi sem egyszerűbb, mint egy esetleges ellenzéki városvezetésre óriási összegű adósságot átörökíteni. Kvázi kivéreztetni a fővárost, ha lakói megelégelik Tarlós eddigi regnálását. Többről szól ez, nem csupán a bosszúról. Orbán Viktor jól tudja, hogy egy működésképtelenné tett fővárosi önkormányzat előbb-utóbb újból kormánypárti színezetet nyer; már csak azért is, mivel kizárólag a legfelsőbb helyről remélhet pénzügyi segítséget. Ha viszont októberben a közvélemény-kutatásokra rácáfolva mégis az eddigi főpolgármester lesz a befutó, a kabinet szép csendben konszolidálhatja Budapest adósságát – ahogyan átvállalta a 2011 és 2014 közötti intervallumban azt a potom 217,7 milliárd forintnyi restanciát is. 
Elrettentő például szolgálhat ez a pénzügyi manőver mindazon vidéki városok számára, melynek lakói nem okultak annak idején a Tétényi Éva vezette Esztergom esetéből. Mint emlékezetes, a kormánypárti jelöltet legyőző független polgármestert egészen mandátumának lejártáig minden eszközzel megpróbálták ellehetetleníteni politikai ellenfelei.
Nem kellenek paranoid hajlamok ahhoz, hogy a főváros végzetes eladósítása mögött szándékosságot sejtsünk. Tarlós István nem olyan ostoba, hogy esztelen pazarlással kockára tegye önnön esélyeit a közelgő megmérettetésen. Ő is, Orbán Viktor is ismerik viszont a legfrissebb felméréseket. Ezek pedig arról tanúskodnak, hogy a főváros októberben Horthy szavaival élve valószínűleg „vörös rongyokba öltözik”. A pesti közhangulat megfordításáról mostanra szemlátomást lemondott a Fidesz vezérkara. Jöhetnek a kormányfő piszkos játszmájának részét képező pénzügyi manőverek. 
Ebben a helyzetben az ellenzék számára egyfajta előremenekülés lehet a kézenfekvő megoldás: erőteljes kampány-üzemmódba kapcsolni vidéken is, mozgósítani, minél több frekventált helyen súlyos vereséget mérni a kormánypárt jelöltjeire. Budapest kivéreztetése ugyan könnyedén megvalósítható. Egy egész ország működésképtelenné tételének politikai kockázatát azonban Orbán Viktor sem vállalja. A szerző publicista 
Szerző
Beck Tamás
Frissítve: 2019.09.02. 14:02