Előfizetés

A ganéjdombtól a flamingókig – a Felfedezők útján

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.09.04. 12:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A Budapest Art Mentor program második évfolyamának művészei idén is izgalmas tapasztalatokat kínálnak, alkotásaik aktuális témákat bőven feszegetnek.
Címéhez hűen, a felfedezés lehetőségét és lebilincselő örömét kínálja a látogatóknak a Budapest Art Mentor program második évfolyamának záró, összefoglaló kiállítása. A tavalyi évhez hasonlóan ez alkalommal is friss alkotási technikák és szemléletmódok tárulnak elénk az Ybl Budai Kreatív Házban, a Felfedezők 2.0 kiállítás keretében. Újabbnál újabb nézőpontokkal ismerkedhetünk meg a tizenkét pályakezdő alkotó művein keresztül, amelyek gyakran napjaink problémáit állítják középpontjukba, egészen egyedi eljárásokat alkalmazva. Szinte minden jelen van ezen a tárlaton, amit a kortárs művészetektől elvárunk: meghökkentő, zavarba ejtő, elgondolkodtató és gyakran megmosolyogtató munkák. A Budapest Art Mentor programot idén már második alkalommal hívták életre, azzal a céllal, hogy felhívják a pályakezdő művészek figyelmét, sikeres művészeti karrier napjainkban már elképzelhetetlen a szcénában való megfelelő tájékozottság – kommunikációs, gazdasági, jogi ismeretek – nélkül. A kis létszámú projekt keretében az alkotók egyéni útjára, saját pozíciójuk megtalálására is kellő figyelmet fordítanak, ezáltal a program nem csupán a gyakorlatias önmenedzselésben nyújt támpontokat, alkotói folyamataik kiteljesedéséhez, új nézőpontok megtalálásához is hozzásegíti a kiválasztott résztvevőket. Az elmúlt két évben készült, vagy a program során formálódó kiállított munkák erről a tudatosságról és átgondoltságról is árulkodnak. A tárlat válogatást mutat be a kortárs irányzatokból, kísérletekből: megférnek egymás mellett Majoros Áron egyéniség nélküli, arctalan, csupán gesztusaikkal, mozdulataikkal kommunikáló szobrai, és Fülöp Gergő pasztorál-jelenete, amely egy ganéjdomb nyári hajnali környezetét állítja nem mindennapi fénytörésbe, valamint Balázs Nikolett asszociációs játékot nem nélkülöző, organikus elemek együttmozgását alkalmazó munkái. Szintén az Ybl Ház pinceszinti terében kaptak helyet Klájó Adrián „újrahasznosított”, a hiábavaló elemi küzdelmet fókuszukba állító művei, Diósi Máté felvételei, melyek a halott test látványát és a köré fonódó értelmezéseket tematizálják, illetve Pál Katja a vászon határain is túlnyúló, a „mi történik, amikor egy festményt nézünk?” kérdésre válaszokat kereső alkotásai. Hasonlóan heterogén, izgalmas gondolatmenetekkel találkozhatunk a földszinti kiállítótérben: Gombos Andrea munkáiban például a sokak számára ismerős nippgyűjtő szenvedélyt helyezi kétes párhuzamba a Budapesten sokasodó zsánerszobrokkal. Aktuális témákat dolgoznak fel Mézes Tünde a csomagolással, a szeméttel és a felszíni rétegekkel foglalkozó művei, akárcsak a szociális interakciókat és a mögöttük meghúzódó motivációkat taglaló képek Mikola Tamástól, vagy éppen Német Marcell építészeti szemszögből kiinduló, az új jelentését megbolygató munkái. A tartalmas darabok egytől egyig szembetűnő forma- és színvilággal dolgoznak: megragadhatja a figyelmünket Ábel Tamás Toleranciamező-sorozata, amely „a színek szereti egymást” tételmondatot járja körbe nagyméretű installációjával, valamint a kiállítótér egy részét határozottan uraló felfújt rózsaszín flamingók, amelyek segítségével Horváth Ágnes kínál bepillantást a szimbolikus működésmódok és a valóság összefüggéseinek metszetébe. Az első pillantásra a nézőre gyakorolt hatás mellett, a háttérben álló gondolatokra és inspirációkra is kiemelt figyelem hárul a bemutatott munkák mindegyikénél. S ahogy az a kortárs művészetekkel időnként lenni szokott, az egyes magyarázatok, leírások nem képeznek feltétlen feloldást, inkább még egy réteget hozzátesznek a látványhoz, ami aztán csak idővel szűrődik le a nézők értelmezési keretein. A művek adott élethelyzetünk és pillanatnyi rezonanciáink fényében lépnek hozzánk közelebb: legyen bármily egyszerű vagy összetett, amit látunk, önmagunkat, a minket körülvevő zavaros és színes világot tapasztaljuk meg benne a lehető legkülönfélébb módokon. Infó: Felfedezők 2.0 – a Budapest Art Mentor program idei végzőseinek kiállítása Ybl Budai Kreatív Ház Nyitva: szeptember 29-ig 

Inspiráló közegben

Nagyon hasznos volt számomra, hogy csapatban dolgoztunk: az ember egyedül bátortalan, ám ha látod a többieket, hogy ők is hiányosak egyes területeken, te is könnyebben megnyílsz – mondta lapunknak Balázs Nikolett, a Budapest Art Mentor program egyik résztvevője. A művész megjegyezte, fontos előrelépést jelent, hogy mindenkinek lett saját honlapja, névjegykártyája, és állandó online jelenléte, ami szerinte elengedhetetlen a kortárs közegben. Szintén meghatározó, illetve inspiráló volt számára, hogy közösen ellátogattak az ARCO Madrid művészeti vásárra. – Madridban azt vettem észre, hogy nagyon sok helyi galéria és művész az organikus, intenzív anyagkezelést használja. Ez nálam is jelen volt korábban, de annak hatására, hogy ezt ekkora mennyiségben, és ilyen szintű tálalásban láttam, még jobban megerősített, és bátrabban használom én is ezeket az anyagokat. Úgy érzem, ennek van helye a kortárs képzőművészetben.

Több mint üzlet: harmincéves a Láng Téka

Sebes György
Publikálás dátuma
2019.09.04. 11:00

Fotó: Népszava
Az a piciny könyvesbolt a Pozsonyi út elején, amelyet tulajdonosa, Rédei Éva valóságos intézménnyé fejlesztett.
A jubileumot – ismét – emlékezetessé tették. Volt szinte egész napos műsor – neves előadókkal – a bolt előtti utcarészen, megjelent egy nagyon szép kiállítású kötet, benne ismert emberek visszaemlékezéseivel és lesz jótékonysági árverés is (erről olvashatnak keretes írásunkban). Amikor erről – a múltról, életéről, barátairól, meg a könyvekről – beszélgettünk Rédei Évával, megkíséreltem megfejteni a titkát. Ha valaki nem ismerné őt – ilyenek feltehetően elég kevesen lehetnek Budapesten -, hát tudni kell róla, hogy 72 éves és lényegében az élete az a kis üzlet. Mielőtt – éppen harminc éve – belevágott és tulajdonos lett, már szerzett kereskedelmi tapasztalatokat és persze akkor is imádta a könyveket. Valamint – természetesen – az olvasókat, akikért ezt a szakmát érdemes űzni. Aztán arra kellett rájönnöm, hogy lényegében az a titka, hogy nincs titka. Csinált egy ma is – nem csekélység – nyereséges boltot, amelyet a padlótól a plafonig telerakott könyvekkel. Ott várja a vásárlókat, ha lehet, mindig beszélget velük, és közben rengeteg barátot szerzett. Ettől aztán a Láng Téka szellemi értéke is jelentősen megnőtt. Egyfajta fórummá, találkozóhellyé vált, szinte intézménnyé lett. Rédei Évának pedig – szerencsére – esze ágába sem jut, hogy abbahagyja. Láthatóan élvezi, hogy üzlete sokkal több, mint egy egyszerű könyvesbolt. Meg is mondja, hogy amíg ötletei vannak, addig bizony itt marad és csinálja tovább. Azt meg az utóbbi harminc évben sokszor bizonyította, hogy ötletei mindig vannak. A Téka 20. születésnapját például egy piknik szervezésével ünnepelte meg. Ez lett az azóta önálló életre kelt Pozsonyi Piknik. Az első években maga is jelentős részt vállalt a programok összeállításából, hat éve ezt a szerepet átengedte másoknak. Az idén pedig már teljes mértékben a XIII. kerületi önkormányzat égisze alatt rendezik meg az eseményt. Ám ezúttal nem a szeptember elsejéhez legközelebbi hétvégén tartják meg, hanem egy héttel később. Ezt viszont Rédei Éva kérte, mert nem akarta, hogy a bolt 30. születésnapjára rendezett „kis piknik” összeessen a naggyal. Vagyis azért látható, hogy még mindig van szava, s kéréseit teljesítik. Ami azért sem csoda, mert 2017-ben a kerület díszpolgára lett, s a Téka elsőként kapta meg az Év üzlete kitüntető címet. Irigylésre méltóan sok barátja van a könyvesbolt tulajdonosának. Ez kiderült a múlt vasárnapi műsorból éppúgy, mint abból is, mennyien írtak a 30. születésnapra összeállított, s nagyon szépen sikerült kötetbe. Ezúttal is több mint harmincan osztották meg Rédei Évával és a Tékával kapcsolatos emlékeiket. Mind olyanok, akik nem szerepeltek az öt éve, a 25. születésnapra kiadott – kisebb, ám igazán tartalmas- kötetben. Az akkori szerzők közül többen – például Aczél Endre, Dés Mihály vagy Ungvári Tamás – már nem lehettek jelen a mostani ünnepségen. Az új kötetben viszont örömmel fedezhettük fel lapunk több egykori vagy jelenlegi munkatársa – Kácsor Zsolt, Kövesdi Péter, vagy Pungor András – írását is. És láthatóan egyre szélesedik ez a baráti kör. Meglehet a következő kerek évfordulókra már nem lesz elég egyetlen kötet, vagy egy pár órás műsor a Téka előtt.    

Lehet licitálni

Vasárnap este 6 órától a Kieselbach Galériában tartják a Láng Téka születésnapi árverését. Összesen 79 tárgyat ajánlottak fel Rédei Éva barátai és a befolyt összeget a Heti Betevő nevű nonprofit egyesület kapja meg. Ők azok, akik minden vasárnap ebédet osztanak a rászorulóknak. Minthogy nincs végtelen számú férőhely, aki részt akar venni az árverésen – lehetőleg vételi szándékkal – annak a Láng Téka honlapján előzetesen regisztrálnia kell.  

Putyin sem marad örökké - interjú Mihail Hodorkovszkijjal

Csákvári Géza, Velence
Publikálás dátuma
2019.09.04. 06:30

Fotó: Ekaterina Chesnokova / AFP/Sputnik
Mihail Hodorkovszkij aggódik, de nem fél. Túlélte a börtönt és meggyőződése, hogy a mai oroszországi fiatalok már demokráciában fognak élni. Élete az Oscar-díjas Alex Gibney dokumentumfilmjében jelent meg a Velencei Filmfesztiválon. Az orosz ellenzék szimbolikus szereplője ott válaszolt a Népszava kérdéseire.
Alex Gibney filmjében nem térnek ki a zsidó gyökereire. Szembesült valaha az antiszemitizmussal a szovjet vagy később a „független” orosz időszakokban? Édesapám zsidó volt, édesanyám orosz. Hosszú évekkel ezelőtt, Izraelben megkérdezték tőlem, hogy mi vagyok én tulajdonképpen. A sivatag kellős közepén voltunk, amikor azzal a felvetéssel éltek, hogy mennyire érzem otthon magam. A hőmérő csaknem plusz ötven fokot mutatott. De én az otthoni klímát sokkal inkább preferálom, sőt, mintegy tíz évig Szibériában vendégeskedtem: a mínusz negyvenben természetszerűleg sokkal jobban érzem magam, mint a hőségben. Büszkeséggel tölt el az is, amikor Oroszországban zsidónak titulálnak, és az is, amikor Európában orosznak. Ám, ha azt kérdezi, melyik kultúrkörhöz tartozom, akkor egyértelműen az oroszt kell válaszolnom. Amúgy tetszett önnek a Citizen K? Összetett film, ami jó, mert én bonyolult ember vagyok, aki élete nagy részét egy olyan zűrzavaros környezetben élte le, mint Oroszország. Nem mellékesen itt szereztem egy életre szóló ellenséget, aki mind emberileg, mint gazdaságilag tönkre akar tenni. Nem állítom, hogy én ártatlan vagyok. Oroszországban valaki csak fekete vagy fehér lehet, miközben az igazság az, hogy rossz emberek tesznek jót is, a jók pedig szintén elkövetnek rosszat. Ilyen a természetünk. A Citizen K szerintem azért fair film, mert Alex megmutatja a múltamat, illetve azt a folyamatot is, ahogy szép lassan kifehéredtem. Hogyan látja Kelet-Európa helyzetét? Nem könnyű. Be kell látni, hogy a kelet-európai országok és Oroszország társadalmi és szociális szempontból egységet képeznek. Senki sem gondol a jövőre, mindenki a mai napot akarja túl-, illetve megélni. A gyerekeink élete ugyanolyan problematikus lesz, mint a szüleinké volt. Ez csak akkor fog változni, ha a kelet-európai országok polgárai, köztük a magyarok egyszer majd úgy érzik, hogy otthon akarnak élni. Ez a legfontosabb probléma, amit orvosolni kell. Beszélhetnénk sok más mindenről, de azok egyáltalán nem fontosak. Ne haragudjon az egyszerű kérdés miatt: hogyan lehet túlélni tíz év börtönt Oroszországban? Ez pszichológiai kérdés. Túl akartam élni. Ebben nagy segítségemre volt a családom, akik támogattak lelkileg ebben és nem feledkezhetem meg mindarról a sok orosz és külföldi emberről sem, akik kiálltak mellettem. Most nem aggódik a saját biztonsága miatt? Ez relatív – de, persze, hogyne aggódnék. Ha manapság az ember kimegy az utcára, potenciálisan életveszélyben van. Félni viszont nem félek. Az orosz börtönben megpróbáltak késsel végezni velem, máskor pedig kiszúrni a szemem, de szerencsére nem jártak sikerrel. Ennél még talán a kilencvenes évek Moszkvája is veszélyesebb volt, hiszen ekkor naponta gyilkoltak meg embereket fényes nappal, a nyílt utcán. Most Londonban élek, itt is vannak rejtélyes halálesetek, csak éppen sokkal ritkábban. A világ egyik legokosabb üzletemberének hírében áll: ha egy nyugati cég vezetője lennék, mire kellene figyelnem, ha Oroszországban szeretnék befektetni? Alapvetően két út lehetséges. Az egyik megoldás, ha messze elkerüli az államot és nem közösködik a Putyinhoz közel álló emberek vállalkozásaival sem, mert azokat egy és ugyanaz az ernyő védi. De ezen a piacon dörzsöltnek kell lenni – a gyanútlan befektetőt biztosan kirabolják és ez ellen semmit sem tehet. Nem állítom, hogy nem jöhet létre tisztességes üzlet, csak éppenséggel igencsak óvatosnak kell lenni. A nyugati befektető mindemellett köthet üzletet a kormánnyal is. Ha megteszi a megfelelő lépéseket, akár még gigantikus profitra is szert tehet. Milyen lépésekre gondol itt? Például befolyásolni a saját kormányodat gazdasági és politikai kérdésekben. Vagy valami hasonló kaliberű szívességet tenni, amely után már nem lehet visszatáncolni. Mit gondol, hány évig lesz még Putyin hatalmon? Putyin olyan, mint az egykori maffiafőnök John Gotti: igazi Teflon Don, nem ég rá semmi. 2014-ben a Krími válság aztán karcolásokat ejtett a teflonon, amely azóta is folyamatosan kopik. Mi, oroszok azt mondjuk, már nincs sok hátra – de ez nálunk tíz tizenöt évet is jelenthet. Ami fontos, hogy nem marad örökké. A mostani fiatalok már egy demokratikusabb jövőben fognak élni. Az Egyesült Államokban az orosz elnököt tartják a világ legnagyobb gonoszának... Az amerikaiak tipikus jellemzője a folyamatos túlzásokba esés. Egy kis beavatkozást a választásokba máris elvesztett háborúnak élnek meg. Ne legyenek illúzióink, Putyin hatással volt az olasz és az izraeli választásokra is, de ezek apróságok. Elképesztően sok problémát kell megoldania otthon, ami kellőképpen le is foglalja, nem marad elég ideje utazgatni és a világot irányítani. Például háromezer oroszországi iskolában nincs normális WC. Az más kérdés, hogy minden vezető politikus a világ ura akar lenni. De ilyen a valóságban nincs. Trump és Putyin kölcsönösen túlértékeli egymást. Önnek vannak politikai ambíciói? Nemzetközi értelemben véve én nem vagyok politikus. A hazámban már a civil aktivistát is annak tartják. Sosem akartam elnök lenni. A mostanival nem vagyok elégedett, ez tény, ahol tudok, fellépek ellene. De az üzlet jobban érdekel, az itt szerzett profitot tudom arra fordítani, hogy megvalósítsam az álmomat: azt, hogy Oroszország végre kilépjen az egyszemélyes elnöklés időszakából és valódi parlamentáris demokráciává tudjon alakulni. Tudom, most épp letartóztatják a demonstrálók aktuális vezetőit, de az ő nagy előnyük, hogy azonnal a helyükre lép egy másik fiatal. A generáció- és rendszerváltást nem lehet megállítani.  

Névjegy

Mihail Boriszovics Hodorkovszkij Moszkvában született 1963-ban. Orosz üzletember, vállalkozó. 2004-ben Oroszország 1., a világ 16. leggazdagabb embere volt. Az 1990-es években a jelcini „családba” tartozó oligarcha, 1992–1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter, majd 2005-ig a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese. 2003. november 25-én letartóztatták, majd 2005 májusában nyolc év szabadságveszésre ítélték pénzmosásért, sikkasztásért és csalásért. 2013. december 20-án váratlanul elnöki kegyelemmel szabadlábra került és azonnal Németországba, majd Svájcba repült. 2015-ben az orosz hatóságok ismét nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, miután megvádoltak azzal, hogy 1998-ban megölette a szibériai Nyeftyejuganszk város polgármesterét és annak kísérőjét. Az egykori Jukosz-főrészvényes tagadja, hogy köze lenne a gyilkossághoz, és politikai leszámolásnak tartja az újabb eljárást.