A Népszava válasza Demeter Szilárdnak

Publikálás dátuma
2019.09.03. 15:34

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója nyílt levélben véleményezte lapunk "Síró gyerekeket hagyott maga után a fideszes komisszár erdélyi fellépése" című cikkét, melyre a Népszava főszerkesztője reagált.
Demeter Szilárd "Levél a Népszavának" címmel a mandiner.hu-n éjszaka megjelent levele:
„Tisztelt Főszerkesztő úr! Érdeklődve olvastam a nepszava.hu-n megjelent cikket, amelyben azt inszinuálják, hogy a rockzenekarom – hónapokkal ezelőtt lekötött, programfüzetben stb. kiközölt – koncertje miatt maradt volna el egy gyermektánccsoport fellépése a Vásárhelyi Forgatagon. Azt sejtettem, hogy amit Magyarországon az újságírók »szakmának« neveznek, az a tények sajátos értelmezéséből áll, de olyan cikket, amely önmagában foglalja a cím cáfolatát már a líd alatti első bekezdésben, ritkábban talál az ember. Önök azt állítják a címben: »Síró gyerekeket hagyott maga után a fideszes komisszár erdélyi fellépése«. Majd idézem az ezt cáfoló újságírói értelmezést: »Talán csak egy szerencsétlen, igen sok gyereket megríkató incidens maradt volna a történet, ha a Loyal nem épp az aktuális budapesti kulturális „főkomisszár”, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója és a napokban „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” felelős miniszteri biztosnak kinevezett Demeter Szilárd rockbandája lenne.« Szóval szerencsétlen incidens mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a zenekar egyik tagja »főkomisszár« (ez utóbbi megfejtését szívesen venném, hátha eligazító erővel bírna főigazgatói munkámban, mert pont komisszárkodni eddig még nem komisszárkodtam, mittudomén, hátha igény volna rá). A címet cáfolja a főszervező is, akit Önök megszólaltattak, de ezek szerint el sem olvasták a mondandóját. Ez szerény véleményem szerint tiszteletlenség. Ráadásul az Ön objektív újságírója még arra se vette a fáradságot, hogy utánanézzen a tényeknek. Ilyeneket ír: »... az is kétségtelen, hogy a budapesti kulturális főkomisszár erdélyi zenei fellépései mintha budapesti politikai szerepének erősödésével egyenes arányban szaporodnának...« A zenekarom – különböző felállásban, esetleg más név alatt – évek óta rendszeres szereplője Tusványosnak, a Kolozsvári Magyar Napoknak, a nagyváradi Szent László Napoknak, a Marosvásárhelyi Forgatagon most már másodjára játszunk. Gyakorlatilag 2015-től járunk Erdélybe (is), és akkor még nem voltam sem PIM főigazgató, sem komisszár. Meg ilyenek. Ahhoz az újságírói bravúrhoz, hogy az egész »sztorit« kirobbantó Parászka Boróka nevét le sem írták, külön gratulálok. Ügyes. Kár, hogy ezáltal Önök is becsatlakoztak az ő – szerintem elítélendő – húzásához, hogy gyermekeket használ fel politikai célokra. Maradtam rohamtempóban fogyatkozó tisztelettel, Demeter Szilárd”

Lapunk főszerkesztőjének válasza:

Tisztelt Demeter Szilárd Úr! Tagadhatatlan, hogy némi kísértést éreztem a leveléhez hasonló hangnemű válaszra, de aztán meggondoltam. Semmi értelme egymás mellett elbeszélő szövegeket írni. Kicsit nehezményezem, hogy levelét a válaszadás lehetőségét meg sem várva hozta nyilvánosságra, de végül is ez nem kardinális kérdés. Vitatkozni szeretne, hát vitatkozzunk, de ha lehet úgy, hogy értsük is, amit a másik mond. Ha az ember folyton a leírt szó felelősségéről papol, akkor ezt ne felejtse el egy kis vérnyomás emelkedés miatt. A szerkesztőségben éppen tegnap beszélgettünk arról, hogy az Erdélyből Magyarországra költözött kulturális szereplők között vajon miért olyan gyakori a konfrontatív stílus és magatartás, miért fogják fel a kulturális életet hadszíntérnek, miért kérkednek utcai harcosi erényeikkel egy irodalompolitikai vitában. Arra jutottunk, hogy az ottani közegben ez az önvédelem szükségessége miatt alakult ki bennük. Persze nem lehet általánosítani, ez sem mindenkire igaz. A Népszavában közölt tárcasorozatában például Papp Sándor Zsigmond mesél részletesen gyökereiről, a Budapestre költözés gyötrelmeiről és örömeiről, a dilemmáról, hogy vajon ki ő, ha egyszer már nem otthon, hanem itthon él. Az Ön által kevés megértéssel fogadott összeállítás szerzője, Gál Mária is erdélyi újságíró, belülről ismeri az ottani társadalmi, politikai és kulturális viszonyokat. A Vásárhelyi Forgatag elején még ott volt, az Ön zenekarának fellépése idején már vissza kellett jönnie Budapestre. Ezt csak azért írom, hogy Ön és az olvasó is értse: nem elefántcsont toronyból szemléljük a kisebbségi dilemmákat. Remélem jól értem, hogy Ön sem vitatja a tényeket: a gyermektánccsoport fellépése elmaradt, a gyerekek sírtak, az Ön zenekara pedig koncertezett. Azt sem, hogy a Vásárhelyi Forgatag pénzügyi támogatást kapott olyan magyarországi köztestülettől, amelynek vezetőségében Ön is helyet foglal. Ezek nyilván tekinthetőek össze nem függő tényeknek és eseményeknek, de talán nem ördögtől való kapcsolatot gyanítani közöttük. Itt jutunk el ahhoz a nehéz helyzethez, ami abból fakad, hogy Ön nem éri be az irodalmi és rockzenei babérokkal, hanem aktív politikai szerepet vállal. Nem is azzal, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, hiszen azt lehetne politikamentesen is irányítani, hanem inkább azzal, amilyen ambícióval meghirdette a magyarországi kulturális élet - és mellesleg az újságírás - átalakításának igényét a jelenlegi politikai hatalom által kedvezőnek vélt irányban. Ezt érzem én is komisszárkodásnak, a szakmai helyett a politikai szempontok érvényesítésének, függetlenül attól, hogy Önben szent tűz ég vagy csak hatalmi vágy. Amikor egy művész nem egyszerű gondolatközösség, elvbéli hasonlóság, hanem politikai ismeretség és érdek révén kerül "pozícióba", szerintem egyben le is mond művészetének kizárólag esztétikai alapon való megítélésének lehetőségéről. Itt most említhetnék néhány közismert erdélyi irodalmi példát, de attól tartok, ezt Ön ismét támadásként fogná fel. Inkább ideidézem a költőnek indult L. Simon László vagy az énekes Ákos esetét. Náluk egy kedvező recenzió könnyen tűnhet elvtelenségnek, egy kedvezőtlen pedig politikai támadásnak. Vagyis a kritikus szinte lehetetlen választás elé kerül. Parászka Boróka egy zárt Facebook-csoportban írt az Ön zenekarának koncertjéről, de az általa felvetett tényekről Marosvásárhelyen sokan tudnak. Lehet, hogy az Ön köreiben a neve önmagában is hiteltelenít egy írást, de biztosíthatom, hogy még vannak más körök is. Az én köreimben őt egy bátor, elveiért áldozatot, sőt, kockázatot is vállaló újságírónak tartják. Az pedig, hogy ki használ gyerekeket politikai célra, szerintem elég egyértelmű: azok a hatalmi pozíciókban lévők, akik minden választás előtt ott sürögnek az óvodákban és iskolákban, de aztán megszavazzák a pénzkivonást a közoktatásból. Fiatalkoromban rockzenéről is írtam, illetve ma is előfordul, hogy dzsesszről közlök cikket. Azt tapasztaltam, hogy a művészek, egyébként érthető módon, nagyon érzékenyen reagálnak minden negatív megjegyzésre. Szerintem Önnel is ez történt, majd anélkül, hogy belegondolt volna saját társadalmi helyzetébe, leírta, ami elsőként az eszébe jutott. Remélem, azóta aludt rá egyet, és elfogadja, hogy a történteknek lehetséges olyan értelmezése, amilyenre a Népszava újságírója jutott. Az Ön hatalmi (és pénzosztó) helyzete miatt egyesek tekinthetik valószínűnek, mások legalábbis elképzelhetőnek, hogy a fesztivál szervezői jobban tartottak a neves budapesti vendégtől, mint a táncosok könnyeitől. Szerintem már az utóbbi változat is szomorú. Üdvözlettel, Horváth Gábor
Szerző
Frissítve: 2019.09.03. 15:44

Karácsony társadalmi és szakmai párbeszédet indítana az Andrássy úti fák megvédéséről

Publikálás dátuma
2019.09.03. 14:26

Fotó: Népszava
Tarlós István „kilenc év szendergés után felébredt” a kampány zajára, és elkezdett úgy viselkedni, mintha „főpolgármester lenne” – mondta az ellenzéki főpolgármester-jelölt.
Társadalmi és szakmai párbeszédet kíván indítani az Andrássy úti fák megvédéséről Karácsony Gergely. Az ellenzéki főpolgármester-jelölt keddi, budapesti sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: Tarlós István „kilenc év szendergés után felébredt” a kampány zajára, és elkezdett úgy viselkedni, mintha „főpolgármester lenne”. Hétfőn környezetvédelmi biztost nevezett ki és lépni kívánt a légtérzaj miatt is – tette hozzá a politikus. Az Andrássy úton álló fákra azonban kimondták a halálos ítéletet – folytatta Karácsony Gergely, hangsúlyozva: nem azzal, hogy kivágják őket, hanem azzal, hogy az elmúlt években nem gondoskodtak róluk megfelelően. Közölte, hogy főpolgármesterré választása után növelné a zöldterületek arányát. Soproni Tamás VI. kerületi ellenzéki polgármester-jelölt azt mondta, hogy az Andrássy úti fák nem csak közös örökséget, de közös felelősséget is jelentenek, az elmúlt években azonban elhanyagolták a területet. Felhívta a figyelmet, hogy a kilencvenes és kétezres években még gondosan ápolt gyepet műfűre cserélték, a fák pedig az ápolás hiánya és a légszennyezettség miatt kerültek rossz állapotba. A politikus vállalta, hogy egy ellenzéki győzelem után a kerületben tízezer négyzetméterrel növelik a zöld felületeket és több utcában is intenzíven fásítanak. Kérdésre válaszolva Karácsony Gergely azt mondta, a zuglói Pillangó park felújítása során egyetlen fát sem vágtak ki a beruházás miatt, sőt háromszáz újat ültettek. Újabb kérdésre annyival pontosított, hogy a hatvanas-hetvenes években társadalmi munkában ültetett fák egy része olyan rossz állapotban volt, hogy azokat el kellett távolítani. Hangsúlyozta, hogy a parkban így is több ezer fa áll. Kérdezték, hogy kampánynyitó beszédében miért nem tért ki az általa vezetett kerületre. Azt felelte, hogy budapesti terveiről beszélt, amelyek nagy mértékben a zuglói polgármesterként elért eredményein alapszanak. Újabb kérdésre példaként említette, hogy polgármestersége alatt az összes zuglói közparkot és számos óvodát felújítottak, létrehozták a kerület legnagyobb szabadidős sportpályáját és játszóterét, a közvilágítás kiépítésével javították a közbiztonságot, valamint Magyarország „legprogresszívebb szociális hálóját” léptették életbe.
A zuglói parkolási rendszer napi egymillió forint nyereséget termel – szögezte le a főpolgármester-jelölt. Hozzátette, a parkolási rendszer veszteségéről szóló szórólapokat fideszes aktivisták rakják ki és azok az irományok hazugságot állítanak. Kikérték a véleményét a Jobbik önkormányzati választási programjáról is, miután az azt bemutató Sneider Tamás pártelnök fontosnak nevezte, hogy csak írni-olvasni tudó, alapvető matematikai műveletekkel boldoguló, súlyos bűncselekményt el nem követett ember lehessen a jövőben polgármester. Karácsony Gergely azt felelte, hogy a budapesti ellenzéki összefogás jelöltjei között senkit nem ítéltek el jogerősen büntetőügyben. A sajtótájékoztató végén a kérdezni készülő Pesti Srácok újságírójával közölte, hogy az orgánumnak soha nem fog nyilatkozni. A sajtótájékoztató után kisebb vitába keveredett az újságíróval, akinek azt mondta, vele személyesen az a problémája, hogy néhány nappal Heller Ágnes halála után azon „poénkodott”, hogy ki a legnagyobb élő filozófus. 
Szerző

Nagy szerencse a pedagógushiány a köznevelési államtitkár-helyettes szerint

Publikálás dátuma
2019.09.03. 13:59

Fotó: Népszava
Így ugyanis az egyetemeken frissen végzettek el tudnak helyezkedni.
A 444 szúrta ki, hogy amikor a tanévkezdés apropóján beszámolt az oktatás területén elért kormányzati sikerekről Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár a HírTV hétfő esti és a közmédia kedd reggeli műsorában, akkor szerencsének nevezte, hogy számos pedagógusállás betöltetlen. Így fogalmazott egészen pontosan: 
"Nagy szerencse, hogy van hétszáz kiírt álláshely"

- mondta csak az óvodapedagógusokkal kapcsolatban, az általános- és középiskolai pedagógusok létszámhiányát nem is említve. Az érvelésének alapja az volt, hogy évente több ezer ember végez az egyetemeken, és baj volna, ha nem lenne kiírva több ezer álláshely. A 444 szerint Maruzsa arról megfeledkezett, hogy a pedagóguspályán brutális arányú a lemorzsolódás: A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének adatai szerint a kezdő pedagógusok mintegy 30 százaléka egy év után, további 30 százalék öt év után elhagyja a pályát.
Szerző
Frissítve: 2019.09.03. 14:05