Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rossz, de a mainál jobb világ, amikor még volt uborkaszezon. A politikusok elmentek nyaralni, augusztusban mindig, de néha július végén, esetleg szeptember elején is. Többé-kevésbé magunkra hagytak minket. Idén azonban elmentek néhány napra, de fárasztó és többnyire káros nyilatkozataikkal elrontották a mi szokásos uborkaszezonunkat.
Trump elnök például tíz napos szabadságot vett ki, de tweetjeivel állandóan felborzolta az emberek kedélyét. „Stabil zseninek” hívja magát, de azt állította, hogy apja Németországban és nem a Bronxban, New York egyik külvárosában született. Azt is javasolta, hogy jövőre a G7 egyszerűen adja vissza Putyin tagságát az intézményben. Az augusztusi felemelő hongkongi tüntetéseket nem támogatta, habár volt olyan nap, amikor a lakosság egyharmada (!) az utcán demonstrált, mert nem akarták elfogadni a pekingi kormánynak való teljes alárendeltséget. Trump inkább Hszi Csin-pinget, a kínai kommunista diktátort dicsérgette.
Aztán itt van ez a másik sárgahajú politikus, Boris Johnson, az új brit miniszterelnök, aki a legbrutálisabb Brexit megoldást is vállalja, hogy országát – a függetlenség nevében – tönkretegye. Igaz, a szavazók fele támogatja a kilépést (Johnsont nem), annak ellenére, hogy a II. világháború óta először az országnak még élelmiszerhiánnyal is meg kell majd küzdenie. Ám Johnson nem is akar hallani a hiányokról és a hátrányokról. Kihasználva az uborkaszezont, egy hónapra bezárta a parlamentet. A királynő ezt szentesítette, igaz, aligha tehetett volna mást.
Végül pedig itt van a The Economist múlt heti száma. Ez a hetilap másfél millió példányban jelenik meg, a szerkesztőség számításai szerint több mint ötmillióan olvassák őket világszerte. Mióta a Time és a Newsweek profilt váltott, a The Economist az egyetlen komoly, gazdasággal, politikával és kultúrával egyaránt foglalkozó angol nyelvű hetilap, amely leginkább a tanult, egyetemet végzett olvasóknak szól. Nélkülözhetetlen.
Nos, a legutóbbi szám nemcsak a vezércikkében indít a magyar demokrácia krízisével, de a vezércikkek utáni első írás – egy kizárólag a mai Magyarországgal foglalkozó, mintegy húszezer szóból álló tanulmány – ízekre szedi a magyar „demokrácia” illúzióját. Arról a négy témáról szól, amelyek a EPP őszi napirendjén is szerepelnek: a média helyzetéről, a korrupcióról, a tudományos élet centralizációjáról és a bíróságok központi irányításáról. Törvényszegésre sincs szükség Magyarországon, írja a lap, mert a parlament akkor fogad el új jogszabályokat, amikor ezt Orbán Viktor „javasolja”.
A The Economisttal persze egyetértek, de az igazság ugyanakkor fáj is. A brit parlament felfüggesztése aggasztó. Trump cinikus reagálása a bátor hongkongi tüntetésekre pedig félreérthetetlenül mutatja, hogy Amerikában is komoly bajok vannak, leginkább a csúcson.
2019-ben így nézett ki a korábban csöndes, nyugodt „uborkaszezon”.
Jobb lesz, ami utána jön?