„Gyenge, közepes portfóliókat kapunk”

Publikálás dátuma
2019.09.05. 09:00

Fotó: Republikon Intézet
Több a tagállam, mint a jelentős szakpolitika, de mindenki ragaszkodik a biztosaihoz. Trócsányi László felemás esélyekkel indul. Arató Krisztina uniós szakértővel beszélgettünk.
Mi történik ilyenkor az Európai Bizottságban? Javában megy az osztozkodás? A portfóliók „leosztása” a tagállamok és a Bizottság elnöke közötti informális alkukkal jönnek létre. Szokott érkezni – például most is érkezett – olyan ugyancsak informális kérés, hogy jelöljenek nőket, hogy nemi szempontból is kiegyensúlyozottabb legyen az intézmény. Sőt, most azt kérték, hogy jelöljenek egy nőt is és egy férfit is. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, végső soron minden kormány azt küld a ringbe, akit jónak lát. Az általános szabály az, hogy ezeket a biztosjelölteket a kormányok választják ki. Ebbe kívülről senki nem szólhat bele. Szintén informális csatornákon a tagállamok persze jelezhetik, hogy melyik portfóliót szeretnék megszerezni, ám kizárólagos igényt senki nem formálhat egy-egy területre. Persze a lényegtelenebb biztosi pozíciókért nincs tolongás, de az osztozkodás végső soron már a bizottsági elnök feladata. Kicsit a gombhoz varrják a kabátot? Igen, régi probléma, hogy a biztosok túl sokan vannak. A britek nemrégiben bejelentették, hogy ők nem is jelölnek már biztost, hiszen minden jel arra mutat, hogy idén november elseje után már nem lesznek az Európai Unióban, de még így is 27 területről van szó. Ez borzasztó sok, óhatatlanul vannak teljesen lényegtelen területek. Ráadásul ezek sem állandóak, a kisebb szakpolitikai területek változhatnak. Évtizedek – gyakorlatilag a keleti bővítés - óta látja mindenki, hogy csökkenteni kellene a biztosok számát. Az egyik elképzelés, hogy a tagállamok rotációs alapon - az egyik ciklusban az egyik, a másikban a másik – váltanák a biztosokat. Ha az Európai Unió úgy működne, ahogy le van írva az alapszerződésben, akkor ezzel nem is lenne probléma, hiszen az Európai Bizottság a közös érdekeket képviseli. Elvileg senki nem járhat el a saját nemzeti érdekeit előtérbe helyezve. Ám a gyakorlatban természetesen senki nem felejti el a kinevezése pillanatában, hogy honnan érkezett – a biztos benne van a közösségi jogszabályok előterjesztésének folyamatában, fontos szereplő. Ezért aztán minden tagállam foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy mindig legyen biztosa. A döntés végül szakmai vagy politikai? Is-is. A folyamat úgy zajlik, hogy a tagállamok megküldik a jelölt nevét, majd a Bizottság elnöke kijelöli a jelöltek portfólióit, aztán következik az európai parlamenti meghallgatás az illetékes szakbizottság előtt. Ha ott a jelölt szakmai hozzáértését egyértelműen megkérdőjelezik, akkor más területet kell számára keresni. Ez történt például Kovács Lászlóval 2004-ben, akit eredetileg energetikapolitikai portfólióra jelöltek, ám a parlamenti bizottságban annyira „megforgatták”, hogy nemet mondtak az energiapolitikai tárcára az esetében. Vagy említhetném még, hogy 2004-ben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök jelölte miniszterét, Rocco Buttiglione-t a Barroso-bizottságba, aki olyan sértő kijelentéseket tett különböző kisebbségekre és a nőkre, hogy az Európai Parlament nem szakmai alapon, hanem emberi alkalmatlanság miatt szavazta le. Berlusconi végül mást jelölt a Bizottságba. Ha pedig teljesen új személy kerül a rendszerbe, akkor mindent újra kell rendezni. Mivel a tagállamoknak, a Bizottságnak, és a Parlamentnek is van szerepe a folyamatban, ezért több körben, időközben is változhat a leosztás. Hogyan értékelné az eddigi magyar biztosok portfólióinak súlyát? Balázs Péternek igazából nem volt önálló területe, egy féléves „gyakornoki pozícióban” Michel Barnier – a jelenlegi Brexit-főtárgyaló – mellé volt beosztva regionális politikai területre. Kovács László végül az adóügyeket kapta meg, ami meglehetősen gyenge portfólió. Az adóügyeket a tagállamok ugyanis nem nagyon akarják kiengedni a hatáskörükből, ezért az Uniónak alig van adópolitikája. Hogy már minden országban van ÁFA, az részben az európai integrációnak köszönhető, de például ennek mértékét már nem szabályozzák. Őt követte Andor László, aki a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért kapcsolatos területért felelt, ami viszont már sokkal nagyobb súlyú. Még akkor is, ha a szociális politikával kapcsolatban él egy félreértés a köztudatban: ez az EU esetében nem a szociális juttatásokat – például segélyeket – érinti, ezeket az EU nem finanszírozza, legfeljebb szabályozza vagy ajánlásokat tesz. A téma maga tehát fontos, az ide kapcsolódó foglalkoztatás-politika is kiemelt jelentőségű, különösen a magas munkanélküliséggel küzdő országokban. Andor László nagy tervekkel látott munkához, legfontosabb projektje az úgynevezett ifjúsági garancia program volt. Ennek lényege, hogy felismerte, a munkanélküliség legkártékonyabb hatása a fiatalokon érezhető: ha az iskolapadból kikerülve valaki egyből munkanélküli lesz, annak az életkezdése rendkívüli módon sérül. A program különböző módokon – járulékkedvezménnyel, támogatással - megkönnyítette volna számukra a munkavállalást. Andor kötelező jogszabályt alkotott volna, de nem járt sikerrel, végül csak egy ajánlásra futotta, mert a tagállamok nem voltak hajlandóan megszavazni az ötletet. Összességében a portfóliója tehát nagyon fontos volt, ám egyben rendkívül konfliktusos is, ami eléggé megkötötte a biztos kezét. Végül Navracsics Tibor területe, a kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi pozíció egy nagyon népszerű portfólió. Az Erasmus az unió legsikeresebb programja, amit nagyon szeretnek a hallgatók. Ráadásul a terület nagyon jól kutatott, pontosan ismertek a pozitív hatásai, így könnyű amellett érvelni, hogy növeljék a ráfordított keretet. Összességében az elmondható, hogy egyik magyar biztos sem felelt pénzügyileg jelentős területért, inkább gyenge, legfeljebb közepes szakpolitikákat kapunk. Míg közben Lengyelország már például 2004-ben adott regionális politikáért felelős biztost, ami már abban az időben is az EU költségvetésének jó 35 százalékát adta ki. Utána egy román politikus kapta a mezőgazdasági portfóliót, ami szintén hasonló nagyságrend. Miért lehet ez? Biztosan közrejátszik az ország nagysága, a lakosságszám, hiszen Lengyelország mégis több mint 30 milliós népességgel rendelkezik. Románia is közepesnél nagyobb tagállamnak számít, ráadásul hagyományosan ügyes a diplomáciai érdekérvényesítésben. Aztán szerepe lehet, ahogy láttuk, a szakmai hozzáértésnek, valamint a szerencsének és persze politikának: most már régóta az Európai Néppárt a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, a szocialista és a liberális frakció kisebb, közöttük is alkuk zajlanak. Milyenek Trócsányi László esélyei? Úgy tudni, hogy ő a bővítési biztosi pozíciót célozta meg. Nehéz megmondani, hogy milyen esélyekkel indul, hiszen egyrészt ő kormánytag volt, igazságügyminiszter és jelenleg a 7. cikkely szerinti eljárás zajlik Magyarország ellen éppen jogállamiság-problémák miatt, másrészt az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ez azt is jelenthetné, hogy nehéz dolga lesz. Másrészt a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján Angela Merkel német kancellár - aki nem csak Európa, de a Néppárt legbefolyásosabb politikusa is - nagyon barátságosan nyilatkozott a magyar kormánnyal kapcsolatban. Lehet ez egyfajta nyitás - egyhangú döntéseket kell hozni, az EU intézményrendszerének újjáalakulása zajlik, az Európai Unió működőképességét kell biztosítani, és kevésbé az ellentéteket kiélezni. Ezek alapján tehát Trócsányi Lászlónak egész jók az esélyei. A bővítés egyik iránya jelenleg a Nyugat-Balkán, ami Magyarország számára mindig is nagyon fontos volt, hiszen közvetlen a szomszédságunk. Szorosak a kétoldalú kapcsolatok, Szerbiában él magyar kisebbség. A horvát csatlakozás idején például magyar elnökség volt, és Martonyi János akkori külügyminiszter még a záró fogadásról is elkésett, szó szerint a magyar elnökség utolsó pillanatában sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. A feladat tehát testhezálló lenne. Ugyanakkor a feladat jelentőségének kérdése már ellentmondásos, hiszen a bővítés jelenleg nem prioritás. Jean-Claude Juncker például EU-bizottsági elnöktől szokatlan őszinteséggel kijelentette, hogy az Európai Unió most nincs olyan helyzetben, hogy bővítésről gondolkodjon. Törökországot már expressis verbis akkor kizárta, amikor még nem volt ilyen súlyos a jogállamiság helyzete. Még az is erősen kérdéses a mai napig, hogy mikor lesz lehetséges a jobb esélyekkel induló Szerbia felvétele. Összegezve, nem hinném, hogy ezért a területért olyan sokan kapaszkodnának, könnyen lehet, hogy sikerül megszereznie a pozíciót.

Névjegy

Arató Krisztina az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam – és Jogtudományi Karának tanára, a Politikatudományi Intézet igazgatója. A Magyar Politikatudományi Társaság elnöke. Fő kutatási területei, az európai integráció története, az Európai Unió politikai rendszere, regionális – és kohéziós politikája, és a civil társadalom.

Magyarország B-terve

Csak lassan áll össze az uniós biztosok jelöltjeinek listája, Olaszországban például a kormányválság nehezítette a munkát, Lengyelországban az utolsó pillanatban cseréltek embert. Magyarországon az már korán kiderült, hogy Navracsics Tibort hazahívják Brüsszelből, helyette Trócsányi Lászlót küldik ki. A 444.hu forrásai szerint a Fidesz jelöltjének szakmailag is nehéz dolga lehet, mert igazságügyi miniszterként az ő szakmai irányítása mellett támadták meg a menekültek elosztásáról szóló uniós döntést, továbbá éppen a jogállamisági kérdésekben indult meg hazánk ellen a 7. cikk szerinti eljárás. Politikailag pedig a „baloldali” erők demonstrálhatják rajta, hogy nemet mondanak az illiberális államra. A Magyar Hang információ szerint azonban Orbán Viktornak van B-terve: ha Trócsányi elbukna, Győri Enikő madridi nagykövetet, korábbi külügyi államtitkárt, EP-képviselőt indítanák. A 444 úgy tudja, szóba jött még a tapasztalt EP-képviselő, Járóka Lívia neve is. Mivel Ursula von der Leyen bizottsági elnök is sürgette, hogy a tagállamok nőket küldjenek az intézménybe, ők emiatt is jobb esélyekkel indulnának.

Szerző

Nem csak a Brexit csúszik ki Johnson kezei közül, az előrehozott választást sem szavazta meg a brit parlament

Publikálás dátuma
2019.09.05. 07:13

Fotó: JESSICA TAYLOR / AFP
434 voksra lett volna szükség, ám csak 298-an szavaztak az indítványra.
Nem sikerült elfogadtatni a londoni alsóházban az előrehozott parlamenti választásról beterjesztett miniszterelnöki kezdeményezést, mivel a szerda éjjeli szavazáson nem gyűlt össze az indítvány jóváhagyásához törvényben előírt kétharmados többség.
Boris Johnson miniszterelnök szerda este jelentette be, hogy előrehozott választások kiírását kezdeményezi október 15-ére, miután az alsóház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely megtiltja a konzervatív párti brit kormánynak Nagy-Britannia megállapodás nélküli kiléptetését az Európai Unióból. A törvény lényege az, hogy ha október 19-ig a parlament nem járul hozzá egy új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál az október 31-én esedékes kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.
Johnson többször is határozottan leszögezte, hogy erre nem hajlandó, és a rendezetlen Brexitet tiltó törvény szerda esti elfogadása után előrehozott választásokat kezdeményezett. Ennek elfogadásához 434 voksra lett volna szükség, ám csak 298-an szavaztak az indítványra.

Nem akadályozza a felsőház a megállapodás nélküli kiválást tiltó törvényt

A konzervatív politikusok a brit parlament felső kamarájában, a Lordok Házában nem fogják megakadályozni annak a törvénynek az életbe léptetését, amely elvben lehetetlenné teszi, hogy az Egyesült Királyság október végén megállapodás nélkül váljon ki az Európai Unióból - erősítette meg a konzervatív kormányfő hivatala csütörtök délelőtt. Ennek alapján hétfőn, az alsóházi véglegesítés után II. Erzsébet királynő kihirdetheti a jogszabályt.
A legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt által kezdeményezett, Boris Johnson miniszterelnök által hevesen ellenzett indítványt szerda éjjel hagyta jóvá 327-299 arányban az alsóház, és a jogszabály azonnal a Lordok Háza elé került további vitára. A törvény lényege, hogy ha október 19-éig a parlament nem járul hozzá egy új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál az október 31-én esedékes kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.

Frissítve: 2019.09.05. 10:48

Szabad szemmel: Orbán saját képére formálja a történelmet

Publikálás dátuma
2019.09.05. 06:57

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 5.
Politico Hírek szerint a cseh Vera Jourová, a Babis vezette ANO tagja venné át a jogállam betartatásával kapcsolatos feladatokat az új Bizottságban a terület eddigi gazdájától, a holland szociáldemokrata Timmermanstól. Így neki kellene foglalkoznia a Magyarország és Lengyelország ellen kilátásban lévő szankciókkal, de olyan kérdések is hozzátartoznának, mint a dezinformáció, a választások befolyásolása és a gyűlöletbeszéd. A kezdeményezés valószínűleg azzal függ össze, hogy von der Leyen kezet akar nyújtani a Visegrádi Csoportnak, miután annak egyes tagjai azzal vádolták meg a most távozó Bizottságot, hogy az elfogult a térséggel szemben a demokratikus normák kapcsán. A hírt kiszivárogtató illetékes azt közölte, hogy Jourová valószínűleg elfogadja az ajánlatot, mások viszont felhívják a figyelmet, hogy a testület összetétele még egyáltalán nem biztos. A jelentés ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mind a magyar, mind a lengyel kormány esetében elakadt a jogállami eljárás. Viszont ha minden igaz, a jövőben a cseh politikus felügyelné azt a mechanizmust, amely minden évben kiértékelné a demokrácia helyzetét a tagállamokban. Von der Leyen azt ígérte, hogy támogatja a rendszeres vizsgálatot, Magyarország viszont feltehetőleg élesen elutasítaná azt. Mellesleg a Bizottság következő első embere az eddigiek szerint egyetért abban, hogy ha bármely tagállam megszegi a jogállamiság előírásait, akkor szigorú ellenlépéseket kell vele szemben életbe léptetni, ideértve az anyagi támogatás csökkentését. Jourová idáig az igazságügyi biztos volt és javarészt olyan benyomást keltett, hogy független személyiség. Ám kellemetlen pillanatok várhatnak rá a meghallgatás során Strasbourgban, amiért Babis miniszterelnök pártja delegálta. Mindenesetre a Bizottság szóvivője azt közölte, hogy addig semmi sem dőlt el, amíg nem áll fel az egész testület.
Le Monde A történelem átírása fontos politikai eszköz, a vezetők élnek is vele Moszkvától kezdve, Varsón át Budapestig. A módszer csábító, de kockázatos – írja a lap volt főszerkesztője. Sylvie Kauffman szerint Orbán Viktor szintén úgy tekinti a múltat, hogy azt felhasználhatja a jelenben, éspedig egy olyan országban, ahol az emlékezetre igencsak rányomták bélyegüket az idők. Emlékművek, szobrok, kutató intézetek, semmi sem marad ki a nagy nemzeti narratíva szolgálatából. Alig egy hete Párizsban, a nagyköveti értekezleten Marcon irigykedve beszélt a magyarországi és oroszországi kulturális és civilizációs viták erejéről, mert ugyan azok ugyan téves mederben folynak, mégis ösztönzőek. Az elnök hozzáfűzte, hogy a kollektív emlékezethez inkább a reneszánsznak, a felvilágosodásnak kell alapul szolgálnia, amire az újság szemleírója úgy reagál, hogy nem is lenne rossz napjainkban újra feltalálni a humanizmust. Csak éppen nem szabad megengedni, hogy az megadja magát, és így újraírják a történelmet. Mint ahogy azzal Moszkva próbálkozik újabban a Molotov-Ribbentrop-paktum kapcsán. Pedig arról Putyin 10 éve még egészen másként nyilatkozott. A konzervatív lengyel kormány ugyanakkor azon van, hogy háttérbe szorítsa, milyen felelősség terheli a lengyeleket a zsidók üldöztetéséért. Egyúttal igyekszik egész mitológiát szőni a 9 évvel ezelőtti szmolenszki repülőszerencsétlenség köré, amelyben életét vesztette Lech Kaczynski, az akkori elnök.
Bloomberg Az uniónak küldött békeajánlattal ér fel, hogy a leendő olasz miniszterelnök olyasvalakit szán a pénzügyi tárca élére, akit szinte jobban ismernek Brüsszelben, mint Rómában. Az 53 éves Roberto Gualtieri igazi bennfentes az EU-ban: 10 éve EP-képviselő, az utóbbi 5 évben ő vezette a gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó bizottságot. Személye kulcsfontosságú lehet, hogy Olaszország helyreállítsa a szervezettel a kapcsolatokat, amelyeknek igencsak sokat ártott az előző kabinet. Egyúttal Salvini volt a főcsővezető a földrészen a nacionalista politikusok között, megpróbálta minden kérdésben szembeállítani ezeket az erőket a Bizottsággal, a költségvetési szabályoktól kezdve a menekültekig. Politikailag igazából ebből élt, és olyan populista hatalmasságoknak udvarolt, mint Le Pen és Orbán Viktor. Jól is állt a közvélemény kutatásokban, amikor megpróbált előrehozott választásokat kicsikarni, ám Conte keresztezte a terveit. Az első reakciók kedvezőek Brüsszelben, és ez jó Rómának, hiszen vissza kell szereznie a bizalmat maga iránt az EU-ban. Az új miniszter első feladata az lesz, hogy kompromisszumot érjen el a jövő évi olasz költségvetés ügyében, miután Salvini ki akarta engedni az adósságféket. Gualtieri egyébként a kommunisták ifjúsági szervezetében kezdte politikai pályafutását, de azután a Demokrata Párt egyik alapítója lett, amely most az 5 Csillaggal együtt igyekszik kihúzni az csávából Olaszországot.
Süddeutsche Zeitung A német Goethe Intézet vezetője nagyon kedvezőtlennek tartja, hogy a jobboldali populisták egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a kultúra területén, például Magyarországon és Lengyelországban. Merthogy a művészeteket fokozatosan a nemzeti mondandó szolgálatába állítják. Márpedig a társadalmat egyre nagyobb mértékben befolyásolja a mindennapos hangos csetepaté, a manipuláció, a megtévesztés, a dolgok leegyszerűsítése, valamint a nyelv eldurvulása. Klaus-Dieter Lehmann Berlinben, német-izraeli irodalmi napok megnyitóján mondott beszédet. Rámutatott, hogy populista, illetve szélsőséges erők megosztják az embereket, akiknek millióit árasztják el a közösségi médián keresztül álhírekkel, valamint indulatokat kiváltó jelszavakkal. Kitért arra, hogy egész Európában nő az új szélsőjobb népszerűsége, új keletű elégedetlenségek bukkannak felszínre, ezeket ellenségképek kísérik, és mind nagyobb vonzerőt fejt ki az idegenellenesség, illetve a kisebbségekkel szembeni hadjárat. Egyébként a már említett berlini rendezvény fő témája a populizmus, illetve a megosztás.
Die Welt A menekültválság csúcspontjának 4. évfordulóján a nagy kérdés az, hogy dönthetett volna-e másként is a német kancellár, mint hogy nyitva tartotta a sorompókat az érkező tömeg előtt? Ezt hangsúlyozta annak a filmnek a rendezője, amely a ZDF közszolgálati tévécsatorna megbízásából játékfilm formájában rekonstruálta az akkori eseményeket, és amelyet az este mutatott be a televízió. Természetesen az akkori főszereplők párbeszédét nem kis részben a fantázia segítségével idézték fel, de mint az egyik forgatókönyvíró elmondta, nagyon sok támpontot kaptak az események részvevőitől. Így a tartalmat hitelesen tudták visszaadni. Mindenesetre a filmben Merkel majdnem szétrobban a dühtől, miután megtudja, hogy Orbán Viktor 100 buszt vezényelt ki, mert így akarta meggyorsítani a Keleti pályaudvar elől megindult ezrek távozását. A lap kritikája kifogásolja, nem sok derült ki arról, mi vezérelte a magyar miniszterelnököt. Mindenesetre a kancellár azt kérdi Steinmeiertől, a berlini diplomácia akkori vezetőjétől, hogy az szeretné-e, ha a magyar politikus leveretné a menetet? A filmben bejátszanak napjainkban készült interjúrészleteket is. Így például a titkosszolgálat akkori vezetője arról beszélt: számára az egész történetben megmagyarázhatatlan, hogy a kormány kezdetben kivételesnek minősítette az állapotokat, de azután a rendkívüli körülmények igencsak sokáig elhúzódtak.  
Szerző