Csak látszólag zöldek a hazai zöldadók

A magyar adórendszer első látásra zöldebb az uniós átlagnál. Hagyományos környezetvédelmi adókból mégis alig százmilliárd forint folyik be évente az államkincstárba.

Első ránézésre a magyar adórendszer egy hajszálnyival zöldebb az uniós átlagnál. A legfrissebb, 2016-os adatok szerint a zöld adókból származó kincstári bevételek a magyar GDP 2,6 százalékára rúgtak, miközben az uniós átlag 2,4 százalékon állt – olvasható a KSH most megjelent környezeti helyzetképében. Az Európai Unió tagállamaihoz hasonlóan Magyarországon is az energiára kivetett adók a legnagyobb súlyúak. Arányuk 2005-ben 76, 2016-ban 74 százalékra rúgott. Három éve ennek 88 százalékát az üzemanyagok jövedéki adója tette ki. A környezetvédelmi jellegű adók részaránya a teljes adózási rendszeren belül a 2005-ös 7,5 százalékhoz viszonyítva 2016-ban 6,7 százalékra csökkent. A GDP-hez képest mért 2,6 százalék viszont csak 0,1 százalékpontos lemorzsolódás - olvasható a jelentésben.

A környezeti adók célja – elvileg – a környezetre káros tevékenységek drágítása, a terhelés enyhítése. Ám, mint látható, a magyar zöldadóbevételek kétharmada mégis a jóval a zöld gondolat megszületése előtt bevezetett jövedéki teherből származik. A KSH adatai szerint a hagyományos szennyezési adók - a környezetvédelmi termékdíj és a környezetterhelési díjak -mértéke 2006-ban évi 84 milliárd forintra rúgott, ami idén sem éri el a százmilliárdot. Az olyan környezetszennyező termékekre, mint az akkumulátorra és a csomagolóanyagokra kivetett díjból jövőre 4,9 milliárd bevételt tervez az állam. Ez a közel 20 ezer milliárdos főösszeghez képest elenyésző. Vagyis az adórendszer valóban csak első látásra támogatja a környezetvédelmet.

Ennek ellenére a KSH úgy látja, a légszennyezés, részint a gazdasági átalakulások miatt, kedvezően alakult. A világszintű éghajlatváltozásért leginkább okolható üvegházhatású gázkibocsátás 31 százalékáért a lakosság felel. Ennek legnagyobb része a fűtéssel és gépkocsihasználattal kapcsolatos. De egyre több a klímaberendezés is. Másik oldalról, az üvegházhatású gázok 69 százaléka üzleti eredetű. A legnagyobb súlyú energiaellátók szennyezése 29 százalékra mérséklődött. A feldolgozóipari kibocsátás mérséklődése főképp a nehézipar leépítésével, a vegyipar megújításával és a takarékosabb tüzelőanyagfelhasználással magyarázható. A feldolgozóipar 1991 óta a második legszennyezőbb gazdasági ág: kibocsátása 2016-ban a nemzetgazdaság 22 százalékát tette ki.

A másik komoly probléma a szálló por kibocsátása. Ez és a kén-dioxidok felelősek például a téli szmogért. Ez esetben már egyértelműen a lakossági fűtés a felelős. A tüdő hörgőibe a legkönnyebben a 2,5 mikron és az alatti átmérőjű (PM2,5) részecskék jutnak el, ami kiemelt egészségügyi kockázat. 2000 és 2016 között a PM10 jelű, legfeljebb 10 mikron átmérőjű részecskék nemzetgazdasági kibocsátása 42 ezerről 25 ezer tonnára, ezen belül a PM2,5 emissziója 16 ezerről 7 ezer tonnára csökkent.

2016-ban a háztartások a teljes PM10-mennyiség 66 százalékáért voltak felelősek, a PM2,5-kibocsátásnak pedig 88 százalékát okozták – olvasható a KSH jelentésében. Ezért lenne fontos a korszerű fűtés elterjesztése. A fa- és szemétégetéssel szemben így a sokkal alacsonyabb porkibocsátással járó gáz-, illetve főképp a távfűtést ajánlják. Ám ez szociális kérdés is: ma ugyanis sokaknak még legkörnyezetszenyezőbb fa- és széntüzelésre sem telik. Ezért gyakori mind a mai napig a háztartási szemét fűtési célú elégetése. A porszennyezés kisebb részéért felelős vállalatok kibocsátása nagyban függ a gazdaság állapotától. Az egyik legnagyobb kibocsátó az agrárium. Itt a PM10-szennyezés okai jelentős részben a kiterjedt szántóföldi területek és a trágyakezelés. Az erős években ugyanakkor nagyobb szennyezővé válik az építőipar. A - szinte az építőipari alapanyagok kitermelésében kimerülő, hasonló hullámzást mutató - bányászat szerepe jóval szerényebb. A közmegítélés a szállítást is a legszennyezőbb ágazatok közé sorolja, pedig értékei nem érik el a többit.