Szegényebben is boldogabbak Svédországban Tóthék

Kivándorolt Svédországba egy nyolctagú család. A magániskolai oktatást szigorító intézkedés volt az utolsó csepp a pohárban.

Elemeire szedték a használható bútoraikat, bedobozolták a könyveket, a kicsik kedvenc társasjátékait, a ruhákat, a kezükhöz nőtt edényeket, s persze a legfontosabbakat, a kottákat. A népszerű egri „Family Singers Énekegyüttes” – amely voltaképpen a szülőket és hat gyermeküket jelenti – mindent összecsomagolt, elrendezett, és augusztus utolsó napjaiban elhagyta Magyarországot. Egy svédországi városka, az Uppsala és Enköping között lévő Örsundsbro közelébe egy tanyára költöztek, új életet kezdtek, új országot választottak a boldoguláshoz.

– Nem anyagi megfontolások vezettek, egyelőre rosszabb körülmények között élünk, mint korábban Egerben – mondta Tóth Vilmos, az építészmérnök édesapa. Ő volt az, aki tavaly megosztotta a Népszavával a beázott és elhanyagolt egri iskola történetét, amelyből végül országos botrány kerekedett. Lefényképezte, miként áznak a tanévnyitó napján a villamosvezetékek és kapcsolók a tantermek falain – részben ennek köszönhetően készült el hamarabb a biztonságos felújítás. Véleményét sosem rejtette véka alá, saját közösségi oldalán többször ostorozta azokat az anomáliákat, amelyek másoknak is szúrták ugyan a szemét, de kiállni valami mellett, konfrontálódni egy ügy érdekében már kevesen akartak.

– A tévészékház 2006-os ostroma óta érlelődött bennünk az elhatározás, hogy ebből az országból menni kell, de valahogy mindig adtunk még egy esélyt, hogy talán megváltoznak a dolgok. Tizenhárom évvel ezelőtt számomra kiderült, hogy a jobboldalnak van egy csőcseléke, amelyik nem gondolkodik, nem mérlegel, s ha úgy tetszik, bármikor képes polgárháborús állapotokat teremteni az országban – utalt elköltözésük előzményeire a családfő. A hosszan érlelődő elhatározás esetében azonban az „i”-re mégis két személyes, ám a jelenlegi közállapotokat jól tükröző ügy tette fel a pontot.

Az egyik a nyolcvanéves, aktív éveiben az egri főiskolán filozófiát oktató nagypapa tavaly decemberi halála volt, aki ugyan betegeskedett, de – kisebb megszakításokkal és kezelésekkel tarkítva – aktív életet élt, egészen addig, míg nem kapott el egy kórházi fertőzést. Arra, hogy manapság valaki nem a betegsége, hanem a kórházakban uralkodó közállapotok miatt veszíti el az életét, a család szerint nincs semmilyen mentség.

A végső elhatározást megerősítő „legutolsó csepp” a pohárban az Orbán-kormány magántanulókat érintő intézkedése volt, ami a jövő tanévtől megnehezíti e jogviszony létesítését, s csak egyéni tanrendet tesz lehetővé, ha a tanuló adottsága, sajátos helyzete ezt indokolja.

– Hat gyerekünk van, mind kitűnő tanuló, elvétve akad a bizonyítványaikban egy-két négyes. A feleségem háromdiplomás tanár, a fiaink s lányaink pedig sok éve magántanulók voltak, mert úgy láttuk, hogy az egyéniségüket figyelembe véve, s őket személyesen támogatva így segítjük legjobban a fejlődésüket – magyarázta Tóth Vilmos, hozzátéve, hogy ők amúgy is afféle „tyúkanyó-tyúkapó-csibék” típusú család, nem szívesen töltenek időt egymástól távol. Nem véletlen, hogy az ének-zene és a muzsika szeretete is egy közös csapattá formálta őket: együtt gyakorolnak, együtt lépnek fel itthon és külföldön koncerteken. A kiköltözésről is közösen döntöttek.

– Először, miként sokan mások, azt választottuk, hogy én, afféle előretolt helyőrségként, Svédországba utazom, pár hét alatt a szakmámban vagy azon kívül munkát találok, majd ha megteremtem az anyagi lehetőségeket, jönnek utánam a többiek. Hamar kiderült, hogy ez az elképzelés tévút. Hiába találtam rengeteg, profilomba vágó álláshirdetést, svéd személyi szám és munkatapasztalat nélkül nem alkalmaztak, ráadásul a családtól távol töltött idő is megviselt volna. Így jött a következő lépés, hogy mindannyian együtt megyünk. Ekkor már mind a nyolcan folyamatosan tanultunk svédül, egy online-nyelvoktató program segítségével: nem ellenőriztük egymást, mindenki egyénileg osztotta be a napját és a tanulásra szánt időt, így mire kijöttünk, már nagyon alapszinten mindenki értette a nyelvet, az angolon kívül természetesen.

A féltő gonddal felépített, egyedi stílusú egri házukat eladták: ennek ára jelentette azt az anyagi bázist, amivel új életet kezdtek. Jelenleg egy afféle „tanyán” – egy 550 hektáros ökofarmon – laknak, emeletes házban: a felső szint csak az övék, a földszinten két család, a gazdaság más épületeiben litvánok, hollandok, lengyelek laknak, a szomszédságban pedig ott élnek a svéd tulajdonosok is. A Tóth-családot felcímkézett postaláda, köszöntés és vadvirágokkal teli váza várta, ők pedig „cserébe” elénekelték svédül Ulf Lundell: Kärleken förde oss samman című dalát saját feldogozásukban, amely a szerelemről és az összetartozásról szól.

Az életük szeptember első napjaiban beindult. A 21 éves Róza egyetemet vált: eddig Nyíregyházán tanult, most Uppsalába készül. Vilmos és Panna középiskolába megy, Eszter, Marika és Marci pedig a helyi általános iskolában kezdett – őket mentor is átsegíti a nyelvi nehézségeken, de amúgy is szerencséjük van. Az iskolatitkár éppenséggel magyar, ő már évek óta itt él. A szülők egyelőre, legalábbis az első hónapokban egy vállalkozásnál és magánházaknál takarítanak, az otthonuk eladásából származó pénzt nem akarják felélni. – Tudom, sokan elégtételt éreznek majd, hogy lám, diplomások, és mégis ilyen munkát végeznek – mondta Tóth Vilmos. – Kettőnk öt diplomájával és több évtizedes tapasztalatával a fizikai munka nem a mi szégyenünk, hanem Magyarországé. De hamar megtanuljuk a nyelvet és munkaadónk erkölcsi támogatásával a saját szakmánkban is megtaláljuk majd helyünket. Hozzátette: olyan, hogy megalázó munka, nincs, a család együtt van, a lelkük pedig végre szabad, mintha mázsás súly esett volna le róla.

Hatszázezer kivándorló

Szakmai becslések szerint valamivel több mint 600 ezer magyar hagyta el hazáját 2010 óta, és él huzamosabb ideje külföldön. Noha pontos adatok nincsenek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a kormány azt sulykolja, hogy már lassul a kivándorlás üteme Magyarországról. A KSH szerint 2010 és 2015 között nőtt a kivándorlók száma, ám ez a folyamat a központi kommunikáció szerint 2017-re megállt, sőt megfordult, egyre többen jönnek haza. A KSH legfrissebb, tavaszi Statisztikai Tükör kiadványában az szerepelt, hogy 2018-ban 18 ezren távoztak külföldre, míg 20 ezer itthon született magyar tért vissza.

A KSH volt elnöke, Katona Tamás azonban lapunknak korábban elmondta, hogy a statisztikai hivatal most rossz módszertannal gyűjti az adatokat a ki- és bevándorlókról. A KSH ugyanis csak azt tekinti kivándorlónak, aki leadja a társadalombiztosítási (TAJ) kártyáját. Azonban a kivándorlók zöme azt megtartja, hogy később hazajárhasson az itteni, nyugatihoz képest nagyságrendekkel olcsóbb gyógykezelésre. A KSH statisztika hozzácsapja a több éves munkaviszony után hazatérő magyarokhoz az újonnan honosított romániai magyarokat vagy éppen azokat a ukránokat, akik például a választások előtt bejelentkeztek magyar lakcímre. Így áll elő papíron az a képlet, hogy már többen jönnek hozzánk, mint ahányan elmennek.

A pesszimista forgatókönyveket erősíti a német statisztikai hivatal, a Destatis legfrissebb összesítése. E szerint kevesebb – a 2017-es 48 ezer után tavaly már csak 44 ezer – magyar érkezik Németországba, és nőtt a Magyarországra visszaköltözők száma. Csakhogy összességében továbbra is mintegy 5 ezerrel többen mentek ki, mint amennyin hazaköltöztek. Összességében csak Németországban 212 ezer magyar élhetett hivatalosan 2018 végén Németországban. - Batka Zoltán