Már majdnem teljessé vált Salvini kudarca

Publikálás dátuma
2019.09.05. 12:44

Fotó: ANDREAS SOLARO / AFP
Olaszországban letette hivatali esküjét csütörtökön az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) közös kormánya Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével.
Az 55 éves, párton kívüli Conte második kormányának munkájában 21 miniszter - köztük hét nő - vesz részt. Az új kabinetben a Szabadok és Egyenlők nevű kis baloldali párt is képviselteti magát. A tömörülés politikusa, Roberto Speranza az egészségügyi miniszteri tisztséget tölti be. A belügyi tárcát a független Luciana Lamorgese vezeti. Lamorgese Matteo Salvinit, a belvándorlásellenes Liga vezetőjét váltja a minisztérium élén. A külügyminiszter Luigi Di Maio, az M5S vezetője lesz. Conte szerdán mutatta be leendő minisztereinek listáját Sergio Mattarella köztársasági elnöknek. Conte 2018 júniusa óta vezette előző kormányát, amely az M5S és a jobboldali Liga koalícióján alapult. A két párt szövetsége azt követően bomlott fel, hogy a Ligát vezető Salvini az előrehozott választások és a kormányfői tisztség elnyerésének reményében felmondta a kormányzati együttműködést. Salvini döntését hetekig tartó belpolitikai válság követte, Salvini számítása mégsem vált be. Az előrehozott választás helyett létrejött az új koalíció, így a korábban miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter Salvini ellenzékbe került.
. A sikeres kormányalakítás legutolsó lépése, hogy a római parlament alsó- és felsőháza bizalmat szavazzon az új kabinetnek. Ez azonban nincs veszélyben, mert az M5S és a PD a törvényhozás mindkét kamarájában többséggel rendelkezik. A szavazást hétfőn és kedden tartják. A második Conte-kormány egyik első intézkedéseként Paolo Gentiloni korábbi kormányfőt, a PD politikusát jelölte az európai biztosi tisztségre. Gentiloni személyében egy kifejezetten Európa-párti politikus kerülhet Brüsszelbe.

Dilemmában a német Zöldek

Publikálás dátuma
2019.09.05. 09:30

Fotó: Sebastian Kahnert / AFP/DPA
A környezetvédők nélkül várhatóan sem Brandenburgban, sem Szászországban nem lehet kormányt alakítani. Jó ötlet-e belépni a kabinetbe?
Bármilyen paradox módon hangzik is, bár a Zöldek mind Brandenburgban, mind Szászországban javítani tudtak 2014-es eredményükön, a politikai erő mégsem tartozik a vasárnapi tartományi választások igazi nyertesei közé. A környezetvédőknél ugyanis ennél mindenki jobb eredményre számított. Szászországban 8,6 százalékot szerzett a párt, ez egy tized százalék híján három százalékos erősödés ugyan a legutóbbi, 2014-es voksoláshoz képest, ennél azonban sokkal jobb eredményre számítottak. Jellemző, hogy a voksolás előtt egyetlen iroda sem mérte őket 11 százalék alatt, egy kisebb iroda pedig 13 százalékot jósolt neki. Ehhez képest csalódás az eredmény. Brandenburgban szintén felemás helyzet alakult ki, s csak visszafogottan ünnepelhettek a Zöldek. A párt 10,8 százalékot szerzett, ami bizonyos szempontból nagy siker, hiszen első ízben tett szert kétszámjegyű eredményre egy keletnémet tartományban. Ez pedig 4,6 százalékos javulásnak felel meg 2014-hez képest, mégis maradhatott némi üröm az örömben. Itt ugyanis még a párt esélyeit illetően a legpesszimistább iroda, az Infratest dimap is 12 százalékon mérte a Zöldeket, de például a Forschungsgruppe Wahlen 15, a Civey pedig 14,8 százalékot jósolt nekik. Sőt, korábban akadt olyan felmérés is, amely még 17 százalékon látta a Zöldeket, méghozzá a szociáldemokraták előtt. Augusztus elején ezért Ursula Nonnemacher, a Zöldek listavezetője kijelentette, kész lenne arra is, hogy a tartományi miniszterelnöki bársonyszékbe üljön. A két tartományban elért vasárnapi eredmény azért is csalódás, mert a párt hónapok óta a második legnépszerűbb politikai erő Németországban. Sőt, ha alaposabban górcső alá vesszük a német közvélemény-kutatási adatokat, megállapíthatjuk, hogy a május vége és július eleje között közzétett 24 felmérésből nyolcszor a Zöldek álltak az élen, 11-szer a CDU, öt pedig fej-fej mellett látta a két pártot. Augusztus eleje óta kissé nőtt a CDU előnye, de még augusztus 21-én is akadt olyan felmérés (az Infratest dimap végezte), amely szerint döntetlen az állás a két párt között. (Az Emnidnél ezzel szemben a hónap végén hét százalék volt a kereszténydemokraták előnye.) A keletnémet eredmény viszont azt mutatja, hogy a volt NDK területén még mindig nem sikerült az áttörés a környezetvédők számára. Annalena Baerbock társelnök kijelentette: még soha ennyien nem szavaztak a pártra Kelet-Németországban, de megjegyezte azt is, hogy a párt nem tudta kellőképpen szavazatokra váltani azt a pozitív hangulatot, ami körülveszi. Kétségtelen, hogy a finisben a társadalmat megosztó választási kampány sem kedvezett a környezetvédőknek, akik a tömegközlekedés javításáért, a jobb orvosi ellátásért és a gyermekgondozáshoz nyújtott tartományi segítség erősítéséért szálltak síkra. Szászországban a politikai hadjárat egyre inkább a CDU és a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt között zajlott, Brandenburgban pedig a szociáldemokraták és az AfD között. A másik társelnök, Robert Habeck alighanem jól mérte fel a helyzetet azzal a kijelentésével, amely szerint az SPD-nek a vártnál nagyobb brandeburgi győzelme arra vezethető vissza, hogy sokan, akik előzőleg a Zöldeket jelölték meg kedvenc pártjuknak, az utolsó pillanatban az SPD neve mellé tették az ikszet. El akarták ugyanis kerülni a legrosszabbat, az AfD hatalomra kerülését. Habeck szerint tehát a taktikai szavazás miatt kaptak kevesebb voksot. A választás megerősítette, hogy a Zöldek a városok pártja, még az egykori NDK területén is. Egyéni választókörzetben ugyanis mandátumot szerzett Drezdában, Lipcsében kettőt is, korábban sosem volt példa hasonlóra. A városokban több fiatal és egyetemi végzettségű személy él, ők jelentik a környezetvédők bázisát. Egy szászországi felmérés megerősíti a már ismert tényt: a Zöldek a fiatalabbak pártjának tekinthető. A 18 és 29 év közöttieknél a második helyen végzett 19 százalékkal (első lett az AfD 22-vel), a 30 és 44 év közöttieknél harmadik lett 11-gyel, itt már a CDU is jelentősen megelőzi, a 60 felettieknek viszont mindössze 3 százaléka voksolt rá. Brandenburgban a legfiatalabb (16-29) korcsoportnál ráadásul a környezetvédők meg is előzték az AfD-t, de például a 60 felettieknél e tartományban is csak öt százalékos szavazati arányt értek el. Az idősebbek mellett a Zöldek gyenge pontja a vidék. Számos szászországi választókörzetben, illetve Brandenburg déli részén kevesebb, mint öt százalék voksolt a pártra. Igaz, a Zöldeknél úgy látják, itt is érzékelhető a pozitív változás, több körzetben ugyanis megkétszerezték szavazati arányukat, s helyi irodák alapításával erősítették meg jelenlétüket. Pozitívum, hogy várhatóan mindkét keletnémet tartományban  a Zöldek „királycsináló” szerepbe kerültek, nélkülük nem lehet kormányt alakítani. Ilyenkor azonban mindig felmerül a kérdés: jót tesz-e egy feltörekvő pártnak a kormányzati szerepvállalás? Illetve, ami ennél is fontosabb, segíthet-e ez abban, hogy a kedvező közvélemény-kutatási eredmények az egyes választási eredményekben is visszatükröződjenek? A Zöldeknél joggal tarthatnak attól, hogy a szociáldemokraták sorsára jutnak, s a párt népszerűsége hamarosan olvadozni kezd, ha ez nem köszön vissza a választási eredményekben. Hasonló folyamatok történtek az SPD-nél 2017 márciusa után. Martin Schulzot pártelnökké választották, az SPD több felmérés szerint megelőzte a CDU-t, ám a tartományi választásokon alig érződött valami a „Schulz-hatásból”, így az SPD megindult lefelé a lejtőn. A Zöldeknél is egyre jobban érzékelhetik azt, nem elég jól állni a közvélemény-kutatásokban, a választók az utolsó pillanatban is meggondolhatják magukat.

„Gyenge, közepes portfóliókat kapunk”

Publikálás dátuma
2019.09.05. 09:00

Fotó: Republikon Intézet
Több a tagállam, mint a jelentős szakpolitika, de mindenki ragaszkodik a biztosaihoz. Trócsányi László felemás esélyekkel indul. Arató Krisztina uniós szakértővel beszélgettünk.
Mi történik ilyenkor az Európai Bizottságban? Javában megy az osztozkodás? A portfóliók „leosztása” a tagállamok és a Bizottság elnöke közötti informális alkukkal jönnek létre. Szokott érkezni – például most is érkezett – olyan ugyancsak informális kérés, hogy jelöljenek nőket, hogy nemi szempontból is kiegyensúlyozottabb legyen az intézmény. Sőt, most azt kérték, hogy jelöljenek egy nőt is és egy férfit is. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, végső soron minden kormány azt küld a ringbe, akit jónak lát. Az általános szabály az, hogy ezeket a biztosjelölteket a kormányok választják ki. Ebbe kívülről senki nem szólhat bele. Szintén informális csatornákon a tagállamok persze jelezhetik, hogy melyik portfóliót szeretnék megszerezni, ám kizárólagos igényt senki nem formálhat egy-egy területre. Persze a lényegtelenebb biztosi pozíciókért nincs tolongás, de az osztozkodás végső soron már a bizottsági elnök feladata. Kicsit a gombhoz varrják a kabátot? Igen, régi probléma, hogy a biztosok túl sokan vannak. A britek nemrégiben bejelentették, hogy ők nem is jelölnek már biztost, hiszen minden jel arra mutat, hogy idén november elseje után már nem lesznek az Európai Unióban, de még így is 27 területről van szó. Ez borzasztó sok, óhatatlanul vannak teljesen lényegtelen területek. Ráadásul ezek sem állandóak, a kisebb szakpolitikai területek változhatnak. Évtizedek – gyakorlatilag a keleti bővítés - óta látja mindenki, hogy csökkenteni kellene a biztosok számát. Az egyik elképzelés, hogy a tagállamok rotációs alapon - az egyik ciklusban az egyik, a másikban a másik – váltanák a biztosokat. Ha az Európai Unió úgy működne, ahogy le van írva az alapszerződésben, akkor ezzel nem is lenne probléma, hiszen az Európai Bizottság a közös érdekeket képviseli. Elvileg senki nem járhat el a saját nemzeti érdekeit előtérbe helyezve. Ám a gyakorlatban természetesen senki nem felejti el a kinevezése pillanatában, hogy honnan érkezett – a biztos benne van a közösségi jogszabályok előterjesztésének folyamatában, fontos szereplő. Ezért aztán minden tagállam foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy mindig legyen biztosa. A döntés végül szakmai vagy politikai? Is-is. A folyamat úgy zajlik, hogy a tagállamok megküldik a jelölt nevét, majd a Bizottság elnöke kijelöli a jelöltek portfólióit, aztán következik az európai parlamenti meghallgatás az illetékes szakbizottság előtt. Ha ott a jelölt szakmai hozzáértését egyértelműen megkérdőjelezik, akkor más területet kell számára keresni. Ez történt például Kovács Lászlóval 2004-ben, akit eredetileg energetikapolitikai portfólióra jelöltek, ám a parlamenti bizottságban annyira „megforgatták”, hogy nemet mondtak az energiapolitikai tárcára az esetében. Vagy említhetném még, hogy 2004-ben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök jelölte miniszterét, Rocco Buttiglione-t a Barroso-bizottságba, aki olyan sértő kijelentéseket tett különböző kisebbségekre és a nőkre, hogy az Európai Parlament nem szakmai alapon, hanem emberi alkalmatlanság miatt szavazta le. Berlusconi végül mást jelölt a Bizottságba. Ha pedig teljesen új személy kerül a rendszerbe, akkor mindent újra kell rendezni. Mivel a tagállamoknak, a Bizottságnak, és a Parlamentnek is van szerepe a folyamatban, ezért több körben, időközben is változhat a leosztás. Hogyan értékelné az eddigi magyar biztosok portfólióinak súlyát? Balázs Péternek igazából nem volt önálló területe, egy féléves „gyakornoki pozícióban” Michel Barnier – a jelenlegi Brexit-főtárgyaló – mellé volt beosztva regionális politikai területre. Kovács László végül az adóügyeket kapta meg, ami meglehetősen gyenge portfólió. Az adóügyeket a tagállamok ugyanis nem nagyon akarják kiengedni a hatáskörükből, ezért az Uniónak alig van adópolitikája. Hogy már minden országban van ÁFA, az részben az európai integrációnak köszönhető, de például ennek mértékét már nem szabályozzák. Őt követte Andor László, aki a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért kapcsolatos területért felelt, ami viszont már sokkal nagyobb súlyú. Még akkor is, ha a szociális politikával kapcsolatban él egy félreértés a köztudatban: ez az EU esetében nem a szociális juttatásokat – például segélyeket – érinti, ezeket az EU nem finanszírozza, legfeljebb szabályozza vagy ajánlásokat tesz. A téma maga tehát fontos, az ide kapcsolódó foglalkoztatás-politika is kiemelt jelentőségű, különösen a magas munkanélküliséggel küzdő országokban. Andor László nagy tervekkel látott munkához, legfontosabb projektje az úgynevezett ifjúsági garancia program volt. Ennek lényege, hogy felismerte, a munkanélküliség legkártékonyabb hatása a fiatalokon érezhető: ha az iskolapadból kikerülve valaki egyből munkanélküli lesz, annak az életkezdése rendkívüli módon sérül. A program különböző módokon – járulékkedvezménnyel, támogatással - megkönnyítette volna számukra a munkavállalást. Andor kötelező jogszabályt alkotott volna, de nem járt sikerrel, végül csak egy ajánlásra futotta, mert a tagállamok nem voltak hajlandóan megszavazni az ötletet. Összességében a portfóliója tehát nagyon fontos volt, ám egyben rendkívül konfliktusos is, ami eléggé megkötötte a biztos kezét. Végül Navracsics Tibor területe, a kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi pozíció egy nagyon népszerű portfólió. Az Erasmus az unió legsikeresebb programja, amit nagyon szeretnek a hallgatók. Ráadásul a terület nagyon jól kutatott, pontosan ismertek a pozitív hatásai, így könnyű amellett érvelni, hogy növeljék a ráfordított keretet. Összességében az elmondható, hogy egyik magyar biztos sem felelt pénzügyileg jelentős területért, inkább gyenge, legfeljebb közepes szakpolitikákat kapunk. Míg közben Lengyelország már például 2004-ben adott regionális politikáért felelős biztost, ami már abban az időben is az EU költségvetésének jó 35 százalékát adta ki. Utána egy román politikus kapta a mezőgazdasági portfóliót, ami szintén hasonló nagyságrend. Miért lehet ez? Biztosan közrejátszik az ország nagysága, a lakosságszám, hiszen Lengyelország mégis több mint 30 milliós népességgel rendelkezik. Románia is közepesnél nagyobb tagállamnak számít, ráadásul hagyományosan ügyes a diplomáciai érdekérvényesítésben. Aztán szerepe lehet, ahogy láttuk, a szakmai hozzáértésnek, valamint a szerencsének és persze politikának: most már régóta az Európai Néppárt a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, a szocialista és a liberális frakció kisebb, közöttük is alkuk zajlanak. Milyenek Trócsányi László esélyei? Úgy tudni, hogy ő a bővítési biztosi pozíciót célozta meg. Nehéz megmondani, hogy milyen esélyekkel indul, hiszen egyrészt ő kormánytag volt, igazságügyminiszter és jelenleg a 7. cikkely szerinti eljárás zajlik Magyarország ellen éppen jogállamiság-problémák miatt, másrészt az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ez azt is jelenthetné, hogy nehéz dolga lesz. Másrészt a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján Angela Merkel német kancellár - aki nem csak Európa, de a Néppárt legbefolyásosabb politikusa is - nagyon barátságosan nyilatkozott a magyar kormánnyal kapcsolatban. Lehet ez egyfajta nyitás - egyhangú döntéseket kell hozni, az EU intézményrendszerének újjáalakulása zajlik, az Európai Unió működőképességét kell biztosítani, és kevésbé az ellentéteket kiélezni. Ezek alapján tehát Trócsányi Lászlónak egész jók az esélyei. A bővítés egyik iránya jelenleg a Nyugat-Balkán, ami Magyarország számára mindig is nagyon fontos volt, hiszen közvetlen a szomszédságunk. Szorosak a kétoldalú kapcsolatok, Szerbiában él magyar kisebbség. A horvát csatlakozás idején például magyar elnökség volt, és Martonyi János akkori külügyminiszter még a záró fogadásról is elkésett, szó szerint a magyar elnökség utolsó pillanatában sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. A feladat tehát testhezálló lenne. Ugyanakkor a feladat jelentőségének kérdése már ellentmondásos, hiszen a bővítés jelenleg nem prioritás. Jean-Claude Juncker például EU-bizottsági elnöktől szokatlan őszinteséggel kijelentette, hogy az Európai Unió most nincs olyan helyzetben, hogy bővítésről gondolkodjon. Törökországot már expressis verbis akkor kizárta, amikor még nem volt ilyen súlyos a jogállamiság helyzete. Még az is erősen kérdéses a mai napig, hogy mikor lesz lehetséges a jobb esélyekkel induló Szerbia felvétele. Összegezve, nem hinném, hogy ezért a területért olyan sokan kapaszkodnának, könnyen lehet, hogy sikerül megszereznie a pozíciót.

Névjegy

Arató Krisztina az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam – és Jogtudományi Karának tanára, a Politikatudományi Intézet igazgatója. A Magyar Politikatudományi Társaság elnöke. Fő kutatási területei, az európai integráció története, az Európai Unió politikai rendszere, regionális – és kohéziós politikája, és a civil társadalom.

Magyarország B-terve

Csak lassan áll össze az uniós biztosok jelöltjeinek listája, Olaszországban például a kormányválság nehezítette a munkát, Lengyelországban az utolsó pillanatban cseréltek embert. Magyarországon az már korán kiderült, hogy Navracsics Tibort hazahívják Brüsszelből, helyette Trócsányi Lászlót küldik ki. A 444.hu forrásai szerint a Fidesz jelöltjének szakmailag is nehéz dolga lehet, mert igazságügyi miniszterként az ő szakmai irányítása mellett támadták meg a menekültek elosztásáról szóló uniós döntést, továbbá éppen a jogállamisági kérdésekben indult meg hazánk ellen a 7. cikk szerinti eljárás. Politikailag pedig a „baloldali” erők demonstrálhatják rajta, hogy nemet mondanak az illiberális államra. A Magyar Hang információ szerint azonban Orbán Viktornak van B-terve: ha Trócsányi elbukna, Győri Enikő madridi nagykövetet, korábbi külügyi államtitkárt, EP-képviselőt indítanák. A 444 úgy tudja, szóba jött még a tapasztalt EP-képviselő, Járóka Lívia neve is. Mivel Ursula von der Leyen bizottsági elnök is sürgette, hogy a tagállamok nőket küldjenek az intézménybe, ők emiatt is jobb esélyekkel indulnának.

Szerző