A fantázia ül tort a ligetben

Publikálás dátuma
2019.09.07. 18:46

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A gólem életre kelt, a szemünk előtt formálódó Liget projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek. Az első elképzelés öt intézményről szólt. Aztán hamar kiderült: a határ a csillagos ég.
Ha 2011 elején a kormánynak lett volna elég pénze a Várkert Bazár felújítására, most nem kellene a Városliget beépítésének rémével hadakoznunk. Bármilyen furcsán hangzik is, mindössze szűk 4 milliárd forinton múlt: az akkori Orbán-kormány ennyi EU-s forrást vett el a föld alatti bővítésre készülő Szépművészeti Múzeumtól – és ebből lett a ma már 230 milliárd fölött járó Liget projekt. Már ott álltak a Szépművészeti mellett a markolók, amikor 2011 februárjának első napjaiban hirtelen lefújták a múzeumi építkezést. A pénzt aztán beleöntötték a Várkert Bazár feneketlen kútjába, de olyan nincs, hogy egy Orbán-kormány ne kifejezetten megvédené azt, amit éppen tönkretesz. Egyszerű kommunikációs kármentésnek indult tehát a múzeumnegyed ideája, amit az is mutat, hogy az első változat, amelyet Szőcs Géza akkori államtitkár lengetett be, centire akkora költségvetéssel kalkulált (3,7 milliárd forinttal), amennyit a Szépművészetitől elvettek. Minden, ami azóta történt, innen ered: a gólem életre kelt, és Baán László, a Szépművészeti főigazgatója, aki nyolc és fél éve még szürke arccal kontrázott Szőcs Gézának, ma már - miniszteri biztosként - láthatóan hiszi is, hogy a magyar kultúrát leginkább a Városliget teleépítése helyezheti új pályára. Annak ellenére, hogy ez a szemünk előtt formálódó projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek.
Azoknak, akik a legelső sajtótájékoztatón részt vettek, életre szóló élmény Szőcs Géza akkori fantáziálása a Vár-Andrássy út-liget, repülő híddal komplettírozott kulturális tengelyről. Komolyan venni azonban csak azt az elképzelést volt érdemes, amely 2012 nyarára körvonalazódott. Ekkor már a Városligetre összpontosult a tervbe vett beruházás – igaz, még nem a parkra, hanem az egykori felvonulási tér amúgy is lebetonozott területére –, és kimondatott, hogy öt intézményt kell itt elhelyezni. 1. Az Új Képtárat: a koncepció szerint a Szépművészeti a régi mesterek bemutatóhelye lesz, az újkori és kortárs anyag az intézménnyel egyesített és a Várból régóta kipenderíteni tervezett Nemzeti Galéria kincseivel együtt az új épületben lel otthonra. Ekkor még úgy tervezték, a MüPából a Ludwig Múzeum is átkerül ide. 2. Az Építészeti Múzeumot: a gyűjtemény évtizedek óta kiállítóhely nélkül működik, egy időben a Párisi Nagyáruházat szemelték ki számára, de az értékes ingatlanért folyó versenyfutásban alulmaradt. 3. A Magyar Fotográfiai Múzeumot, mondván, a fotóban Magyarország nagyhatalom. 4. A Magyar Zene Házát, amelyről már a kezdet kezdetén sem tudta senki, voltaképp micsoda: koncertterem. múzeum, játszóház? 5. A Néprajzi Múzeumot: már a legelső Orbán-kormány is vissza akarta foglalni a Kossuth téri Kúriát az intézménytől – csak akkor még a miniszterelnökség céljára -; ha múzeumnegyedet építünk, kézenfekvő, hogy legyen benne Néprajzi is, Handó Tünde pedig költözhessen be a régi igazságügyi palotába. Erre a tervváltozatra már 50-60 milliárdot szánt a kormány az Európai Unió pénzéből, és azt ígérte, 2018. március 15-én mind az öt intézményt birtokba veheti a főváros népe. Érdekes fejlemény volt azonban, hogy nem a pályáztatás, illetve az építkezés indult meg ezután, hanem az ötletelés. Pár hónapon belül része lett a projektnek a plusz 40 milliárd forintba kerülő állatkerti Biodóm, ami azzal járt, hogy a Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése is felkerült a feladatlistára. Már 2013-at írtunk, amikor a Szépművészeti Román csarnokának rekonstrukciója és a 2007-ben bezárt Szabolcs utcai kórház múzeumi restaurálási és raktár-központtá alakítása is felbukkant a tervben. Aztán hamar kiderült, hogy a határ a csillagos ég, illetve a véges emberi fantázia: jött a Közlekedési Múzeum tervezett föld alatti bővítése, a Petőfi Csarnok helyén létesítendő tudás- és élményközpont ideája, a Magyar Tájak Konyhája munkanevű gasztrofalu ötlete. Nagyjából ekkor érte el a tervezett költségvetés a 150 milliárd forintot.  Ezen a ponton kezdtek komolyabban mozgolódni az építészek, a kertépítők és a múzeumi szakma képviselői, kifogásolva egyrészt a liget beépítését, másrészt azt a gyakorlatot, hogy egy teljes intézményi struktúra sorsáról és elhelyezéséről születnek döntések mindenféle szakmai egyeztetés nélkül. Még a kormánnyal egyébként közismerten jó viszonyt ápoló Zoboki Gábor is jelentkezett egy alternatív tervvel, jelezve, hogy ha múzeumokat akarunk elhelyezni, az nemcsak zöldterületen eszközölt zöldmezős beruházással képzelhető el, hanem olyan, ezer éve üresen romló műemlékek megújítása révén is, mint az egykori Kilián laktanya vagy az Andrássy úti MÁV-székház. Ezek az érvek azonban csak annyi reakciót váltottak ki a kormányból, hogy egy alkalmas jogszabállyal törvényen kívül helyezték a beruházást, megakadályozva bármifajta hatóság vagy testület beleszólását.
Az Olof Palme-ház
Fotó: Mohai Balázs / MTI
Pedig lassan egyre többen ébredtek rá, hogy bár a látványterveken konzekvensen a fák árnyékában megbújó, plasztikus formáikkal a természet részének látszó épületeket mutatnak, egy-egy dokumentumból azért kiderül, hogy itt brutális méretű, 25-40 méter magas, masszív toronyházakról van szó. Amelyek aztán vagy olyanok lesznek, mint a rajzon, vagy esetleg nem, lásd Duna Aréna. S bár a kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy a budapestiek támogatják ezt a beruházást, a valóság ennél árnyaltabb: száz százalékuk tartja fontosnak a lepukkant park megújítását, de négyből hárman ellenzik az építkezéseket. És persze a számok is magukért beszélnek, hiszen a 2017-es tervekben 220 milliárdot szántak vasra-betonra, és 15 milliárdot fűre-fára-padra-kavicsra. 2015 áprilisában vált világossá, hogy az EU nem fogja finanszírozni ezt a gigaberuházást. A tudás- és élményközpont ötlete ekkor elpárolgott, de hamarosan jött helyette a Városligeti Színház ismételt felépítésének ideája. Bekerült a tervbe a Vajdahunyad várának felújítása is, de arról mélyen hallgatnak, mi lenne benne - bár az nagyjából biztos, hogy nem a Mezőgazdasági Múzeum. Vélhetően olyasmi sors vár rá, mint ami a régi Műcsarnoknak (Olof Palme Ház) adatott: pár éve hirtelen az is a program része lett, eredeti formájában fel is újították, lesz benne valami kiállítás, de már világos, hogy leginkább nagyvendéglőként fog működni. Ennél is abszurdabb a Közlekedési Múzeum esete, amelyet a sok bővítési tervezgetés után egyszerűen lebontottak – most sohanapjai határidővel Magyar Innováció Házaként szerepel a tervekben a visszaépítése (!), miközben a Közlekedési új helyét Kőbányán alakítják ki. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk: mindazok, akik egy évtizede azért tiltakoztak a Szépművészeti föld alatti bővítése ellen, mert az új bejáratot belevágták volna a főbejárat műemlék lépcsősorába, ma boldogan kiegyeznének ezzel a megoldással. Ha pedig időben meg lehetett volna kezdeni azt az építkezést, mindazt, ami azóta történt, alighanem megúsztuk volna.

A feldíszített bútorraktár

Négy forint volt egy sima rendezvény-belépő nyitáskor a Petőfi Csarnokba, az élvonalbeli magyar együttesek koncertjeiért 60-80 forintot kellett fizetni, „egyes külföldi zenekarok” esetében pedig „valamivel száz forint fölött” volt a kiadás. 1985-öt írtunk, és ha javasolhatom, ne az egyforintos villamosjegyhez, hanem a háromezer forint körüli átlagbérhez mérjék ezeket az összegeket: így is egyértelműen látszik a szándék, hogy a KISZ-en keresztül megnyilvánuló állami kultúrpolitika mindent megtett a tizenéves korosztály becsábítása érdekében. Nem volt persze könnyű dolguk, mert a bezárt Ifipark (lásd még: Várkertbazár) utódintézményét a város átelleni végén hozták létre. De mit lehet tenni, épp itt árválkodott az Iparcsarnok helyén – a neve legalábbis ezt valószínűsíti – 1948-ra, a Petőfi-centenáriumra felhúzott vasbeton kiállítási épület, akkor már másfél évtizede bútorraktár. Jöttek tehát az építészek (Tihanyi Judit és Halmos György), megtervezték a szabadtéri színpadot, a puritán csarnokot pedig kicsit felcsicsázták a nyolcvanas évek módija szerint. Az emeleti társbérlő Közlekedési Múzeummal nem is volt különösebb probléma, a PeCsa esetében azonban okozott némi fejtörést, hogy a funkciókról alig egyeztettek az építkezés előtt: így maradt ki a tervből például a jegypénztár, és így kerültek magyaros pávák a kőkemény rockkoncerteket befogadni hivatott nagyterem falára. Az 1985. április 26-án tartott hivatalos megnyitón Kádár János is részt vett – a másnap esti Karthago koncerten már nem. A következő hónapok pedig bebizonyították, hogy a valóság olykor a legszebben kidolgozott elképzeléseket is felülírja. Rajongói klubokra és diszkóra például sokkal nagyobb igény mutatkozott, mint vidéki futballmeccsek videóvetítésére, és hiába tervezték, hogy befogadják a liget sportolóit, erre egyszerűen nem volt hely. A „tinibutik” megbukott, az ételbár vágyálom maradt, szinte a semmiből megszületett viszont a bolhapiac. Annak ellenére, hogy a 2010-es évek elején nagy költséggel részben felújították, a PeCsa a harmincadik születésnapja körül végleg bezárt, két évre rá pedig a Liget Projektre hivatkozva lebontották. Hűlt helyén még ma is ott van a két hordó, amelybe 1987. január 3-án a 14-18 éves fiatalok jövőnek szóló üzeneteit zárták. Az időkapszulát 2037-ben fogják majd kinyitni – talán az addigra már megszülető Új Nemzeti Galéria mellett.

Eltűnt a PeCsa, de van mélygarázs

Nyolc és fél év, valamint több tízmilliárd elköltött forint után, ha összegezni akarjuk az eddigi eredményeket, a következőkre jutunk. Megújult a Szépművészeti Múzeum, elkészült a múzeumi központ egy része, eredeti formájában látható a régi Műcsarnok, és felhúztak két árusító pavilont Feszl évszázados tervei alapján. Készül a Biodóm (kivitelezője Garancsi István Market Zrt-je), a Zene Háza (a Magyar Építő nyerte el a megbízást) és a Néprajzi Múzeum (a Mészáros Lőrinc-féle ZÁÉV építi), valamint három mélygarázs. Eltűnt viszont a ligetből a PeCsa és a Közlekedési Múzeum.

Szerző
Témák
Városliget

Alig segít a szegényeken a bérlakásprogram

Publikálás dátuma
2019.09.07. 12:24

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A fővárosi kerületek ma már a bérlakásaik kevesebb mint felét adják ki szociális alapon, azaz a valóban nélkülözőknek. Ráadásul egyre többször milliós munkákat várnak el tőlük a szigeteléstől a burkolatcseréig.
Már alig van ingatlanvagyonuk a kerületeknek, a legtöbb önkormányzat mégis további eladásokban gondolkodik. Ráadásul az óriási várólisták ellenére egyre ritkábban adják bérbe szociális alapon az ingatlant, többnyire úgynevezett költségelvű pályázatokat hirdetnek meg magasabb bérleti díj és sokszor felújítási kötelezettség megkötése mellett. (Igaz, ezt a kritériumot ma már a szociális bérleményekre is alkalmazzák). A szándék érthető, hiszen a régi, lelakott lakások rendbetétele sokba kerülne minden kerületnek, de így épp a legszegényebb rétegek fedélhez jutási lehetőségei szűkülnek még tovább. A fővárosban ma már az önkormányzati lakások alig felét adják ki szociális alapon. A KSH adatai szerint idén január 1-jén a budapesti lakásállomány 4,5 százaléka volt önkormányzati tulajdonban, de a kerületek többségének nincs a szociálisan rászorulók érdekeit előtérbe helyező lakáspolitikája – jelentette ki egy minapi konferencián Karácsony Gergely. Az ellenzéki főpolgármester-jelölt szerint a legtöbb városrészben ma próbálnak megszabadulni a szegényektől, a jobb minőségű lakásokat pedig kegyként osztják szét a vezetők. Ezzel szemben arra lenne szükség, hogy támogatásokkal, önkormányzati bérlakások építésével segítsék a lecsúszó családokat, mert ezek a beavatkozások még mindig kevesebbe kerülnének, mint a fedél nélkül maradt emberekről való gondoskodás – érvelt Zugló polgármestere. A Friedrich Ebert Alapítvány, a Megújuló Magyarországért Alapítvány és a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont a tanácskozásra „Lakhatási problémák és megoldások – az önkormányzatok lehetőségei” címen jelentetett meg egy összefoglaló tanulmányt a közelgő önkormányzati választás előtt. A szerző, Czirfusz Márton azt emeli ki, hogy több pénzre lenne szükség a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő lakhatási politikákhoz.
– Meg kell állítani a lakásállomány csökkenését, az üres lakásokat ki kell adni és újakat kell venni vagy építeni – fogalmazott a kutató, aki szerint a magánbérleti piacot szociális lakásügynökségek megalapításával lehet megfizethetővé tenni. Ebben a modellben a magántulajdonosok az önkormányzatnak adják bérbe a lakást több évre, a rászorulóknak pedig az önkormányzat adja ki azt testre szabott feltételekkel. Ez a máshol jól működő rendszer nálunk nehezen tör utat magának, az üzlet minden lehetséges szereplője bizalmatlan a többiekkel szemben.
Budapesten az önkormányzati lakásokra nagyobbrészt pályázatokat írnak ki a kerületek, de egy részüket fenntartják a rendkívüli élethelyzetbe került családoknak. Abban azonban teljes a káosz, hogy milyen gyakran jelennek meg a pályázatok és milyen feltételeket tartalmaznak. Néhány alapelv rögzítésétől eltekintve minden városrész azt csinál, amit akar. Az év elején a 24.hu kérte ki valamennyi kerülettől és a fővárostól az üresen álló bérlakások számát, a válaszok szerint majdnem 4 ezer közösségi tulajdonú ingatlanban nem lakik senki. A XIII. kerület az egyetlen, ahol a több mint hatezer közösségi tulajdonú lakás közt nincs kihasználatlan, és a most záruló ciklusban is átadtak 56 új önkormányzati lakást. A következő építtető a III. kerület lehet, ahol augusztusban fogadták el azt a tanulmánytervet, ami alapján 150-200 bérlakás épülhet. A Habitat for Humanity Magyarország 2018. évi lakhatási jelentése is azt mutatja, a legtöbb önkormányzat lakáskiutalási rendszere átláthatatlan, gyakran egyáltalán nem érvényesítenek szociális szempontokat, a leendő bérlőknek egyre többször kell vállalniuk a leromlott állapotú lakások felújításának több milliós kiadását, miközben az önkormányzati lakások fenntartási költségei gyakran a rossz minőség miatt magasak. Az egész rendszer alapja egy országos koncepció lenne, amiben kiemelt szerepet kapna a bérlakásépítés, ám erre a jogszabályra hosszú évek óta hiába várnak az önkormányzatok.

Bérleti formák

Az önkormányzati lakások bérleti díját mindenhol helyi rendelet szabályozza. A lakbér mértékét általában három változatban állapítják meg: – szociális helyzet alapján, vagy – költségelven (amikor a lakbér annyi, hogy az önkormányzat lakással kapcsolatos kiadásait fedezze), vagy – piaci alapon (amikor a lakbér annyi, hogy nyereséget is jelent az önkormányzat számára)       

Változatos koncepciók

Elvileg valamennyi kerületnek meg kellett volna alkotni a saját lakáskoncepcióját, és feltételezzük, hogy eleget is tettek ennek a követelménynek, ám mégsem mindenhol érhető el a dokumentum a városrészek internetes oldalain. Ahol ez lehetséges, pontos adatokat és terveket is közlünk, de van, ahol csak az aktuális pályázatok alapján tudtunk tájékozódni. – Az I. kerületben, a Várban tavasszal 9 lakásra lehetett pályázni, egyikre sem szociális alapon. – A II. kerület idén eddig 4 egyszobás és 1 kétszobás lakásra hirdetett szociális pályázatot, négyzetméterenként 310 forintos áron. – A III. kerület új bérlakások építését tervezi. Egy tavalyi közérdekű adatigénylésből lehet tudni, hogy még 2678 lakással rendelkezett a kerület, ebből azonban csak 631 szolgált szociális célokat. – A IV. és az V. kerületben jelenleg nincs pályázat, a Belváros tavaly 33 lakást értékesített. – A VI. kerület felújítási kötelezettséggel hirdetett meg tavasszal 12 szociális bérlakást. Ezek közül az egyiknél az elvárt munkák értéke a hivatalos becslés szerint 8,4 millió forint. Kérdés, hogy egy valóban rászoruló család honnan szedne össze ennyi pénzt. – A VII. kerület is csak költségelvű és felújítással egybekötött bérbeadásra hirdetett idén pályázatot, további 12 lakást árverésen kínáltak eladásra. Egy Király utcai, kétszobás lakásnál például több mint 38 millióról indult a licit. – A VIII. kerület nagyobb összeget, első körben 60 millió forintot különített el az „Otthon-felújítási támogatás” programjára, ennek keretében a pályázók például lecserélhetik a nyílászárókat, kifesthetnek, szigetelhetnek, vagy vízórát szereltethetnek. – A IX. kerület ugyanilyen pályázatot írt ki, csak sokkal alacsonyabb, mindössze 8 milliós kerettel. A városrészben a Gát utca térségében 134 félkomfortos lakásból alakítottak ki 106 komfortos szociális bérlakást. – A X. kerület szigorú feltételeket szab, ha valaki az önkormányzattól bérelne lakást. Egyrészt csak azok jelentkezhettek a most júliusban meghirdetett 5 lakásra, akik eddig is bérlők voltak, másrészt igazolniuk kellett, hogy van annyi pénzük, amiből fel tudják újítani a bérleményt. – A XI. kerületben sok száz kérelmező vár ingatlanra, de évente csak 30-40 bérleményt tudnak felajánlani. Itt is alkalmazzák a felújításra kötelező módszert, de legalább utána 15 éves lakhatást kínálnak a szociális bérleti díjaknál csak kicsivel többért. – A XII. kerület bérlakásaiban kevés a mozgás, az önkormányzat rendre nem lakáscélú ingatlanokra hirdet licitet, társasházi felújításokat támogat. – A XIII. kerület 2002 óta 11 helyszínen több mint 600 új bérlakást épített és ezekben a hetekben kezdődik el a következő 35 lakásos épület kivitelezése a Jász utcában. – A XIV. kerület a zuglói szociális modell bevezetésével megemelte a lakásfenntartási és adósságkezelési támogatást, amivel a kispénzű családokat menti meg lakásuk elvesztésétől. – A XV. kerületben a majdnem 35 ezer lakásból 2109 van az önkormányzat tulajdonában, viszont ezek közül csak 1820 számít lakottnak. A lakások 43,2 százalékát adták ki szociális alapon. – A XVI. kerület kijelölt egy területet, ahol bérlakásokat lehet építeni, de erre nincs komoly szándék, csak „nem zárják ki” a lehetőséget. Az önkormányzatnak a koncepció készítésekor 278 lakása volt, ebből 175 szociális bérlakás. – A XVII. kerület lakásrendeletéből nem olvashatók ki adatok, a pályázatok között nincs ingatlan eladásra vagy bérletre vonatkozó felhívás, elérhető viszont egy 10 milliós összértékű felújítási keret. – A XVIII. kerületben majdnem 1300 lakás van önkormányzati tulajdonban. Jelenleg nincs meghirdetett lakás, csak üzlethelyiség és raktár. – A XIX. kerület mindössze 60 lakással gazdálkodhat, miközben egy nemrég elhangzott beszámoló szerint 50-60 család billeg a hajléktalanság szélén. – A XX. kerületben 653 önkormányzati bérlakás van, ezek közül 81 komfort nélküli, 28 pedig szükséglakás, 62 ingatlan áll üresen. Annak ellenére tízszeres a várólista, hogy 2017 óta csak felújítási kötelezettség vállalásával juthat bárki szociális bérlakáshoz. – A XXI. kerületben 10 önkormányzati lakás piacú bérbeadásáról döntöttek a közelmúltban, átfogó koncepciót azonban nem találtunk, és az elérhető lakásrendelet is majdnem 20 éves. – A XXII. kerület 2015-ben elfogadott lakáskoncepciója alapján 500 lakást akarnak megtartani az akkor az önkormányzat tulajdonában lévő 692 lakásból, de az értékesítés lassan halad. 2018 áprilisában 622 lakásról készült beszámoló. – A XXIII. kerületnek van talán a legkisebb lakásvagyona a kerületek közt. 2014-ben mindössze 55 ingatlannal gazdálkodhattak, ráadásul ebből 9 lakásban nem is laktak.

Témák
bérlakás

Kigördül Rejtő rejtekéből

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:05

Fotó: Vincze Miklós
Húsz éve merült fel először, hogy Rejtő Jenőnek szobor dukálna Budapesten. Egészen pontosan először úgy, hogy az elvi felvetést tett is követte: nevezetesen az Index néhány rejtői újságírója létrehozta Magyarország első adománygyűjtő alapítványát, a Törzsasztal Alapítványt (azóta rég megszűnt). Abból a nemes célból tették, hogy szoborra gyűjtsenek, melyet a közterekről méltatlanul kifelejtett, tragikus sorsú nevettetőről készített volna, a 19 évvel ezelőtti tervek szerint, Didiktátor, azaz Csíkvári Péter. Rejtő egykori törzshelye, a Japán Kávéház (ma Írók boltja) előtt, az Andrássy úton állították volna fel, mely ötletet a főváros elvetette, mondván, a Világörökség-koncepcióba nem fér bele, hogy a Liszt Ferenc tér és az Andrássy út sarkán egy ember nagyságú, kandeláberhez támaszkodó Rejtő-alak álljon. Az újratervezés után a szobor provizórikus helyét a Rejtő Jenő és az Izabella utca által határolt, háromszögletű térre jelölték ki, ahová a 2004-es elképzelések szerint egy 2,5 méter magas műalkotás került volna – kőből 4-5 millióért, bronzból 7-8 millió forintért. Aztán valahogy elcsitultak a kedélyek és 2015-ig lényegében semmi nem történt az ügyben. Akkor merült fel a jóval olcsóbb és kevésbé látványos Gondolat-kő ötlete (kőtömb, idézettel), mellyel korábban már Szenes Hanna és Carl Lutz emléke előtt is adózott a főváros. A Pesti Magyar Színház előtti téren, az egykori Nemzeti Színház emlékére állított, amfiteátrum-szerű Folyamat című műegyüttes rendezői bal sarkában helyezték el, 2017-ben, közvetlenül egy köztéri szemetes mögött. Rajta a rejtői sírfelirattal: „Ki itt nyugtalankodik csendesen, / Író volt és elköltözött az élők sorába. / Halt harminchat évig, élt néhány napot, / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot. S mikor kinevették: / Azt hitte, hogy kacagott.” A színház bejárati homlokzatával szembe néző Folyamat-kompozíció értelmezési tartományán bővített a Gondolat-kő: a Nemzeti Színház halhatatlanná vált alakjait megszemélyesítő bitumen maszkok közé bekerült a közönség előtt Rákosi Szidi néni színésziskolájában debütáló Rejtő Jenő is, aki az anno Izabella tér 5., később Hevesi Sándor tér 5., ma Rejtő Jenő utca 6. szám alatt álló szülőházából gyakran ruccant át a szemközti teátrumba impulzusokat szerezni későbbi pályájához. Az apró szobrairól elhíresült Kodolko Mihály (Mihajlo Kodolko) mostanában sokat hivatkozott, legújabb köztéri alkotása, a Folyamat-amfiteátrum alapzatán végiggördülő tizennégy karátos autó már csak hab a Rejtői abszurd tortáján. Ez idáig a legrejtőibb szobor, amit az elmúlt 20 évben Rejtő Jenő emlékére állítottak. Talán a leginkább hozzá illőn, gerilla módon.
Szerző
Témák
Rejtő Jenő