Johnson újra belevág

Boris Johnson hétfőn újra belevág az október 15-re szánt rendkívüli választás parlamenti elfogadtatásába, öccse, Jo viszont a lehető legrosszabbkor mondott le képviselői és miniszteri tisztségéről.

Aligha túlzás drámainak nevezni Boris Johnson első heteit a hatalomban. Az az ember, aki egész eddigi pályafutását arra tette fel, hogy leplezetlen becsvágya által hajtva megszerezze a Downing Street 10. kulcsát, az elmúlt napokban csak kudarcokat ért el. Előbb rekord hosszúságú öt hétre felfüggesztette a parlament tevékenységét, majd 21 kiemelkedően befolyásos konzervatív képviselőt eltávolított a pártból, mert lelkiismeretükre és nem a szavazási fegyelemre hallgattak a Brexit-vita kapcsán, egy csapásra negyvenhárom fős kisebbségbe sodorva így a kormányt. Aztán kedden és szerdán szenvedélyes maratoni összecsapások közepette négy alkalommal szenvedett vereséget.

Tory rebellisek és az ellenzéki pártok ritka jól megszervezett összefogásával az alsóház egy nap alatt átzavarta azt a törvényt, melynek szellemében Boris Johnsonnak október 19-én, a kritikus EU csúcsértekezlet után fel kell kérnie az Uniót, hogy január 31-ig hosszabbítsa meg az október 31-i kilépési határidőt, hacsak addig nem sikerül kölcsönösen elfogadható megállapodásra jutni Brüsszellel. Bár a felsőház tagjai szerdán fogkefével és pizsamával felszerelkezve, egész éjszaka tartó vitára készülve érkeztek meg Westminsterbe, arra számítva, hogy konzervatív lordok minden trükköt kihasználva megpróbálják elszabotálni a törvény jóváhagyását, a kormány végül elállt a tiltakozástól. Így a Lordok Házától az alku nélküli “ajtóbezárás” megtiltásáról szóló intézkedés pénteken végső simításokra visszakerül az alsóházba, majd hétfőn következhet II. Erzsébet királyi ratifikációja.

Csütörtök délben bombaként robbant a hír, hogy Jo Johnson, a kormányfő 47 éves öccse lemondott a Kent grófságbeli Orpingtonban elfoglalt képviselői helyéről és államtitkári tisztségéről az üzleti életért felelős minisztériumban. A három kormányban szolgált politikus visszavonulását azzal indokolta, hogy “nem tudja összeegyeztetni a család iránti lojalitást és a nemzeti érdekeket. A feloldhatatlan feszültség miatt ideje, hogy mások vegyék át képviselői és miniszteriális pozícióját”. Az ifjabb “szőke herceg” korábban Theresa May kormányából is kilépett annak Brexit-politikája miatt, miután személyes preferenciája egy második népszavazás lenne.

Függetlenül attól, hogy szerda éjszaka a máris béna kacsának tűnő Johnson nem kapta meg az alsóháztól az idő előtti választás kiírásához szükséges kétharmados többséget, - a sorait szorosra záró ellenzék tartózkodott a szavazástól, - a tory vezető a választási kampány első napjaként kezelte csütörtököt. A zavartalan üzletmenet látszatának fenntartását szolgálva komoly nemzetközi tevékenységet is folytatott, fogadta Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt és Mike Pence amerikai alelnököt.

A brit miniszterelnöknek a nap folyamán komoly panaszokat kellett lenyelnie legközelebbi munkatársa, Dominic Cummings udvariatlansága miatt. A Vote Leave egykori vezetője aligha lehetett volna “bunkóbb” a rebellis torykkal szemben, akikkel közölte, fogalma nincs, kicsodák is ők. Greg Clarknak, az üzleti ügyek volt miniszterének a fejéhez vágta: “Mikor fogjátok már fel ti kib... képviselők, hogy október 31-én kilépünk az EU-ból?”. Az viszont már kevésbé izgatja Boris Johnsont, hogy egy szemtanú szerint a mindig gyűrött fehér ingben járó Cummings a parlament környékén belebotlott az ellenzék vezérébe és odakiabált neki: “Gyerünk már Jeremy, ne félj, vágjunk bele a választásba!”

Az esedékesnél három évvel korábban megrendezendő választásról hétfőn szavaz újra a parlament. A Munkáspártnak alapos fejfájást okoz a téma és igaza volt Johnsonnak, amikor szerda este tréfásan közölte, “valószínűleg Őfelsége ellenzéke az egyetlen a világon, amelyik bizalmat szavaz a kormánynak”. A kormányfő tiszteletlenül “gyávának” nevezte Corbynt, aki megígérte, kész visszatérni a témára, miután a törvény szentesítésével megtorpedózták az alku nélküli EU-búcsút. Ahogy fivére, úgy az ellenzék sem bízik az igazsággal gyakorta takarékosan bánó kormányfőben. Ezután nem csoda, hogy Michel Barnier EU-főtárgyaló lemondta hétfőre tervezett belfasti látogatását, bár Johnson aznapi dublini megbeszélései Leó Varadkar ír kormányfővel változatlanul napirenden vannak.