„Meglehet, egyik-másik történetem valamilyen okból nem tetszik majd a kritikus olvasóknak. Azt azonban erősen remélem, hogy senkit sem fogok untatni” – írja Paul Lendvai, Lendvai Pál legújabb kötetének előszavában (Törékeny Európa, Noran Libro Kiadó). Méltánylandó, de felesleges mentegetőzés: túl jól ismerjük már Lendvai íráskészségét ahhoz, hogy nekilátva a kötetbe gyűjtött portréknak (vagy inkább: esszéportréknak) – egyelőre nevezzük csak így – biztosak legyünk abban: ragyogóan megformált írásokat olvashatunk megint tőle, Lendvait nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Rendszeres szereplő a könyvpiacon, az írott és az elektronikus médiában, ha tetszik: a magyar közgondolkodásban.
Ha valakinek nem tetszik az, amit ír, ne a szerzőben, vagy annak stílusában keresse az okot, hanem önmagában és a kötet erősen kritikus tartalmában. De még ekkor is kétségek gyötörhetik: nem inkább saját nézeteiben van-e a hiba, s korántsem a szerző gondolkodásában. Okot, persze lehet találni, azt maga Lendvai is megjelöli: „Liberális újságíró és történész vagyok. 1957. február 4-én érkeztem Magyarországról Ausztriába… Olyan emberként…, aki az ifjúkori tévelygések évei után a hazugsággal szemben az igazságnak kötelezte el magát.” Ezt az „önjellemzést” is az előszóból vettük, igazolásunkra nem szorul rá, igazolja ezt az 1929-ben született Lendvai páratlan pályafutása, szakértelme.
Lendvai új kötetének címe: Törékeny Európa. Azt, hogy ez a kijelentés mennyire tömör összefoglalója a valóságnak, a napi híreket követve, tapasztalhatjuk. Tapasztalataink megerősödnek a kötet olvastán: Lendvai hosszú szakmai pályafutása során nagyon sok befolyásos emberrel – politikussal is – találkozott és beszélgetett, vagy készített interjút. Így hát van alapja annak, hogy összegezze élményeit és véleményt mondjon a személyiségek szerepéről a politikában, ami annyira törékennyé teszi Európát. Lendvai ki is mondja: „az erős, a lehetőségek határait feszegető és radikálisan új politikát hirdető vezetők iránti vágy az egyik legfontosabb motívum a reflexiók között. Mert az »erős ember« mítosza és vágya különös hangsúlyt kap az autoriter és totalitárius rendszerekben – nem ritkán katasztrofális következményekkel.”
Lendvai elfogulatlanul mély érdeklődéssel és tudással figyelte és figyeli Kelet-Közép-Európa, a volt szocialista országok politikai életét, társadalmi változásait. Portréi, beszámolói Albániától, a Macedóniától, Szerbián át, Csehországig, Lengyelországig és Magyarországig, politikusok „átváltozásán” és helytállásán, tisztességtelenségén és tisztességén, jellemváltozásain és szilárd jellemén keresztül érzékelteti, mennyire törékeny is valójában az az Európa, amelynek részévé lett a térség.
Meglehet, igaza van Lendvainak: a politikusportrék nem fognak mindenkinek tetszeni. Pedig még annak is, aki vitatkozni akar vele, el kell ismernie: őszinte, sokszor kíméletlenül kritikus mondatokat vetett papírra. Nagy tétet tehetnénk rá: a történelem őt fogja igazolni, ha őt sem hallgatja meg senki.
Infó:
Paul Lendvai: Törékeny Európa
Noran Libro, 2019
224 oldal
