Deja vu

Akadnak még egy páran, akik emlékeznek az átkos időkre. Vagyis arra, ami sokfelé jellemezte a hazai viszonyokat a rendszerváltás előtt. Az ilyeneket persze nem lepi meg, amikor azt olvassák: „ne a helyi kiskirályok és a pártfunkcionáriusok döntsék el, hogy mi legyen a városban”. Bizony, ez a régi kort idézi. De ezek szerint napjainkban is aktuális. Itt most konkrétan Szombathelyről van szó, de a jelenség – és a próbálkozás, hogy küzdjenek ellene – általános.

Az pedig különösen érdekessé teszi a történetet, hogy a jelenlegi hatalom egyik képviselője beszél róla. Koczka Tibor ugyanis alpolgármester a vasi megyeszékhelyen. A Fidesz színeiben nyerte el a tisztséget, de az októberi választáson már függetlenként indul. Egy hosszú interjúból ugyanis kiderül, hogy megcsömörlött. Elege lett abból, ami náluk folyik, de nyilvánvalóan nem egyedi. Például az, hogy erőből irányítsák a várost. Vagy hogy központilag meghatározzák, miképpen kell ellehetetleníteni azokat, akik nem vetik alá magukat a kiadott irányelveknek. Ezeket a renegátokat „bevándorláspártinak, szivárványkoalícósnak, meg árulónak kell szólítani” - mondja.

Ebből azonban néhányan nem kértek, így pár szombathelyi fideszes fellázadt. Ezt ugyan Budapesten igyekeznek cáfolni, meg kisebbíteni, de attól a tény még tény marad. A hatalom helyi erős emberével, Hende Csabával szálltak szembe. Több se kellett, kitagadták Koczkáékat, úgy tekintik őket, mintha nem is léteznének.

Nem véletlenül van deja vu érzésünk ismét. Hasonlóra volt példa jó harminc éve is. A propaganda-gépezet akkor is működött, az irányelvek gyártói akkor is mindenhatónak képzelték magukat. Az immár nagyon demokratikus korszakban pedig visszajutottunk ugyanoda.

Ja, ha valaki nem emlékezne rá, aztán mégis történt egy váltás. A rendszer nem élte túl önmagát.