Akik sosem késnek

A nyolcvanas években ez volt a szertartásos repülési útvonal Delhibe: a délutáni járattal Frankfurtba, onnan este tovább. Szűk átszállási idő, egy óra, de hát a Lufthansa soha nem késik, nem kell aggódni. Ráadásul a diplomatáknak biznisz jár, nagy pénz ez a légitársaságnak.

Aznap a budapesti járat fél órát késett, a német személyzetnek a szeme sem rebbent, amikor a továbbutazás esélyeiről kérdeztem. A delhi járat majd bevárja a misztert és a misziszt, mondták mosolyogva. Mari szokása szerint hitt a kimondott szavaknak, ilyen a természete.

Frankfurt hatalmas repülőtér, eljutni a C8-tól a B22-re valóságos kéktúra. A menetrend szerinti indulás előtt öt perccel azonban a megfelelő kapunál voltunk, az ablakon át láttuk is a 747-est, kezemben már a beszállókártya, útlevél, átfurakodtunk a repülés izgalmától fűtött, sokszínű embertömegen. Látszatra minden rendben. A középkorú, elegáns Lufthansa-tisztviselő azonban felemelt tenyérrel mutatta, hogy késő, ne tovább.

- Nekem azt mondták Budapesten, megvárnak.

- Uram, háromszáz utas ül a gépen. Az utashidat már elhúztuk.

- Az Önök hibájából késtünk.

- Kérem, lépjen hátrébb. Keresünk egy későbbi járatot.

- Nincs későbbi járat. Ne nézzen hülyének. Nekem holnap reggel munkába kell állnom. Vagy mondjam azt, hogy a Lufthansa hibájából késtem? - de a biznisz és a diplomata-útlevél csekély hatással volt rá.

- Megnézzük, mit tehetünk. A járat nem késhet.

- Egy pillanat – kissé megemeltem a hangom és a körülöttünk ülő utasokra néztem, mintha beszédet készülnék tartani. Arra is készültem. – Ez nem ilyen egyszerű történet. A németek nem késnek. De annak idején nagymamámat, anyámat, nagynénémet mind megvárták a vonatok, senki sem beszélt arról, kinek a hibájából történnek a dolgok és lesz-e későbbi járat.

- Uram, ne ilyen hangosan – hajolt közelebb a középkorú.

- De. Ilyen hangosan. Megvárták őket, elvitték, de sohasem hozták vissza…

A középkorú felvette a szolgálati telefonkagylóját.

- Megnézzük, mit tehetünk.

- Helyes. Egy kilenc órás útnál tíz perc nem számít. Csak megoldja a Lufthansa, elvégre németek – feleltem már némi fanyar magabiztossággal, mert láttam, hogy az utashidat lassan visszatolják a géphez. A tisztviselőnek és munkatársnőjének szeme sem rebben, ezt a szem-sem-rebbenést biztosan tanfolyamokon okítják, vizsgáznak is belőle. Öt perccel később a fedélzeten ültünk, negyed óra múlva pedig keletnek fordultunk.

- A Nagy Problémamegoldó – nézett rám kedvesen Mari, azután elaludt. Tudtam, hogy nem voltam igazságos, de azt is tudtam már régóta, hogy lesz olyan helyzet, amikor ez a dolog egyszercsak előkerül.

Félúton a fiatal kapitány végigsétált az éjszakai utastéren.

- Időben érkezünk Delhibe – mondta. – Kedvező a széljárás.