– Előbb-utóbb kiderül az igazság – sírta el magát Paksi István, amikor kedd kora délután kilépett a Kaposvári Törvényszék első emeleti tárgyalójából. A 61 éves bábonymegyeri gazda, akinek a pereskedésre ráment a családja, az egészsége és minden vagyona hosszú évek után nyugodhatott meg végre: a másodfokú bíróság jogerősen kimondta, hogy jogellenesen vette el tőle és társaitól földjüket az állam, amely aztán tovább is adta azt a Földet a gazdáknak program keretében több mint tízmillió forintért.
Paksi István és tíz társa 1993 óta műveltek Bábonymegyer szomszédságában, a somi határban egy nyolchektáros területet, melyet annak idején a Pélpusztai Állami Gazdaság privatizációjánál kaptak meg. A kárpótlási törvény szerint bizonyos idő elteltével minden dolgozó jogosult lett egy meghatározott nagyságú területre a gazdaságból, a bábonyiaknak fejenként 20 aranykoronányi földet ajánlottak fel. Annak idején fel is mérték a területet, s a helyi gazdák annak tudatában művelték két évtizeden át birtokaikat, hogy az állami gazdaság bejegyeztette a földeket a nevükre. Ezért is döbbentek meg, amikor majd húsz év után az állam nevében felszólították őket arra, hogy hagyjanak fel a munkával, a terület ugyanis az államé. Ekkor derült ki, hogy tulajdonjogukat nem jegyezték be a földhivatalban.
A gazdák persze próbáltak ragaszkodni jogos jussukhoz, különféle hivataloknál igyekeztek bizonyítani igazukat, ám elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Az igazi sokkot azonban a Földet a gazdáknak program jelentette, ugyanis az állami földek elárverezésekor kiderült, a sajátjuknak hitt területet is licitre bocsátja a Nemzeti Földalapkezelő. A tizenegy tulajdonos jelezte ugyan, hogy a kérdéses terület tulajdonjoga nem egyértelmű, s kérték, vegyék ki az árverésből, ám senki sem foglalkozott velük. Ezért előbb a földlicit első napján egy IFA-platónyi trágyát borítottak a kaposvári kormányhivatal licitre kijelölt épülete elé figyelemfelkeltésül, majd demonstrációt hirdettek meg az aktuális terület eladásának napjára, s felhívták az árverési bizottság, illetve a licitre várók figyelmét arra: a birtok az övék, így az államnak nincs joga azt eladni. Ennek ellenére egy helybéli gazda több mint tízmillió forintért megvette a területet.
Paksi István azonban nem nyugodott be a megváltozhatatlannak tűnőbe, s pert indított az állam ellen. A többieknek nem volt pénze az eljárásra, a bábonyi férfi is csak azért tudta elindítani a jogi folyamatot, mert olyan rossz anyagi helyzetben volt, hogy illetékmentességet élvezett. A siófoki bíróság 2017 nyarán első fokon neki adott igazat, megállapította, hogy a kérdéses területhez jogszerűen jutott hozzá, s ez önhibáján kívül nem került a nevére. Másodfokon a Kaposvári Törvényszék viszont megváltoztatta a verdiktet, s az állam tulajdonjogát ismerte el. Ellentétes ítélet miatt az ügy a Kúria elé került, ahol végül új másodfokú eljárást rendeltek el: a legfőbb bírói plénum szerint ugyanis a kárpótlási törvényből eredő jog felülírja a hatósági határozatot, vagyis azt, hogy a gazdáknak hitelt érdemlően, papírokkal kell igazolniuk, megkapták a területet. Azaz az számít, hogy Paksi István jogszerűen kapott földet, nem pedig az, hogy azt nem vezették át a nevére a földhivatalban. A Kúria ennek bizonyítását várta az új másodfokú eljárástól.
Az új procedúra során a bábonyi gazda tanúkkal tudta igazolni, hogyan kapták meg annak idején a területet: mindenki ugyanazt állította a folyamatról. A tanúk azt is pontosan megmutatták a birtoktérképen, ki, hol kapott földet. A bíróság pedig elfogadta bizonyítékként egybehangzó állításukat, s az elsőfokú verdikttel megegyezően kimondta: a közel egyhektáros birtok Paksi István tulajdona. Egyúttal elutasította a területet az árverésen megvásárló gazda érvelését, amely szerint ő jóhiszeműen vette meg a nyolc hektárt, ugyanis nem tudott róla, hogy az jogvita tárgya. A grémium szerint ugyanis legkésőbb az árverés előtti demonstráción biztosan megtudta: valami nincs rendben a birtok körül.
Paksi István tehát visszakapta a földjét, s győzelme hallatán a többi gazda is bejelentette, szintén eljárást indítanak az állam ellen, hogy visszakapják földjüket. A keddi ítélet alapján jó eséllyel indulnak, azaz az új tulajdonos vélhetően belátható időn belül búcsút mondhat szerzeményének. És perelheti majd ő is az államot a kártalanításért.
– A mai ítélet bebizonyította, nem szabad feladni a harcot, bármilyen hatalmassággal is kell szembenéznie az embernek – jegyezte meg Paksi István. – Annak idején a földalapkezelőnél azt mondták, pereljek csak, nincs az a bíróság, ami nekem ítél az ügyben. Hát tessék, van olyan még bíróság! És van még igazság!
