Susi Dennison, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council on Foreign Relations, ECFR) elnevezésű nemzetközi think-tank vezető elemzője az ECFR és a YouGov közvélemény-kutató intézet által 14 EU-tagországban idén közösen végzett felmérés alapján azt írja: az európaiak nyugtalanok, és a megkérdezettek háromnegyede elégedetlen vagy saját országának a politikai rendszerével, vagy az európai politikai rendszerrel, vagy pedig mindkettővel. A kontinens politikai vezetői tehát nem ülhetnek a babérjaikon annak láttán, hogy a májusi európai parlamenti választásokon a vártnál nagyobb, 51 százalékos volt a részvételi arány.
A felmérés azt mutatja, hogy a külpolitikának központi szerep juthat, amikor a vezetők megpróbálják vonzóvá tenni a jövőt a kiábrándult európaiak számára. Az öreg kontinens lakosai olyan EU-t akarnak – írja Dennison a megkérdezettek válaszai alapján –, amely „felnőtt cselekvő tényezőként viselkedik egy felnőtt világban”. Európának eszerint a saját útját kell járnia az erős verseny jellemezte terepen. El kell kerülnie, hogy belerángassák olyan küzdelmekbe, amelyekhez semmi köze, ha azonban érdekei úgy kívánják, kezelnie kell a válságokat.
Arra a kérdésre, hogy Európának ki mellé kellene állnia az Egyesült Államok és Kína, illetve az Egyesült Államok és Oroszország közötti vitákban, a többség a felmérés által érintett országok csaknem mindegyikében azt válaszolta, hogy Európa ne álljon egyik fél oldalára sem. Az egyetlen kivétel Lengyelország volt, de ott is elérte a 45 százalékot azok aránya, akik szerint egyik fél mellé sem kellene állnia Európának.
A felmérésben érintett összes országban 20 százalék alatt maradt azok aránya, akik jobban bíznak Amerikában, mint az Európai Unióban, de a legtöbb országban ez az arány egyszámjegyű volt.
A megkérdezett európaiak ugyanakkor bizonytalanok abban, hogy az EU képes-e megvédeni őket a kereskedelmi versenyben olyan kemény szereplőkkel szemben, mint Kína. Egyetlen érintett európai országban sem gondolják az emberek 18 százaléknál nagyobb arányban azt, hogy országuk érdekei kellő védelemben részesülnek Kínával szemben.
A válaszokból az derül ki, hogy az európaiak olyan külpolitikát akarnak látni, amelyet a kollektív európai érdek vezérel, és nem az egyes európai országok közötti együttműködés – vagy az integráció – öncélú logikája.
Az unió további bővítéséről az országok többségében úgy vélekednek, hogy az csak akkor lenne igazolható, ha az EU jelenlegi polgárai abból közvetlen hasznot húznának. A válaszadóknak csak kevesebb, mint az egynegyede véli úgy, hogy az összes nyugat-balkáni országot fel kellene venni az EU-ba tíz éven belül. A megkérdezettek többsége szerint a kontinens biztonságát jobban szolgálná, ha a védelmi képességeket európai, és nem NATO-keretekben növelnék. Az is széles körű elvárás, hogy Európa adjon megfelelő saját válaszokat a klímaváltozás és a migráció miatti félelmekre, amelyek súlyos bizonytalansági tényezőnek számítanak az európaiak szemében.
