Erő Zoltán;
Budapest;városrehabilitáció;
2019-09-11 09:38:33
A városok történetük során folyamatosan változnak, formálódnak. Bár a fő elemek állandónak tűnnek - a természeti adottságok, az infrastruktúra gerince, a jelentősebb történeti épületegyüttesek és zöldterületek csak nagyon lassan alakulnak át -, a város gazdasági élete, a városlakók közössége, s így a város használata akár egy emberöltő alatt is többször és gyökeresen megváltozhat. Ehhez nem is kellenek természeti csapások vagy háborúk: megváltoznak a gazdasági tevékenység színterei és formái, öregszik és megújul a város épületállománya. Egyes területek fejlődése élénkebb és sikeresebb, magas presztízst érnek el és azt meg is őrzik, másoké azonban elakadhat, vagy önpusztító negatív spirálba válthat. Ilyenkor az egyre romló épített környezet egyre rosszabb helyzetű társadalmi csoportokkal találkozik, a gazdasági források elapadnak, a helyzet kezelhetetlenné válik. Ezt a városok vezetése - érthetően - igyekszik elkerülni.
Az elmúlt évtizedekben a nagyvárosok várospolitikájának kiemelt fontosságú részévé vált a városrehabilitációs programok megalkotása és következetes képviselete. Az európai városok fejlődésének kulcseleme ma nem csupán a területi terjeszkedés irányítása és kiszolgálása, hanem a meglévő városrészek megújulásának, megújításának ösztönzése. Azokon a területeken, ahol a leromlás negatív spirálja erősebben beindult, nyilvánvalóan összetettebb, határozottabb eszközöket kell alkalmazni, mint ahol a megújulás kedvező irányba tart. Az élhető városban nem lehetnek szakadékok az egyes városrészek, városnegyedek között. Mivel a változás folyamatos, midig máshol, mindig más eszközöket igényel - s ez sohasem hagyható abba. A város soha nincs kész...
Nincs ez másképp Budapesten sem. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy az önkormányzati választások után a városvezetés mielőbb átfogó városrehabilitációs programot dolgozzon ki és indítson meg.
Budapest történeti városmagja hallatlan építészeti és városépítészeti értéket képvisel, nem véletlen, hogy a legértékesebb területeket - a Duna-partokat és a Várat, az Andrássy út környezetét - az UNESCO a Világörökség részének tekinti. Az a XIX.-XX. századi városkép, amely minden háborús pusztítás és elhanyagoltság dacára a mai napig ránk maradt, egy dinamikus, vállalkozó kedvű, soknemzetiségű, sokkultúrájú város múltjáról tanúskodik. Ez azt a kötelezettséget rója ránk, hogy sokszínűségében, jó állapotban tartsuk fenn és őrizzük meg.
Látni kell azonban, hogy a városmegújításnak nem csupán városképi vagy műemléki szempontjai vannak. A városmegújítás elsődleges szerepet kap abban is, hogy kiegyensúlyozza a városszerkezet és a városfejlődés egyenlőtlenségeit. A történeti városmag és a belső területek újraélesztésével minőségi lakóterületek, munkahelyi területek és intézmények számára kínálhat fejlesztési lehetőségeket, és ezzel fékezi a szuburbanizálódást, a város féktelen terjeszkedését. A városok fejlődésének egyik legfenyegetőbb veszélye ma a korlátlan terjeszkedés, az ún. urban sprawl, ami a városkörnyék pusztító területhasználatával, kezelhetetlen közlekedési és intézményi követelményeivel járó átalakulás. Fejlődésnek csak óvatosan nevezzük. Tízmilliós, robbanó népességű megapoliszoknál elkerülhetetlen - Budapest esetében azonban beszédes adat, hogy a főváros és a városkörnyék összes népessége lényegében évtizedek óta változatlan, miközben Budapest lakossága százezrekkel csökkent. A város közepe kiürült tehát, a lakófunkciók átadták a helyüket például a turizmusnak, miközben egyre többen, egyre távolabbról ingáznak a városba. A mindennapi közlekedési káosz közismert.
A városmegújítás receptjei, a külföldi jó példák ismertek. A városrehabilitációs programok gerincét a leromlott területeken a meglévő lakóépületek felújítása mellett az alacsony bérű bérlakásépítési programok, meghatározó vonzerővel bíró kulturális intézmények - közgyűjtemények, iskolák - létrehozásán túl a közterület fejlesztési és infrastruktúra fejlesztési projektek adják. A szerkezeti léptékű rehabilitáció fontos része a felhagyott ipari-közlekedési területek, az ún. barnamezős zónák területének újrahasznosítása.
Barcelona már az 1980-as évek vége óta mutatja ennek az eszköztárnak a legprogresszívabb megoldásait: a történeti városmagban épületfelújítási támogatási rendszert működtettek, a legleromlottabb területeken szociális lakásépítési programot valósítottak meg, a sűrűn beépített területeken új, minőségi közterületek jöttek létre. A legrosszabb épületállomány bontásával kortárs művészeti múzeumot, idősek otthonát, egy üresen álló kolostor felhasználásával magánegyetemet telepítettek, új életet, új közönséget hoztak a lassan haldokló városmagba. A tengerparti olajfinomító helyén ma virágzó vízparti városrész, hosszan húzódó plázs látható.
Nagyléptékű barnamezős programok eredményét láthatjuk a nagy kikötővárosokban, Hamburgban, Rotterdamban, ahol a hátrahagyott kikötői területek kínáltak helyet a városok kompakt területi fejlesztéséhez. A területek és a meglévő épületek újrahasznosítása révén a városrehabilitáció a fenntarthatóságnak, az erőforrások felelős felhasználásának, az ökológiai lábnyom keretek között tartásának alapvető eszköze. A kompakt város - zöld gondolat...
Bécs nem csupán a történeti épületállomány mintaszerű megújításával, a városi bérlakásrendszer vagy a közösségi közlekedés kiváló működése miatt érdemes figyelemre, hanem annak az eltökélt fejlesztési programnak az eredményei miatt is, amely a belső városrészek felhagyott vasúti területeinek városi beépítését tette lehetővé. Jó példákat találunk a korábbi szocialista országokban is - Pozsony, Krakkó, Brno vagy Lódz mind innovatív eszközökkel keresi a városmegújítás lehetőségeit és a történeti városmagok, a történeti épületállomány új szerepét. A volt NDK területén a német egyesítést követően nemcsak a kisvárosok történeti magja újult meg, hanem Lipcse, Kelet-Berlin is válaszokat adott az új helyzet kérdéseire.
Budapesten az ezredfordulón létező városrehabilitációs program - minden korlátjával együtt - sikeresen működtetett épületfelújítási pályázatokat, kerületi önkormányzati lakásprogramokat, városi akcióterületi megújítási programokat. Sikeresnek tekinthetők a belső városrészek közterület-megújítási munkái is. Lényegesen szűkebb spektrummal, de eredményesen működik az elmúlt évek városmegújítási támogatási rendszere, a TÉR_KÖZ program, amelynek keretében a kerületi önkormányzatok kisebb-nagyobb programjai jutottak fővárosi forráshoz. Ami fontos: a pályázati rendszerek önmagukban is erősítik az alulról induló kezdeményezéseket, a lokális gondolkodást, a városfejlesztés különféle szereplőinek együttműködését, a kisebb közösségeket. Mert - mint cikksorozatunk korábbi írásaiban is szóba került már - a mai urbanisztika fő kérdése nem a MIT, hanem a HOGYAN.
A fenti, ma már klasszikusnak tekinthető városrehabilitációs modelleken túl ma leginkább az eszköztár bővítése, a városrészek gazdaságának erősítése, a társadalmi folyamatok befolyásolása is a programok részévé válik. Az URBACT, az EU tudás-csere programja az Integrált Városfejlesztés keretében támogatja innovatív megoldások kidolgozását olyan problémakörökben, mint a leszakadó városrészek szociális szerkezetének erősítése, a lakhatási kérdések megoldása, a munkahelyteremtés, a széndioxid-kibocsájtás csökkentése. (Érdemes böngészni: www.urbact.eu)
Az elkövetkező években Budapest városrehabilitációs stratégiájának egy tágabb városfejlesztési koncepció integráns részeként ambiciózusan kell válaszokat keresnie, és lehetőséget adnia az értékes és a kevésbé értékes épületállomány megújításának kérdéseire vagy a felhagyott épületek és barnamezős területek újrahasznosítására, a lakhatási kérdésekre és a zöld gondolatok érvényesítésére. Meg kell találnia az élhető, élvezhető városi környezet létrehozásának legfrissebb fortélyait.
A szerző építész, urbanista, a Budapest Kör tagja