Őszinte szavak

Igazából nekem ez már majdnem imponál. Elvégre Gulyás Gergely mondhatta volna azt is, hogy ha Budapest lakossága rosszul szavaz, és nem Tarlós István lesz a következő főpolgármester, akkor a Fidesz lépfenével szórja be a közutakat és patkányok ezreit engedi el a metróban. De közel sem ezt mondta! Sőt! Mindössze annyit jegyzett meg, azt is a rá jellemző kisfiús bájjal, hogy a kormány és a főpolgármester együttműködési megállapodása kizárólag Tarlósra vonatkoztatva érvényes. A választás lehetősége ettől még adott, nemdebár?
Most persze lesznek, akik zsarolást kiáltanak, meg fölemlegetik, hogy öreg, te nem a zsebpénzedből ígértél nekünk abban a megállapodásban hármas metrót, hanem az általunk befizetett adókból, és hogy micsoda tempó ez már megint, majd a végén felfegyverzett Kövér huszárok kísérnek be minket a szavazófülkébe is... De hagyjuk a hisztit.
A helyzet az ugyanis, hogy aki végigolvassa a nevezett tizenöt pontos megállapodást, amelyet tavaly novemberben kötött Orbán Viktor Tarlóssal - jutalmul, hogy elvállalta az újabb indulást -, legalábbis elámul: két ciklust úgy tetszett abszolválni, hogy még ez sem volt? Hogy nem volt megígérve, rendszeres lesz a konzultáció a kormánnyal, nem létezett semmiféle hivatalos platform az egyeztetések számára, és a város első embere nem kapott meghívást azokra az ülésekre, ahol éppen eldőlt, olimpiai létesítményeket vagy kormányzati negyedet csinálnak-e épp a pénzből, amelyből amúgy nem kigyulladó, viszont légkondicionált metróra is tellene? És mi a garancia arra, hogy ha ez nyolc évig elzötyögött így, és a kilencedikben sem mutatkozott érdemi változás - megállapodás ide vagy oda -, akkor majd pont október 14-től lesz másként?
Egyszóval szép dolog ez a kormányzati őszinteség, de van egy súlyos gyanúm: Tarlós jutalomból ugyanazt kapná majd Orbántól, amit Karácsony büntetésből. Lehet választani.
Szerző
N. Kósa Judit

Mindenki győzött

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke valóságos mestermunkát hajtott végre a biztosi posztok elosztásával. Ha a külföldi sajtót böngésszük ugyanis, azt tapasztaljuk, hogy minden ország győztesnek érzi magát. Olaszország sokat nyert azzal, hogy a napokban megalakult Giuseppe Conte második, Európa iránt elkötelezett kormánya: egyrészt, mert a kabinet az egykori demokrata miniszterelnököt, Paolo Gentilonit jelölte; másrészt, mert a rendkívüli befolyásos költségvetési tárcát osztották rá. Ez most különösen fontos Róma számára, hiszen az országot az előző kabinet idején számos bírálat érte, mert nem tartotta magát Brüsszel költségvetési előírásaihoz. 
A magyar kormány egyik legfőbb ellenfelének tekintett Frans Timmermans ugyan a következő bizottságban már nem foglalkozik a jogállamiság kérdésével, mégsem érezheti vesztesnek magát, hiszen a környezetvédelmi tárcát kapta meg, s ennek a jelentősége rendkívüli módon felértékelődött. Európában mind többen látják be: ha nem teszünk minél gyorsabban és minél többet a környezetszennyezés ellen, visszafordíthatatlan károkat szenved a Föld. 
Spanyolország szerepe is felértékelődött. Igaz, azt már korábban tudni lehetett, hogy Josep Borell eddigi külügyminiszter örökli meg Federica Mogherinitől a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztséget, egyúttal a Bizottság alelnöke is lesz. Von der Leyen jelezte, az alelnököket az eddigieknél jobban bevonja a döntéshozatalba, illetve nem kizárólag a saját tárcájukat érintő ügyekért lesznek felelősek. Hogy von der Leyen odafigyel a visegrádi államokra, jelzi, a cseh Vera Jourová és a szlovák Maros Sefcovic is alelnök lesz. 
Különösen érdekes Jourová megbízatása: az EU eddigi igazságügyi biztosa foglalkozik majd az átláthatóság kérdésével. Ez azért is pikáns, mert a cseh politikust az ANO párt jelölte biztosnak, az a politikai erő, melynek elnökét, Andrej Babis miniszterelnököt korrupciós ügyekkel vádolják. Innen nézve nagy kérdés, fellélegezhet-e kinevezés után a hetes cikkellyel megfenyegetett Magyarország és Lengyelország? Nem valószínű, mert Jourová mindeddig kormányától függetlenül végezte a munkáját a Bizottságban, Bukarest például azzal vádolta: „hamis megállapításokat” tett a román jogállamiságról.
Orbán Viktor szintén győztesnek érezheti magát, hiszen jelöltje, Trócsányi László azt a posztot kapta, amit kért neki, a valóban fontos bővítés- és szomszédságpolitikáért felelős biztosi tárcát. Korábban azt lehetett hallani, hogy a jelentéktelen, ámde esetében fricskának tekinthető humanitárius segélynyújtási portfóliót kapja, de most úgy tűnik, von der Leyen igyekezett megfelelni a közép-európai államok igényeinek. Meg is érthetjük a szempontjait. Működőképes csapatot akar, amely békében végzi a munkáját, s minél kevesebb politikai támadás éri, akár Budapest, vagy mondjuk Prága részéről. 
Nagy kérdés persze, hogy a Bizottság eredményes lesz-e. Ez attól függ, képesek-e a biztosok elszakadni saját kormányuktól, hogy felelős uniós szakemberként tevékenykedjenek.
Szerző
Rónay Tamás

Betartás

Először is szögezzük le: arról nem kell, sőt nem is lehet vitatkozni, hogy a törvényt, a jogot egy színháznak is be kell tartani. A szerzőt halála után hetven évig jogvédelem illeti meg - erről szól a törvény. És amíg ez meg nem változik, addig ezt a regulát kell figyelembe venni. 
A mostani nyíregyházi eset azonban több szempontból túlmutat önmagán. A színház egy Molnár Ferenc művet akart bemutatni, kértek is engedélyt a játszásra a jogörökösöktől, sőt meg is kapták - azzal a kitétellel, hogy a végső szövegváltozatot nekik jóvá kell hagyniuk. A probléma, ami nem elvi, hanem gyakorlati jellegű, itt kezdődik. Ki hagyja jóvá, mikor, milyen érvek alapján? Ki tárgyal kivel, ki dönt? A Molnár örökösök között tudomásom szerint bölcsész, újságíró, rendező is van, tehát ha épp ehhez van kedvük, elemezhetnek szöveget, bejelölhetnek színes tollal bizonyos részeket, és kérhetik, hogy ezeket húzzák ki, vagy változtassák meg. 
De ezen a ponton már felvetődik a kérdés, hogy miből is áll a jogvédelem. Abból, hogy valaki valóban arra figyel, hogy a szerző szellemiségét, akaratát ne hamisítsák meg, vagy szövegelemezésből, esztétizálásból? Ráadásul itt egy olyan íróról van szó, akit a világon sok helyütt játszanak, nem csak Magyarországon. Nálunk is a nagyon gyakran műsorra tűzött szerzők között szerepel, hiszen vitathatatlanul remekek a dialógusai. Sokat tudott például a férfi-nő kapcsolatról - akárcsak Csehov. 
Közismert ugyanakkor, hogy a Mohácsi testvérek régóta úgy dolgoznak: nem pusztán hozzányúlnak a szöveghez, hanem gyúrják, alakítgatják az utolsó pillanatig. Ezt már Molnárral is többször megtették. Akkor nem tört ki a botrány, most viszont letiltott előadás lett belőle. Ami senkinek se jó, színháznak, színésznek, rendezőnek, nézőnek, jogörökösnek sem. 
A törvényt tehát úgy kellene betartani, hogy az alkotói szabadság és szerzők védelme se sérüljön. Meglehet, hogy immáron nemcsak a darabokhoz, hanem a törvényhez is hozzá kellene nyúlni. Úgy, hogy az a gyakorlatban is egyértelműen betartható legyen.
Szerző
Balogh Gyula