„Nincs szívetek ott Európában?”

Publikálás dátuma
2019.09.12. 08:00

Fotó: László Dávid
Menekültek százezrei küzdenek a napi boldogulásért a török-szír határon. Az Európai Unióban a legtöbben csalódtak, sokan inkább hazatérnének, amint béke lesz.
Gépágyú szegeződik az őrtorony magasából az útra. A sűrű szögesdróttal koronázott vastag betonfal végeláthatatlanul nyúlik a távolba. Óriási zászló hirdeti: ez még Törökország. A kettős kerítés egyik oldala Akcakale, a másik már a szíriai Tel Ábjád, amit most a kurdok ellenőriznek. A határátkelő vaskapuja évek óta zárva. Lassan visszahódítja a környéket a természet. A vasútállomás épülete üresen kong, a síneket benőtte a gaz. Még egy évtized sem kellett hozzá, hogy kísértetvárossá változzon a táj. Pedig a határ menti településen nem is olyan régen még élénk kereskedelem folyt, a vízummentességnek hála szabadon jöttek-mentek a törökök és szírek. Mindkét oldalon üzletek tucatjainak nyújtott jó megélhetést a forgalmas átkelő. Aztán kirobbant a háború. Szíriában gyilkos öldöklés kezdődött, a szomszédban terrorszervezetek vették át az uralmat. A harcokból Akcakale is kóstolót kapott: 2012-ben például egy „eltévedt” tüzérségi lövedék végzett öt emberrel. Ma már általában nyugalom van. Csak ritkán lőnek, a török hadsereg keményen megtorol bármiféle próbálkozást. A helyiek szerint odaát a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) az úr, az arab lakosság javát már elűzték.
Güle güle, azaz viszlát! Az egykor forgalmas akcakalei határátkelő súlyos vaskapui a polgárháború óta zárva vannak. A környéket lassan visszafoglalja magának a természet
Fotó: László Dávid
Néhány száz méterre a falaktól mégis tele a kávézó, a kerítéstől nem messze gyerekek játszanak és kéregetnek. Szírek: 2011 után tízezrek, százezrek menekültek át. Alig néhány kilométerre fekszik Kobani is, mikor az Iszlám Állam 2014-ben ostrom alá vette a várost, mindössze három nap alatt 190 ezren kerestek menedéket Törökországban. Volt olyan 160 fős falu, ahol 350-en húzták meg magukat. Csak Akcakale környékén még mindig jó húszezren lehetnek. „Jó lenne, ha most már minél hamarabb elmennének. Az idősek, gyerekek és nők maradhatnak, de a 18 év feletti férfiak nem. Miért nem saját hazájukat védik inkább?” – fakad ki érdeklődésünkre Ahmed, egy cipőbolt tulajdonosa. A férfi legnagyobb baja a menekültekkel, hogy szerinte tönkreteszik a gazdaságot. A határ lezárásával a forgalomnak búcsút inthettek, a fő utcán az üzletek többségére lakat került. „Egy török mondjuk 100 líráért dolgozik. Egy szír viszont elvállalja ugyanazt a munkát 30-40-ért is, feketén” – panaszolja. „Itt már csak a szegény szírek maradtak. Ők viszont összetartanak, egymással kereskednek” – teszi hozzá. „Az Európai Unió is magunkra hagyott minket. Nem teljesítette az ígéretét” – mondja.
Ahmed cipőboltja a határhoz egyik legközelebbi üzlet, amelyre még nem került lakat. Évtizedek óta ugyanebben a kis lyukban dolgozik, apró TV-vel múlatja az időt. A forgalma alaposan megcsappan, amiért részben a menekülteket hibáztatja
Fotó: László Dávid
A határról a menekültek többsége már továbbállt. Törökország 3-4 millió szír menekültet fogadott be, közülük csak Sanliurfa tartományban még mindig 600 ezren próbálnak boldogulni. A legtöbben a városokban; a térség öt menekülttáborában „csak” nagyjából 105 ezren éltek, de augusztusban ezeket bezárták. „Nyolc-kilenc évvel ezelőtt úgy képzelték el, hogy ezeket a táborokat ideiglenesen hozzák létre, amíg a háború véget ér. De nem ért véget. Hosszú távon viszont nem jó ilyen körülmények között élni” – magyarázza a megszüntetés okait már a határtól hatvan kilométerre fekvő Sanliurfában Osman Gerem, egy menekülteket segítő civil ernyőszervezet vezetője. Bezártság, zsúfoltság, dologtalanság – valóban nem tesznek jót a léleknek. A táborlakók három választási lehetőséget kaptak: visszatérhettek Szíriába a már felszabadított részekbe, maradhattak Sanliurfában, vagy elköltözhettek más tartományba is rokonaikhoz. „A lépés kockázatos, de szerintem kifizetődő és emberségesebb, így esélyt kaphatnak a valódi beilleszkedésre” – vélekedik. Osman szerint a többség nem akar Európába jutni, de ha sokáig nem találnak munkát, kilátástalan lesz az életük, akkor biztosan próbálkoznak majd.
A civil szervezetben azért dolgoznak, hogy a menekültek százezrei emberhez méltó életet élhessenek. Kizárólag önkéntesek végzik a munkát, itt fizetést senki nem kap, ahogy forrásaik is kizárólag a közadakozásból vannak. Élelmiszert osztanak, ruhát szereznek, lakhatást keresnek, egészségügyi ellátást intéznek, elsimítják a konfliktusokat. Bárki fordulhat hozzájuk, egyetlen szabály van: olyan családon nem segítenek, ahol fiatal, egészséges, munkaképes férfi is él. A szervezet árvaházakat is fenntart: bérlik a lakást, fizetik a rezsit, beszerzik, ami kell. Csak Sanliurfában több mint száz ilyen ház van, az egyikben ottjártamkor éppen 36 gyermek lakik. Férfi nincs velük, az apák mind meghaltak a háborúban, sokan az anyjukat is elvesztették. Bármilyen nehéz is a sorsuk, ők valahol mégis a szerencsések közé tartoznak. Van fedél a fejük felett, gondoskodnak róluk, iskolába járhatnak, több ezer más törökországi szír gyerekkel szemben, akik az utcákon csellengnek, vagy egészen kis koruktól fogva dolgoznak.
Mariam Dzsavat négy gyermekével menekült el Dajr ez-Zaurból férje halála után
Az árvaházban egy emeleten több család is lakik, közös a konyha, a fürdőszoba, a mellékhelyiség, az egyetlen készülékkel felszerelt TV-szoba. A lakószobák összes berendezése a földre fektetett matrac, esetleg egy ventilátor. Az egyik helyiségen hat gyermek osztozik, szüleik odavesztek, nagynénjük gondoskodik róluk, aki szintén elveszítette a férjét. Egy másik asszony, Mariam Dzsavat négy gyermekével menekült el Dajr ez-Zaurból. Férje halála után két évig még próbáltak túlélni, de aztán két évvel ezelőtt útra keltek. Rokonai, szomszédjai a legtöbben meghaltak, biztos benne, ha ott marad, már ők sem élnének. Az olajban gazdag térségben a fegyverek még mindig szólnak, mégis azt mondja, ha béke lesz, visszatér szülőhazájába. Eszma viszont soha többé nem akarja látni Szíriát. A tizenéves lány öt évvel ezelőtt menekült el Aleppóból, a szíriai háború egyik legvéresebb ostromából, melyre halványan még mindig emlékszik. Semmi mást nem akar, csak Törökországban maradni, már beszél is törökül. A menekültek egy része próbál beilleszkedni, nyelvet tanulni, munkát vállalni. A többség alkalmi munkákból tartja fenn magát, leginkább az építőiparban, a mezőgazdaságban dolgoznak, ahol kevesebb az ellenőrzés, nehezebb őket nyakon csípni. Ez a magas munkanélküliség miatt okoz némi feszültséget a törökök köreiben, de mint Osman rámutat, az igazság az, hogy ezeket a nehéz fizikai munkákat a törökök egyébként sem szívesen vállalnák el, ráadásul a munkaadók felelőssége is vitathatatlan. 
Gyerekek hasznosnak ítélt szemetet, hulladékot gyűjtenek. A szírek menekült gyermekek közül csak kevesen járnak iskolába. Sok szegényebb török gyerek is kénytelen munkát vállalni. Vizet, zsebkendőt, perecet árulnak, besegítenek a családi üzletbe, vagy egy
Fotó: László Dávid
A kétmilliós Sanliurfában a szírek mindenütt ott vannak, de többségében tömbökben élnek a város szegényebb negyedeiben, ahová a törökök már nem szívesen költöznek. Van tulajdonos, aki még bérleti díjat sem kér tőlük. A környékük lepukkant, de a közbiztonság jó, a menekültek nem merik kockáztatni, hogy bűnözéssel magukra haragítsák a helyieket. Kifejezetten szír negyedről sem lehet beszélni, ugyan arab feliratok előfordulnak, ám mindig a török mellett, és ez egyébként is megszokott, a városnak jelentős az arab származású lakossága. A gazdag szírek jobbára már nyugatabbra vándoroltak, de azért akadnak néhányan, akik saját vállalkozásba fogtak. „Szírek hozzám nem járnak, inkább egymás közt vásárolnak. Legfeljebb nagykerben tőlem szerzik be az árut, amit aztán továbbadnak. Azért összességében egy kicsit nőtt tőlük a forgalom” – értékeli az üzleti hatást a Kézműves Bazárban a főként arab ruhákat áruló Ibrahim Halil Ipekai. Vannak azért pozitív példák is. Az ugyancsak Aleppóból elmenekült Emír Kiki már városszerte nevet szerzett autószerelő, tetőtől talpig olajosan ki sem látszik a munkából. „Nagyon jól érzem magam Törökországban. Rokonok hívtak már Európába is, de nem mentem. Az iszlamofóbia miatt” – mondja, és rosszalló pillantásából nekem is kijut. A garázssoron a legtöbben szírek, rengeteg gyerek is kezük alá dolgozik. Emírnek viszont járnak iskolába a gyerekei, s állítja, néha ugratják ugyan őket, de egyébként jól beilleszkedtek. A jövőjét mégsem itt képzeli el, amint teheti, visszatérne Szíriába. Kétséges azonban, hogy erre sor kerülhet-e valaha. 
Az egyik munkatársa, Ibrahim nemrégiben, az áldozati ünnepkor látogatott haza Rakkába. Azt mondja, azzal a szándékkal indult el, hogy örökre búcsút int Törökországnak, de rá kellett döbbennie, hogy az Iszlám Állam egykori fővárosa még teljesen élhetetlen. „Minden csupa rom. A nagyobb baj azonban a közbiztonság. Este hét óra után még férfiként is öngyilkosság az utcára lépni. Virágzik a szervkereskedelem” – panaszolja. Ibrahim nehéz szívvel emlékszik a terroristák rémuralmára. „Azt akarták, hogy dolgozzak nekik, de én nemet mondtam. Tudtam, hogy ezután mennem kell” – emlékezett vissza. Gazdag ember volt, de mindent hátrahagyott. A csempészek 5200 dollárt (nagyjából 1,5 millió forintot) kértek, hogy biztonságban eljusson Törökországig. „Hadd kérdezzek én is valamit! Hát nincs nektek szívetek ott Európában, hogy nem segítetek? Miért nem fogadjátok be a háború elől menekülőket?” – szegezi nekem a kérdést számon kérően Emír. Nehéz a szír határon magyarnak lenni, Magyarország különösen hírhedt: mindenkinek a „menekültet felrúgó újságíró”, László Petra esete jut eszébe hazánkról.
Frissítve: 2019.09.12. 15:11

Vizsgálat indult Macron egyik szövetségese ellen

Publikálás dátuma
2019.09.12. 06:53
Richard Ferrand
Fotó: ERIC FEFERBERG / AFP
Egy korrupcióellenes szervezet indított eljárást, mert úgy ítélik meg, hogy Richard Ferrand nyolc éve szabálytalan anyagi előnyökhöz jutott egy olyan ingatlanügyletből, amelyet az általa egykoron Bretagne-ban irányított egészségbiztosítási alap bonyolított.
Hivatalos vizsgálat indult pénzügyi visszaélés gyanúja miatt Richard Ferrand, a francia Nemzetgyűlés elnöke, Emmanuel Macron államfő egyik közeli szövetségese ellen – tudatta csütörtök hajnalban a Nemzetgyűlés. Az egykor szocialista, ma Emmanuel Macron A Köztársaság Lendületben (LREM) nevű pártjához tartozó politikus ellen egy korrupcióellenes szervezet indított eljárást, mert úgy ítélik meg, hogy Ferrand nyolc éve szabálytalan anyagi előnyökhöz jutott egy olyan ingatlanügyletből, amelyet az általa egykoron Bretagne-ban irányított egészségbiztosítási alap bonyolított. A politikust szerdán hallgatták ki vizsgálóbírók az ügyben. Ferrand tagadja bűnösségét, és reményét fejezte ki, hogy az eljárás során tisztázni tudja magát a vádak alól. Az 57 éves Ferrand ellen ugyanebben az ügyben egyszer már feljelentést tett az Anticor nevű korrupcióellenes szervezet, és 2017-ben a politikus a vizsgálat miatt le is mondott miniszteri posztjáról Édouard Philippe miniszterelnök első kormányában, majd nem sokkal később a LREM főtitkári tisztségéből is távozott. Akkor az ügyészség nem emelt vádat Richard Ferrand ellen, ám az Anticor egy másik hatóságnál is feljelentést tett ugyanebben az ügyben. Ferrand hivatala tudatta, bíznak abban, hogy az ügy ugyanúgy zárul majd, mint az előző, mert a korábbi eljárás lezárása óta semmilyen új bizonyíték nem került elő. 
Szerző

Szabad szemmel: négy biztosjelölt kénytelen reszketve várni a strasbourgi meghallgatást, közéjük tartozik Trócsányi is

Publikálás dátuma
2019.09.12. 06:34

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 12.
Bloomberg Az elemzés szerint úgy tűnik, hogy végéhez közeledik az időszak, amikor az unió határozottan szembeszáll a nacionalista és populista kelet-európai kormányokkal. Jourová lesz illetékes a normák és az átláthatóság ügyében, ami nagy ajándék a Visegrádi Csoportnak, miután von der Leyen a négyeknek köszönheti a kinevezését. A terület eddigi gazdája, Timmermans ugyanis fáradhatatlanul ösztökélte a keleti tagokat, hogy tartsák be a jogállamiságot, egy sor akciót kezdeményezett a magyar és lengyel jogi reformok miatt. Az utód azonban aligha lesz képes ugyanezen a pályán továbbhaladni, hiszen az tönkre tenné Csehország jó kapcsolatát a másik három állammal. A bizottsági elnök másik két ajándéka a térségnek az, hogy a lengyelek kapták az igen fontos agrárportfóliót, illetve Trócsányi felel majd a bővítésért. Tehát az a valaki ügyködik a nyugat-balkáni országok felvételén, aki jogilag igazolta, hogy Orbán kerítést építtetett a szerb és horvát határon. A jelek szerint a csatlakozás tényleg nem fontos von der Leyen számára. A leendő bizottság belső munkamegosztása azt mutatja, hogy Brüsszel a következő öt évben kevesebbet akar foglalkozni az értékekkel és a jogállammal, illetve a gazdasági felzárkóztatással, sokkal inkább a szakpolitikára összpontosít majd. Még akkor is, ha egy sor biztosi feladatkörről e pillanatban nem lehet tudni, hogy a hangzatos elnevezésen túl mit is takar. A végrehajtó testület vezetőjének azonban szem előtt kell tartania a szervezeten belüli erőegyensúlyt, és el kell kerülnie, hogy felingerelje a nagy pártcsaládokat. Ily módon a kisebb nemzetek üveggolyókat kaptak, hacsak nem tagjai valamelyik fontos frakciónak. Mindazonáltal e pillanatban mindenki, aki számít, kellő mértékben boldog. Ha ez volt von der Leyen célja, akkor jól csinálta.
Die Presse Az újság úgy tudja, hogy a frakciók közti ellentétek miatt négy biztosjelölt kénytelen reszketve várni a strasbourgi meghallgatást, közéjük tartozik Trócsányi László is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az EP idáig mindig elutasította valamelyik poszt várományosát. Öt éve majdnem ez lett Navracsics Tibor sorsa is. Ezúttal a bosszú mozgatta láncreakció folytán akár négyen is elbukhatnak von der Leyen csapatából. Akkor pedig lehet új embereket keresni, miközben igen csak nehéz megtalálni a politikai és földrajzi egyensúlyt a Bizottság megfelelő összetételéhez. Sőt, akár még január 1-ig elhúzódhat, mire a testület hivatalba tud lépni, noha olyan feladatokat kell(ene) sürgősen levezényelni, mint a Brexit és az új hosszú távú költségvetés jóváhagyása. A feszültség főként a Néppárt és a szociáldemokraták súlyos súrlódásaiból fakad, ennek pedig elsőszámú oka a magyar és a román helyzet. Bizalmas források szerint ezúttal mindegyik pártcsalád ragaszkodik a saját jelöltjeihez, és ha azok hoppon maradnak, akkor várható az ellencsapás. Ráadásul a kiválasztottak között mind a konzervatív, mind a baloldalon akadnak olyanok, akiket bőven van miért támadni. Trócsányi, Orbán bizalmasa és az alaptörvény átírásának főcsővezetője éppen ilyen, de hasonló cipőben jár román, lengyel és francia kollégája is. Viszont a javukra válik, hogy a Fidesznek 13 képviselője van az EPP-ben, a román szociáldemokraták pedig 10 embert delegálhattak a saját pártcsaládjukba. Mindkét szám sokat nyom a latban. A francia politikus ugyanakkor Macron favoritja. Ezek után alighanem csekély a hajlandóság, hogy ilyen fontos jelölteket elgáncsoljanak és iszapbirkózás robbanjon ki.
FT Radikalizálódott a jobboldali populizmus, az ilyen kormányok egytől egyik a szélsőség irányába tolódtak el, miután hatalomra kerültek, legyen szó akár Angliáról, az USÁ-ról, Brazíliáról vagy Magyarországról – mutat rá az elemzés. Hogy miért, azt a kérdés egyik legkiválóbb szakértője, a Georgia-i Egyetemen tanító Cas Mudde azzal magyarázza, hogy amint megszületett a választás vagy a népszavazás eredménye, gyorsan valóra kell váltani a közakaratot. A populistákat nem érdeklik a demokratikus finomságok, mint például a kisebbségi jogok, a hatalmi ágak szétválasztása, vagy éppen a jogállam. A tekintélyelvű populisták abból indulnak ki, hogy rendkívüli állapot közepette kell cselekedniük. És aki gátolja a népet, azt le kell söpörni a színről. Ehhez egyre inkább a magyar modellt veszik alapul, hiszen a Fidesz foglyul ejtette az igazságszolgáltatást és a sajtót, megalkotta az évszázad első populista, radikális államát. A Brexit hívei ugyanezen az illiberális ösvényen haladnak. A vitákat mindenütt kezdik eluralni a populista témák, mint a bevándorlás, az iszlámellenesség és az elit elutasítása. Ebből azután az a látszat kerekedik ki, mintha ezeket a gondokat sürgősen orvosolni kellene. A róluk szóló sajtóhírek az éltető oxigént jelentik számukra. A rivális pártok közben átveszik a demagógok nyelvét. Trollok gondoskodnak arról a közösségi hálón, hogy a populista mondandó az érdeklődés homlokterében maradjon. Következésképpen a nem létező menekültválság előnyt élvez a klímaváltozással szemben. Főleg miután kiderült, hogy a riogatás több voksot hoz, mint például a gazdasági kérdések taglalása. A populizmus felbátorítja az addig marginális szélsőjobbot. A publicitás segítségével azután ezek az erők bekerülnek a politika fő áramlatába. A „nagy lakosságcsere” összeesküvés elmélete feltüzeli a szavazókat. Merthogy az a látszat, hogy az emberek vagy visszavágnak, vagy eltűnnek a színről. A liberálisok és bevándorlók eközben halálos fenyegetéseket kapnak, de nyugodtan gondolhatunk itt a christchurchi vagy az el pasói mészárlásra, illetve már politikai gyilkosságokra is akadt több példa. Ezzel párhuzamosan több államban is az „egyik szemére vak” a titkosszolgálat és a rendőrség. Hajszolják az iszlám terroristákat, viszont nem bántják a szélsőjobbosokat. A populistáknak egyre radikálisabb nyelvet kell használniuk, hogy ébren tartsák maguk iránt a figyelmet. Segít nekik, hogy Trump és Putyin a világon mindenütt védi a szélsőjobbot. Hogy mi várható ezek után? Egyfelől folytatódhat a radikalizálódás és ehhez jól jöhet, ha újból kiéleződik a menekültválság. Az ugyanis új energiát adna a demagógiának. De egy új iszlám terrortámadás szintén beindíthatja az erőszak spirálját, ahogyan az egykor Weimarban is történt. A derűlátó forgatókönyv ezzel szemben az, hogy szépen elhal a jobboldali populizmus, mivel az az esetek többségében idős embereket gyűjt a zászlója alá.
Wall Street Journal Kettészakadt a transzatlanti demokrácia és a brit, illetve amerikai válság megvilágítja, miként ütközik össze a populizmus az alkotmánnyal. Erre figyelmeztet William Galston, a tekintélyes amerikai nonprofit Brookings Intézet egyik vezető kutatója. Mint kifejti, a demagóg lázadás feltárja a politikai rendszer hiányosságait a világ két legrégebbi, angol nyelvű demokráciájában, de ezeket a hibákat sürgősen ki kell küszöbölni. Napjainkban a Brexit kapcsán Johnson burkoltan, jó populista módjára, azt állítja, hogy a népszavazáson keresztül megnyilvánuló közakarat fontosabb, mintha azt a lakosság közvetve, választott képviselőin keresztül gyakorolja. Azt mondja, hogy az emberek közölték, mit akarnak, ezek után a törvényhozásnak nincs más választása, mint az, hogy engedelmeskedjen. Ám ezzel a honatyák többsége nem ért egyet, mert úgy gondolják, hogy az ő joguk meghatározni, milyen körülmények közepette lépjen ki az ország az EU-ból. Ha a kormány beváltja fenyegetését és tényleg figyelmen kívül hagyja a távozásról nemrégiben hozott törvényt, akkor valóban teljes mértékben kirobban az alkotmányos válság. Az amerikai alaptörvény nem teszi lehetővé a referendumot, ezért a populizmus úgy jelentkezik, hogy nagy az igény karizmatikus vezetőre, aki erős végrehajtó jogkörrel rendelkezik. Trump a kampány során nem győzte hangoztatni, hogy ő a nép hiteles hangja, csakis ő képes megoldani az ország gondjait. Hivatalba lépve a lehetséges határig élt jogkörével, már ha nem lépett túl még azon is. Mindkét ország azt tanúsítja, hogy a mostani hatalom kész áthágni bizonyos, nem rögzített korlátokat. Feltételezve, hogy ezek a gondok a demokrácia sérülése nélkül oldódnak meg, mindkét nemzetnek erősen el kell gondolkodnia a kormányzás alapjairól.
Der Standard A pápa megismételte, hogy napjainkban az európai idegenellenesség igen nagymértékben emlékeztet a múlt század 30-as éveire, sőt, ő maga időnként úgy érzi, mintha visszacseppenne az akkori időkbe. Hiszen egyes helyeken olyan beszédek hangzanak el, mintha azokat Hitler mondaná 1934-ben, jelentette ki Ferenc, úton Madagaszkárból vissza a Vatikánba. Úgy értékelte, hogy a xenofóbia olyan, mint a kanyaró: benyomul egy országba, egy földrészre, mi pedig falakat építünk. A kór arra szolgál, hogy igazolja a „faj tisztaságát”. Ily módon azután gyakran meglovagolja a populizmus hullámát – hangsúlyozta. A jelentés hozzáfűzi, hogy az egyházfő kezdettől fogva elveti a rasszizmust és a kirekesztést, továbbá szüntelenül a migránsok megsegítésére szólít fel.
FAZ A ZDF intendánsa visszautasította a berlini magyar nagykövet kritikáját a határnyitás 4. évfordulóján bemutatott félig dokumentum-, félig játékfilm kapcsán. Györkös Péter a nyílt levélben azt írta, hogy az alkotás elferdítette a valóságot, az etikai és erkölcsi normákat megsértve állította be a magyar kormány akkori eljárását. Válaszában a közszolgálati csatorna igazgatója sajnálatosnak nevezi, hogy a diplomata nem nevezi meg azokat az elemeket, amelyek szerinte nélkülözik a műben a tárgyilagosságot és a tényeket. Viszont a maga részéről meg van győződve arról, hogy a dráma alapos kutatásokon, beható konzultációkon és háttér információkon, valamint személyes elbeszéléseken alapul, így igencsak érdemi betekintést enged abba, valójában mi is történt 2015. szeptember 4-én. Így abba, hogy Európa nem tudott dűlőre jutni a menekültek igazságos elosztása ügyében. A konzervatív lap idézi, hogy annak idején a német kormány a migránsok kiéleződött magyarországi helyzetére hivatkozva rendelte el, hogy felhúzva kell tartani a sorompókat. Orbán Viktor egy nappal korábban Brüsszelben, sajtóértekezleten jelentette ki: itt német problémáról van szó.
BBC Mivel a magyar kormány a hírek szerint magasabb szintre kívánja emelni a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával, terjed a félelem, hogy lassanként összeomlik az EU kemény álláspontja Damaszkusszal szemben. A harcok még folynak, de nemigen kétséges, hogy az Asszad-rezsimnek sikerült a túlélés. A világnak ezzel meg kell barátkoznia, ám az igazodás csak nehezen megy azon államok esetében, amelyek aktívan az ellenzék oldalára álltak. A magyar tervet részben Orbán Viktor populista megközelítése magyarázza. Tehát hogy úgy akarja saját magát beállítani, mint aki a kereszténység védelmezője. A magyar támogatások javarészét szír földön a keresztény közösség kapta. Persze, hogy mennyire jelentős a készülő budapesti lépés, arról az Európai Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt illetékese azt mondja, hogy Magyarország egymaga nem sokat nyom a latban, ám az elképzelés utal a veszélyre, mármint hogy kudarcot vallhatnak az európai próbálkozások, akkor pedig az unió nem lesz képes bármiféle érdemi szerepre a világban. Az már egyértelmű, hogy nem sikerült elszigetelni a szír rendszert, nem beszélve arról, hogy látványosan kudarcot vallottak a megbuktatására irányuló próbálkozások. A brüsszeli szankciók azonban maradnak, mert főként a francia és a brit kormány ragaszkodik hozzájuk. Mindkettő azt mondta, hogy Aszad megnyerte a háborút, de nem nyerheti meg a békét. Azaz el kell fogadnia jelentős politikai kompromisszumokat. Európán belül a választóvonal bizonyos értelemben a Kelet és a Nyugat között húzódik, leginkább a keletiek, a csehek, lengyelek és most már a magyarok beszélnek javuló szír kapcsolatokról. Ám az esetleges magyar nyitás semmiképpen sem nyitja fel a gátakat, tehát hogy a Nyugat rendezze viszonyát Aszaddal. Viszont rávilágít, milyen furcsán is állnak a dolgok. Az elnök nyert ugyan, de a fontos nyugati államok egyhamar nem ismerik el a kormányát. Emiatt jó ideig várat még magára a szír nép által annyira igényelt megkönnyebbülés, illetve újjáépítés.
Szerző