Kvandzsu, július 24., szerda: az összes hírügynökség, televízió vezető hírben számol be egy 19 éves magyar srác döbbenetes világcsúcsáról. Milák Kristóf a világbajnokság 200 méteres pillangóúszásában a 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelps még cápadresszben felállított rekordját döntötte meg. De ez nem is jó szó erre: majdnem egy másodperccel volt gyorsabb a legendánál, ami nem csúcsdöntés, hanem sportágtörténeti mérföldkő.
„Harminchét éve edzősködöm, több ezer versenyző volt a kezeim között, de ilyen kimagasló tehetségű még egy sem. Kristófhoz mérhető tehetséggel is csak egyszer találkoztam, Kovács Ágnes, a későbbi olimpiai bajnok volt az. Nálam kezdett versenyezni, de az olimpiai bajnoki címét már Kiss Lászlóval nyerte. Illetve még az Európa-bajnok Boulsevicz Bea illik a sorba” – mutatta be saját példáján keresztül Selmeci Attila edző, hogy mekkora merítés kell ahhoz, hogy egy tréner ráakadjon egy-egy kiemelkedő tehetségre.
Szerinte jól és gyorsan úszni sok versenyző tud, nyerni azonban csak kevés. Ehhez külön ösztön, külön lelkiállapot kell, ami Miláknak megvan: „Spontán jön elő belőle ez a veleszületett képesség, ahogy végigviszi a versenyeket. Olyan három-négy éve mutatkozott meg nála először. Olyan energiával képes harcolni, amit másoknál nagyon ritkán tapasztaltam. Kovács Ági volt hasonló karakter, téthelyzetben szinte ájulásig ki tudta magát úszni, amire kevesen képesek. Kristófon is látom, ahogy egy versenyen megváltozik, előjön belőle a mindent felülíró győzni akarás ösztöne.”
A világcsúcs alapvetően megváltoztatta életüket. Milák a világ leggyorsabb pillangózójaként nagyon népszerű lett, szinte mindennap keresik, hívják, ünneplik. Edzője szerint egyelőre nem sínyli meg a munka minőségét a népszerűség rohamos növekedése, de még csak két hete kezdtek újra komolyan dolgozni.
Selmeci élete azonban alapvetően megváltozott 1:50.73 perc alatt: „Felfüggesztettem a tanári pályámat, most nem tanítok: eddig az óráim miatt előfordult, hogy nem tudtam minden edzőtáborba elutazni vele. Ezen a szinten azonban ezt már nem lehet megengedni, mindent az ő felkészítésének rendeltem alá. Csak rá koncentrálok, figyelek mindenre, és úgy igyekszem összeállítani a programját, hogy az neki a lehető legjobb legyen.” Klubot is váltottak, Érdről a Honvédba igazoltak, ahol a klub lehetőségei összemérhetetlenül jobbak. A világ talán legjobb létesítményében, a Duna Arénában, versenytársak között készülhetnek, és megjelentek életükben a szponzorok, Milák például egy autót is kapott.
A páros viszonya már eddig is sokat kibírt, például előfordult, hogy Milák figyelmeztette mesterét, hogy valamit elrontott. „Én is ember vagyok, elnézhetek dolgokat, időeredményeket. Automatikusan figyelmeztet, de volt olyan is, hogy ő maga szó nélkül korrigálja a hibámat.” Ezzel együtt Selmeci szerint az élsport nem a demokrácia alapintézménye. Szerinte egy trénernek kell diktálnia a tempót, és rá kell venni tanítványát a fájdalomküszöb határát súroló edzésekre. „Nekem az a filozófiám, hogy az élsportban az edzőnek kicsit diktátornak is kell lennie. Követelnie kell, mert ha a világ élvonalába akarsz tartozni, akkor erre van szükség. Az élsport ilyen szinten már nagyon kegyetlen dolog. Pláne egy olyan egyéni sportágban, amelyik kifejezetten fizikai sport. Itt nincs mese, ha kicsit kihagysz, az élsport rögtön büntet, a linkelés egyből az eredményesség rovására megy. Ezt akkor is meg kell értetni a versenyzővel, ha időnként vitákhoz vezet. De ez az ő érdeke, amit megértett, és bizony benne, hogy a jövőben is így lesz.”
Kérdés persze, hogy melyik feladat a nehezebb: az ismeretlen versenyzőből világcsúcstartó bajnokot nevelni, vagy a világcsúcstartó bajnokot ezen a szinten tartani. „Azt hiszem, életem legnehezebb időszaka előtt állok. A jövő nyári olimpiáig egy év van. Az idáig tartó út még viszonylag könnyű volt, a sors egy szupertehetséget adott a kezembe. Sok munkával és persze sok konfliktussal, de eredményesek voltunk.” Selmeci szerint most, hogy megvan a világbajnoki arany, ráadásul egy hihetetlen, sportágtörténeti rekorddal, ennél is nehezebb lesz. Amiről eddig álmodtak, valóság lett, most ezt kell továbbépíteniük. „A sportágtól nagyon sokat kaptam, ebből most visszaadhatok valamit. Ha mindent megtettünk a sikerért, de nem jött össze, az benne van a sportban: nekünk az a célunk, hogy bármi is lesz Tokióban, emelt fejjel jöhessünk ki az uszodából.”
