Lángol az őserdő. Fogy az oxigén, nő a füst és a léghőmérséklet, pusztul a növényzet és rovarállomány. Hála a hírközlőknek, nem kell találgatni, hogy a lángok természetes úton vagy emberi közreműködéssel élénkítik-e a klímaváltozást.
Olyan ez, mint az Afrikából Európába tartó migráció jelensége. Az éhségövezetekben – ahol a helyben megtermelhető élelmiszerek mennyisége nem éri el az igényeket – ez biztosítja a megélhetést. A Földközi-tenger partjairól csempészhajókon az egzisztenciális biztonságba próbálnak eljutni a nélkülözők, az Amazonas-vidéken az esőerdők helyén termelhető szójaliszt vagy etanol a nyomorultak millióinak létalapja.
Az érdekelt tőke pedig folyamatosan srófolja az igényeket. S bár korábban az ipari, manapság a tudományos-technikai forradalom emelkedő termelékenysége a profitráta csökkenő tendenciája ellenére növeli a hasznot, a tőke nem éri be ennyivel. Nagyobb nyereséget hoz az intenzív bővítésnél az egyszerűbb, extenzív változatot alkalmazni: a kizsákmányolhatók számát korlátlanul emelni. Rákényszerült emberekkel operálnak a kiművelt munkaerő kiképzési költségeivel és mozgalmi öntudatával szemben.
A környezetvédők és az emberbarátok hosszú ideje tartó tiltakozására, akárcsak a tudományos tapasztalatok jelzéseire a döntéshozók a multitőke által korrumpált politikai elit segítségével fittyet hánynak. Már a XX. század végefelé nyilvánvalóvá vált, hogy a „fenntartható fejlődés” nem bír el sokmilliárdnyi népességet. A természeti forrásoknak korlátai vannak, mégis sikerült a születésszabályozás „megmondó embereinek” az ellenkezőjét elhitetni. Kína és India megpróbálta útját állni a negatív jelenségeknek, de ez az ideig-óráig tartó állapot ott sem véglegesíthető.
A születések száma, a megélhető életkor emelkedése kerítésekkel nem akadályozható meg. Az egész emberiség Holdra szállása pedig eléggé messze van! Kevesebb, de kiművelt emberfőre lenne szükség – ám ez az igény a másokat dolgoztató magántulajdonosi kizsákmányolás rendszerében elképzelhetetlen. Az azonnali nyereség vágya legyőzi a távlati gondolkodást.
Mekkora tragédiára lenne szükség, hogy végre felébredjünk?
A szerző építészmérnök