„A szívemben nem lehet Fokhagymát pótolni” – állítja a kínai Huang Ju, akinek a brit rövid szőrű macskája nemrég betegségben halt meg. A 22 éves üzletember, ha lelkileg nem is, fizikailag azért megpróbálkozott azzal, hogy kitöltse az űrt: 35 ezer dollárt, vagyis mintegy 10,5 millió forintot fizetett azért, hogy klónozzák a macskáját.
Fokhagyma II július 21-én született – a gazdája szerint újra –, és ezzel rögtön be is került a nemzetközi hírfolyamba, mivel ő az első genetikailag másolt cica Kínában. Az „újrateremtést” végző cég, a Sinogene négy éve nagyjából ezer fő bevonásával készült felmérés alapján vágott bele az üzletbe, amelyből bebizonyította: nagy igény mutatkozik a kisállatok klónozására.
Örömöt szerző klónozás
A kínai társadalom egyre jobban követi a nyugati fogyasztói trendeket. Az elmúlt években nemcsak az édességek vagy a bor iránt nőtt meg ugrásszerűen a kereslet, hanem egyre többen vesznek társállatot is. Az előrejelzések szerint idén ismét csúcsot fog dönteni a szektor bevétele: a kisállatpiac 28,2 milliárd dolláros forgalmat generálhat – ez Magyarország éves GDP-jének 20 százaléka. A gazdasági fejlődést azonban a jog nem képes elég gyorsan követni: Kínában nem bünteti a törvény az állatkínzást, ahogy a klónozásra sem dolgoztak még ki etikai szabályokat. Augusztusban már arról lehetett hallani, hogy az ázsiai országban egy nemzetközi kutatócsoport ember-majom hibridembriót hozott létre.
A klónozással foglalkozó kutatók semmi rosszat nem látnak abban, hogy lelki szükségleteket és piaci igényeket elégítenek ki egyszerre. Ahogy az sem okoz különösebb lelkiismeret-furdalást számukra, hogy életekkel játszanak. A felmérések szerint a kínai társadalom többségének az ipari állatkísérletekkel sincs különösebb gondja, az örömöt szerző klónozást pedig még inkább elfogadják.
A Sinogene jóvoltából 2017 óta több mint 40 kutya született. A gazdáik egyenként 53 ezer dollárt (körülbelül 16 millió forintot) áldoztak arra, hogy elhunyt kedvencükhöz megszólalásig hasonló kisállatot kapjanak vissza. A macskák klónozása azért kerül kevesebbe, mert a termékenységi ciklusuk hosszabb, így sokkal könnyebb egészséges petesejtet szerezni egy cicától, de az eljárás az ő esetükben is rendkívül körülményes. Összesen 40 petesejtet termékenyítettek meg Fokhagyma genetikai állományának a klónozásával, amelyeket aztán négy „béranyába” ültettek be. Közülük hárman termékenyültek meg, de ketten elvetéltek. Végül egy kiscica született.
Mint két tojás?
A „megszólalásig hasonló” elképzeléssel azonban gond van, hiszen mindössze 90 százalékos külső egyezést tudnak az eljárást végző tudósok garantálni. Fokhagyma esetében a maradék tíz százalék már épp akkora eltérést eredményezett, hogy Huang el is keseredett a végeredménytől. Az eredeti brit rövidszőrű macskának ugyanis volt egy fekete folt az állán, az új Fokhagymának viszont nincsen. Ráadásul a kiscica szeme átható kék, míg elődjének zöldesbarna volt. A babacicák szemszíne ugyan még változhat az időben, de Fokhagyma II-nek szinte biztosan nem lesz fekete kis kecskeszakálla. „Ha azt mondanám, hogy nem voltam csalódott, hazudnék” – nyilatkozta az újdonsült cicagazda a New York Times riporterének.
Ha Fokhagyma II fehér tokája ennyire kiábrándító volt Huang számára, akkor hamarosan még több illúzióval kell leszámolnia. Bár a Sinogene PR-osai igyekeznek azt sugallni, hogy a klónozott állatok természete is olyan lesz, mint az eredetié, a valóságban a genetika, a környezeti tényezők és a nevelés bonyolult kölcsönhatása formálja a kis kedvenc személyiségét – csakúgy, mint az embergyerekeknél.
Az Egyesült Államokban 2002 óta klónoznak kis kedvenceket. Több amerikai híresség is igénybe vette már a szolgáltatást, közülük Barbra Streisand színésznő a legismertebb. „Nem tudtam elviselni Samantha elvesztését. Ezt szerintem minden állattartó meg tudja érteni” – indokolta a döntését. A színész-énekesnő még a kutya halála előtt DNS-mintát vett, majd két klónt is kért a coton de tuléar fajtájú állatból. Bár a kínai Huangnál jóval türelmesebben állt a kérdéshez, ő is elismerte, hogy az állatok nem pontosan ugyanolyanok, mint az elődjük volt. „Alig várom, hogy idősebbek legyenek, és kiderüljön, örökölték-e Samantha barna szemeit és komolyságát” – nyilatkozta a Variety magazinnak.
Lelki szükségletek
A mindössze kétéves Fokhagyma I húgyúti fertőzésben halt meg, mert Huang nem vitte el orvoshoz a beteg állatot. Pedig a macskák az emberekhez hasonlóan viselkednek, ha ilyen betegségben szenvednek, ezért egy lakásban tartott cica erőlködése az alomtálcán egy idő után feltűnővé válhat. Emellett az is közismert tény, hogy a fajmacskáknál, illetve az ivartalanított állatoknál különösen nagy a húgyúti fertőzések kockázata, így a gazdáknak különösen figyelniük kell erre.
Miután Fokhagyma I meghalt, Huangot szörnyű bűntudat gyötörte. Először a lakásához közeli parkban temette el a kis kedvencét, de nem sokkal később bevillant neki, hogy olvasott már a klónozásról. Így kihantolta Fokhagymát, otthon a fagyasztóba tette, és amint tudta, felvette a kapcsolatot a Sinogene-nel, hogy kinyerjék a klónozáshoz szükséges DNS-mintát. A riportereknek elmondta: a családja ellenkezett, de ő jóvá akarta tenni a hibáját, azért vágott bele a programba.
A klónozást végző cég klienseinek nagy része Huanghoz hasonlóan olyan fiatal, aki az anyagi lehetőségeihez mérten sokat hajlandó áldozni azért, hogy az állata „feltámadjon”. A generációs jelenség hátterében a fogyasztói kultúrából eredő „minden lecserélhető” hozzáállás állhat, illetve a videojátékokból megtanult szemlélet, miszerint mindig lehet egy új életet kérni.
Bár azt a homéroszi eposzok óta tudjuk, a halandók életének a legnagyobb értéke az, hogy múlandó és egyszerre megismételhetetlen, a klónozás iránt lelkesedő fiataloknál van remény arra, hogy tanulnak a hibáikból. Például odafigyelnek a kedvencükre, és elviszik az állatorvoshoz, ha beteg.
