Sajtból van a Jupiter – A világ első food truckja, melyben kizárólag fogyatékkal élő emberek dolgoznak

Mostantól fél éven át a budapesti Allee bejárata előtti placcon kínálja sajtos finomságait a Jupiter.

A Jupiter egy raclette-ező. Kell hozzá egy speciális berendezés, amely megolvasztja, és a felszínén kicsit meg is grillezi a hatalmas, 12 kilogrammos, félbe vágott, Ficsor Árpád-féle paraszt sajtot, melynek forró és krémesen lágy felső rétege kerül rá ciabattára, sült burgonyára vagy tetszés szerinti zöldségekre. A gyorsan és egyszerűen elkészíthető ételt serrano sonkával és fűszerekkel lehet tovább-bolondítani, de nem idegen tőle a friss petrezselyem és a savanyúság sem.

Kedden este hivatalosan is bemutatták a KézenFogva Alapítvány és a Fruccola közös új projektjét, a Jupiter food truckját és csapatát. A Jupiter a világ első olyan büfékocsija, amelyben megváltozott munkaképességűek dolgozhatnak. A raclette-ező ötletét a budapesti Fruccola éttermekkel befutott Saás Petra és Tausz Péter a berlini piacokról hozták, mint ahogy az is nekik jutott eszükbe, milyen jó lenne létrehozni egy fenntartható, szociálisan érzékeny és a hazai kis magyar termelőkkel közösen együttműködő, felelős társadalmi vállalkozást. Vállalkozást, nagybetűvel, ami nemcsak jótékony célból jön létre, hanem ténylegesen el is tartja magát. „Az étteremben már évek óta foglalkoztatunk megváltozott munkaképességű embereket – meséli Tausz Péter –, és mivel azt láttuk, hogy az első nehézségek leküzdése után jól működik, izgatott a gondolat, vajon megélne-e a piacon egy olyan vállalkozás, mellyel a fogyatékkal élő emberek munkaerőpiacra való visszajuttatását segíthetnénk. A megszerzett tapasztalatok alapján mostanra nagyjából sikerült belőni, hogy ki, mire használható. Az a legnehezebb az egészben – mondja kicsit szabadkozva Trausz Péter –, hogy jelezd is a vendégek felé, hogy nálatok olyan emberek dolgoznak, akik picivel több türelmet igényelnek, ugyanakkor ezzel véletlenül se tegyél stigmát rájuk.”

A Saás-Tausz házaspár már korábban is együtt dolgozott a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javításán, valamint társadalmi befogadásuk növelésén ügyködő KézenFogva Alapítvánnyal, így nem kellett mást tenniük, mint kicsivel szorosabbra húzni a köteléket, hogy együtt vághassanak bele a Jupiter megvalósításába. Mivel abszolút tudatos vállalkozóként környezetbarát csomagolóanyagok forgalmazásával is foglalkoznak – melyet többek között food truck fesztiválokon próbáltak népszerűsíteni –, hamar összeállt a koncepció: legyen mozgóbüfé, ahol végtelenül egyszerű, könnyen betanítható technikával, finom ételeket (ez lett a raclette) készíthetnek megváltozott munkaképességű emberek.

Pordán Ákos, az alapítvány ügyvezető igazgatója, no és persze lelkes csapata egy emberként állt bele a kezdeményezésbe, az első alkalmazottakat az igazgató maga toborozta. Személyesen ő szólt például a korábban kézbesítőként náluk dolgozó Tunyogi Imrének, vagy ahogyan a barátai hívják, Tunyinak is. A fiú gondolkodás nélkül igent mondott – igazi kihívásként élte meg, hogy a Starbucks tálcaleszedőjéből afféle majdnem-cheffé avanzsálhat. „A Jupitert nem hagynám itt semmi pénzért” – meséli a sajtótájékoztató utáni őrületben, miközben egy pillanatra meg nem áll a keze. A kiadóablak sarkában húzom meg magam, hogy amikor van 2-2 szónyi ideje, lecsapjak rá. „Nagyon élvezem, hogy itt közvetlen kapcsolatban lehetek az emberekkel. Titkon azt is remélem, hogy ezalatt a fél év alatt, amit itt töltünk az Allee mellett, lesznek visszajáró törzsvendégeink is.” Tunyi kicsit lassan, nehezen artikulálva, de azért jól érthetően és elképesztő csavaros észjárással formálja a szavakat. Oxigénhiánnyal, félig bénán született egy nógrádi kis faluban, kész csoda, hogy oda egyáltalán eljutott a fejlesztésekben rejlő lehetőség híre. „Mindent az édesanyámnak köszönhetek – meséli kissé elérzékenyülve –, aki a lehetőségein túl hordott Budapestre konduktorhoz, hogy ember legyen belőlem.” Tunyiból nem is akármilyen, szuperképességű ember lett – a többiek, a pult mögött, viccelődnek is vele, hogy vigyáznia kell, nehogy elszálljon. A kissé nehézkes beszéde ellenére a fiú civilben ismert slammer – szerénykedik, hogy egyéniben nem annyira jó, de párosban néhány éve Horváth Kristóf, alias Színész Bobbal közös csapatot alkotva megnyerték a III. Országos Team Slam Bajnokságot Fo-ci című produkciójukkal.

Bár a vállalkozás mögé odaállt az ERSTE Social Banking programja is – éppúgy missziójuk, hogy olyan embereknek segítsenek jövőt építeni, akikről senki nem gondolná, hogy képesek pozitív hatással lenni a környezetükre, mint a KézenFogva alapítványnak és a Saás-Tausz házaspárnak –, a fenntarthatósághoz még hibádzik néhány millió. Szükség volna például egy olyan autóra, mellyel viszonylag könnyen tudják mozgatni a 2,5 tonnás, gördülő büfémonstrumot, mely eddig a Sziget Fesztiválon, az Akvárium előtt és a Kincsem Parkban, a Food Truck Show-n tesztelte a közönség raclette-éhségét és nyitottságát – egyelőre úgy tűnik, nagy sikerrel. Ehhez támogatók segítségét kéri a Jupiter csapata, de addig sem állnak le és csüggednek, amíg nem jön össze a vontatóautó: a nem is olyan távoli jövőben szeretnének egy olyan speciális helykialakítású food truckot is nyitni, melyen kerekes székesek is dolgozhatnak, az alapítvány pedig hamarosan elindít egy képzési programot, mely segíti a fogyatékkal élő embereket felkészülni az önálló, szociális érzékenységet és alkalmazkodást igénylő munkákhoz. Akár a Jupiter pultja, akár a csillagos ég a cél.