De mégis: hogy jött ki, hogy Budapest a legélhetőbb város?

A magyar főváros lett a legélhetőbb kelet-európai város a The economist folyóiratot is kiadó vállalatcsoport kutatócége, az Economist Intelligence Unit (EIU) idei rangsorában. Az adatok mögé nézve kiderül: a jó helyezés elsősorban olyan tényezőknek köszönhető, amelyeket a turisták és a külföldiek többre értékelnek a tősgyökeres helyben lakóknál.

Mindannyian emlékszünk még, amikor a tavalyi országgyűlési választás kampányhajrájában Lázár János egy baljós hangulatú videóban migránshordáktól és vallási összetűzésektől dúlt, veszélyes és élhetetlen helyként mutatta be Bécset (utóbb elnézést is kellett kérnie miatta). Az osztrák főváros a tavalyi év után idén utcahosszal nyerte a világ legélhetőbb városainak nem hivatalos versenyét (behozhatatlan előnnyel a régió összes többi nagyvárosa előtt), méghozzá olyan szempontrendszer alapján, amely eleve megkérdőjelezi a Lázár-féle szubjektív értékítélet realitását. Az EIU öt kategóriába sorolta a vizsgálat kritériumait. Ezek közül az első a biztonság (25 százalékos súllyal), azon belül pedig a kisebb bűncselekmények (például a lopások) előfordulása, az erőszakos bűncselekmények gyakorisága, a terrorfenyegetettség, a fegyveres konfliktusok esélye és a zavargások valószínűsége. Bécs aligha győzhetett volna ekkora előnnyel, ha az öt alkategória közül bármelyikben rosszul állna. Ez a kutatás egyik, magyar szempontból érdekes tanulsága – a másik pedig az, hogy Budapestet egyáltalán nem a kiemelkedő biztonságossága sorolta regionális (keleti) viszonylatban az élre, ezen a téren ugyanis semmivel sem állunk jobban Prágánál, Pozsonynál vagy Varsónál.

A második vizsgálati szempont az egészség (ahol az összpontszám 20 százalékát lehetett megszerezni): itt a magánegészségügyi ellátások hozzáférhetősége és minősége biztosított némi versenyelőnyt Budapestnek (amivel az átlagos budapestiek nem sokra mennek), de hozott pluszpontot a vény nélkül kapható gyógyszerek választéka is. Az átlagos egészségügyi mutatók terén viszont a magyar főváros kifejezetten rosszul áll például a szennyezett levegő, illetve a szmog miatt bekövetkező megbetegedések okán.

A kultúra és környezet (20 százalék) kategóriában a korrupció és a cenzúra szintje lefelé, a relatíve kellemes időjárás és a széles kulturális választék felfelé húzta a magyar pontszámot. Az oktatás (10 százalék) terén kifejezetten rosszul állunk, ugyanakkor a külföldi hátterű közoktatási intézmények (német, osztrák, francia, brit stb.) megfelelően ellensúlyozták a hazai rendszer gyengeségét. Az infrastruktúrán (20 százalék) belül az úthálózatra aligha lehetünk büszkék, ellenben magas színvonalú a tömegközlekedés, jó a víz- és az energiaellátás, megfelelő a telekommunikáció.

Ezekből a tényezőkből áll össze a relatíve jó magyar helyezés: nem mi vagyunk a biztonság szigete – még térségi relációban sem, de a levegőminőségen és az utak állapotán kívül kevés olyan szempont van, ami a hozzánk látogató külföldiek szemében leértékeli a várost. Bécs ugyanakkor messzebb van Budapesttől – az elérhető életminőséget tekintve – mint Ausztria Magyarországtól: városi viszonylatban az utoléréshez még az álmok szintjén is kevésnek tűnik egy-két évtized.

Ha az a kérdés, hogy mivel lehet előrébb kerülni, a válasz egyértelműen a környezet(védelem): az eredményeket összefoglaló tanulmány külön bekezdésben, hangsúlyosan említi, milyen nagy szerepe volt Sidney előkelő harmadik helyezésében annak, hogy a város rendelkezik a klímaváltozás fő dilemmáira meggyőző választ adó stratégiával (Sustainable Sidney 2030). Ha pedig esetleg hátrébb szeretnénk kerülni, akkor hasznos, ha továbbra sem törődünk a levegő tisztaságával: a kutatás meggyőző rossz példaként említi Újdelhit, Kairót és Dakkát, jelezve, hogy ez a szempont a közeljövőben várhatóan fel fog értékelődni a pontszámításnál.