De mégis: hogy jött ki, hogy Budapest a legélhetőbb város?

Publikálás dátuma
2019.09.15. 09:09

A magyar főváros lett a legélhetőbb kelet-európai város a The economist folyóiratot is kiadó vállalatcsoport kutatócége, az Economist Intelligence Unit (EIU) idei rangsorában. Az adatok mögé nézve kiderül: a jó helyezés elsősorban olyan tényezőknek köszönhető, amelyeket a turisták és a külföldiek többre értékelnek a tősgyökeres helyben lakóknál.
Mindannyian emlékszünk még, amikor a tavalyi országgyűlési választás kampányhajrájában Lázár János egy baljós hangulatú videóban migránshordáktól és vallási összetűzésektől dúlt, veszélyes és élhetetlen helyként mutatta be Bécset (utóbb elnézést is kellett kérnie miatta). Az osztrák főváros a tavalyi év után idén utcahosszal nyerte a világ legélhetőbb városainak nem hivatalos versenyét (behozhatatlan előnnyel a régió összes többi nagyvárosa előtt), méghozzá olyan szempontrendszer alapján, amely eleve megkérdőjelezi a Lázár-féle szubjektív értékítélet realitását. Az EIU öt kategóriába sorolta a vizsgálat kritériumait. Ezek közül az első a biztonság (25 százalékos súllyal), azon belül pedig a kisebb bűncselekmények (például a lopások) előfordulása, az erőszakos bűncselekmények gyakorisága, a terrorfenyegetettség, a fegyveres konfliktusok esélye és a zavargások valószínűsége. Bécs aligha győzhetett volna ekkora előnnyel, ha az öt alkategória közül bármelyikben rosszul állna. Ez a kutatás egyik, magyar szempontból érdekes tanulsága – a másik pedig az, hogy Budapestet egyáltalán nem a kiemelkedő biztonságossága sorolta regionális (keleti) viszonylatban az élre, ezen a téren ugyanis semmivel sem állunk jobban Prágánál, Pozsonynál vagy Varsónál. A második vizsgálati szempont az egészség (ahol az összpontszám 20 százalékát lehetett megszerezni): itt a magánegészségügyi ellátások hozzáférhetősége és minősége biztosított némi versenyelőnyt Budapestnek (amivel az átlagos budapestiek nem sokra mennek), de hozott pluszpontot a vény nélkül kapható gyógyszerek választéka is. Az átlagos egészségügyi mutatók terén viszont a magyar főváros kifejezetten rosszul áll például a szennyezett levegő, illetve a szmog miatt bekövetkező megbetegedések okán. A kultúra és környezet (20 százalék) kategóriában a korrupció és a cenzúra szintje lefelé, a relatíve kellemes időjárás és a széles kulturális választék felfelé húzta a magyar pontszámot. Az oktatás (10 százalék) terén kifejezetten rosszul állunk, ugyanakkor a külföldi hátterű közoktatási intézmények (német, osztrák, francia, brit stb.) megfelelően ellensúlyozták a hazai rendszer gyengeségét. Az infrastruktúrán (20 százalék) belül az úthálózatra aligha lehetünk büszkék, ellenben magas színvonalú a tömegközlekedés, jó a víz- és az energiaellátás, megfelelő a telekommunikáció. Ezekből a tényezőkből áll össze a relatíve jó magyar helyezés: nem mi vagyunk a biztonság szigete – még térségi relációban sem, de a levegőminőségen és az utak állapotán kívül kevés olyan szempont van, ami a hozzánk látogató külföldiek szemében leértékeli a várost. Bécs ugyanakkor messzebb van Budapesttől – az elérhető életminőséget tekintve – mint Ausztria Magyarországtól: városi viszonylatban az utoléréshez még az álmok szintjén is kevésnek tűnik egy-két évtized. Ha az a kérdés, hogy mivel lehet előrébb kerülni, a válasz egyértelműen a környezet(védelem): az eredményeket összefoglaló tanulmány külön bekezdésben, hangsúlyosan említi, milyen nagy szerepe volt Sidney előkelő harmadik helyezésében annak, hogy a város rendelkezik a klímaváltozás fő dilemmáira meggyőző választ adó stratégiával (Sustainable Sidney 2030). Ha pedig esetleg hátrébb szeretnénk kerülni, akkor hasznos, ha továbbra sem törődünk a levegő tisztaságával: a kutatás meggyőző rossz példaként említi Újdelhit, Kairót és Dakkát, jelezve, hogy ez a szempont a közeljövőben várhatóan fel fog értékelődni a pontszámításnál.

Első a biztonság

Az Economistnál a világ legbiztonságosabb nagyvárosainak rangsorát is elkészítették. A The Economist Safe Cities Index 2019-es listáját Tokió vezeti (közép-európai városokra a vizsgálat nem terjedt ki). A készítők a biztonság négy aspektusát – közbiztonság, egészségügy, infrastruktúra, digitális biztonság – vizsgálták. A dobogóra a japán főváros mellett Szingapúr és Oszaka került még föl, szinte elhanyagolható, fél-fél pontnyi különbséggel (összesen 100 pontot lehetett elérni, Tokio 92 pontot gyűjtött). Az első 10-be két európai nagyváros, Amszterdam és Koppenhága is bekerült. Az élmezőnyben végzett kontinensünkről Stockholm, London, Frankfurt, Zürich, Párizs és Brüsszel is. Ez a válogatás a magyar (köz)-médiából tájékozóknak valószínűleg meglepetés, mivel a kormánypropaganda úgy igyekszik lefesteni az említett városokat, mint ahol a migráció miatt apokaliptikus állapotok uralkodnak. A valóságban ugyanakkor a bevándorlással erősen érintett Amszterdam, Koppenhága vagy Stockholm – mondjuk Budapesttel összehasonlítva – a biztonság elérhetetlen szigete.

Elbukott Tarlós futásterve

Publikálás dátuma
2019.09.15. 08:00

Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Az elmúlt fél évben Budapesten csaknem fél tucat olyan futóversenyt rendeztek, amely miatt nagyobb területet vagy forgalmasabb helyszíneket kellett lezárni a közlekedők elől. A főpolgármester tavasszal tett ígéretet arra, hogy kordában tartják ezeket.
Maraton, félmaraton, Vivicittá, éjszakai futás, fejlámpás „hegyezés”, szigetfutás, bizalomfutás bekötött szemmel, nemzeti futás – ilyen és sok hasonló rendezvénnyel találkozhattak az utóbbi hónapokban azok a fővárosiak, akik vagy részt vettek a sporteseményeken, vagy közlekedőként „botlottak bele” a rendezvényeket kísérő lezárásokba. A meglepetés a legtöbb esetben a hét végén érte az autósokat, akiknek egy része feltehetően azzal a nyugalommal ült a volán mögé, hogy a hétköznapi zsúfoltságot elkerülheti. Tévedtek. Aligha akad olyan budapesti autós, aki ne araszolt volna már dugóban szombaton vagy vasárnap a futóversenyek közelében. Épp ezt felismerve tett ígértet tavasszal Tarlós István főpolgármester arra, hogy kordában tartják a hasonló rendezvényeket. Ígérete azonban pár hónap alatt elbukott, miközben a NER betette a lábát erre a területre (is).
Az elmúlt fél évben Budapesten csaknem fél tucat olyan futóversenyt rendeztek, amely miatt nagyobb területet vagy forgalmasabb helyszíneket kellett lezárni a közlekedők elől – derült ki lapunk összesítéséből. A legutóbbi ilyen esemény múlt vasárnap volt; a Wizz Air Budapest félmaraton forgatta fel alaposan a városi közlekedést. Az eseményt jelentős forgalomkorlátozások kísérték, a közösségi közlekedés járatai – a hivatalos terminológia szerint – „a megszokottól eltérően közlekedtek”. Maga a Budapesti Közlekedési Központ jó előre felhívta a figyelmet, hogy a futóverseny miatt szakaszosan és időszakosan lezárják egyebek között a budai és a pesti alsó rakpartot, a Szabadság hidat és az óbudai Árpád fejedelem útját. A forgalom elől már előző este elzárták a Pázmány Péter sétányt, majd ez kiegészült más korlátozásokkal. Két szakaszra osztva közlekedett a 2-es villamos, másfelé ment kilenc buszjárat és két troli.
Pedig a szűk fél évvel ezelőtti ígéretek nem erről szóltak. Április elején Tarlós István főpolgármester azt mondta az Inforádióban – amikor a Red Bull Air Race lefújását is bejelentette –, hogy a kiemelt 3-4 futóversenynél nem lesz több a jövőben a fővárosban. „Az már most véget ért, hogy hetente, kéthetente, három hetente jó időben a legelképesztőbb helyeken városi futóversenyek legyenek. Mert ezt a budapestiek többsége a mérések szerint nem támogatja”. Majd hozzátette: lehet, hogy a támogatók hangosabbak, de sokszor előfordul, hogy a kisebbség a hangosabb.
A bejelentés után, április közepén jött a Vivicittá verseny, ami régóta megrendezett esemény lévén még bőven belefért volna az említett 3-4 alkalomba. Alig egy hónappal később, május 12-én aztán újabb rendezvény borzolta a vasárnapi közlekedők idegeit: a fő közlekedési útvonalakat megint csak lezárták időszakosan a 15 év – 15 km elnevezésű futóverseny miatt.
Bár helyi versenyekből több tucatot rendeznek a fővárosban egy évben, a nagy tömegrendezvények ritkításának szándéka egyértelműnek tűnt. Ehhez képest júniusban a Nemzeti Futóverseny résztvevői miatt zárták le a Hősök terét és az Andrássy út egy szakaszát. Az esemény honlapján hirdette: „Magyarország egyik legkülönlegesebb futóversenye megérkezett: ezentúl minden évben eldől, ki lesz a Nemzet Futója. A versenyzők páratlan környezetben, Budapest szívében, a világörökség részének számító Andrássy úton, valamint a Hősök terén, és Dózsa György úton tehetik próbára magukat”. Augusztusban a többi között éjszakai futóverseny volt a Vár és a Lánchíd térségében, a szeptembert pedig az említett Wizz Air Budapest félmaratonon kívül a hónap végére kiírt maratonfutás teszi színesebbé és nehezebben járhatóvá – az útvonal ez utóbbi esetében is érinti majd a rakpartokat és legalább három hidat. „Igazi városnézés futólépésben: világörökségi helyszínek, Duna-hidak, Gellért-hegy, Budai Vár, Parlament, Margitsziget, nemzetközi mezőny, felejthetetlen élmény!” – áll az esemény beharangozójában.
A futóversenyek kétségkívül hasznos, az egészséges életmódot népszerűsítő, tömegeket vonzó események, az viszont már kevésbé érthető, hogy a kiemelt versenyeket miért a főváros központi helyszínein rendezik. A közlekedők bosszúsága mellett ugyanis nem biztos, hogy egészséges a dugóban várakozó autók mellett futni, vagy épp azokon a rakparti szakaszokon, ahol a Levegő Munkacsoport, az aHang és a Greenpeace nemrég közzétett mérései szerint jóval több a nitrogén-dioxid, mint a forgalmas Erzsébet téren vagy Széna téren. (A szennyezésért feltételezhetően az elavult hajók felelősek).
A kiemelt futóversenyek számának leszorítását minden bizonnyal jócskán megnehezíti, hogy NER-közeli üzleti körök is színre léptek. Nemrég Rogán Antal miniszter felesége, Rogán Cecília szállt be a futás-bizniszbe. A HVG májusban írt arról, hogy sportrendezvényeket védetett le Rogán Cecília, akinek nevén három védjegybejelentés is érkezett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába. A FitBalance Kids, a FitBalance Gasztrofesztivál és a már említett N Nemzeti Futóverseny nevet, illetve az utóbbi esetében a logót is kizárólagosan szeretné birtokolni az üzletasszony – írták. Az eredeti hírek szerint a Fitbalance sport- és életmódszolgáltatót a Nakama&Partners nevű cégükön keresztül szerezte meg Rogán Cecília és barátnője, Sarka Kata. A cégbírósági bejegyzésekben azonban ennek nem látszik közvetlen nyoma, a név levédetésénél sem cég szerepel tulajdonosként, hanem Rogán Antal miniszter feleségének a neve. Később pedig az is kiderült, hogy állami cégek több száz millióval támogatták Rogán Cecília és Sarka Kata közös cégének sportrendezvényeit. Ilyen körülmények között pedig elég kilátástalannak tűnik a budapesti futóversenyek számának mederben tartása.
Szerző
Témák
futóversenyek
Frissítve: 2019.09.15. 10:09

A csikágói mártír

Publikálás dátuma
2019.09.14. 18:54

A Regnum Marianum nagy volt, impozáns, és építészeti stílusát tekintve erősen idejétmúlt, mire 1931-ben elkészült. Persze igazságtalanság lenne avíttnak nevezni egy „tiszta román stílben” fogant vasbeton templomot, ha egyszer a folyvást múltba révedő Horthy-korban született. Ámde Kotsis Ivántól, a tervező építésztől nem állt ez olyan távol: nem véletlen, hogy a városligeti épülettel egyidőben, ámde a Bauhausban fogant, aprócska balatonboglári templomát ötször olyan hosszú terjedelemben ismertette az önéletírásában.
A csikágói katolikus egyházközösség temploma ráadásul sajnos torzó is maradt. A 25 méter magas, a Szent Korona másával koronázott kupolája elkészült, ám az 53 méteresre tervezett tornyából csak 15 méterre futotta. A 2300 személy befogadására alkalmas templomtér alatti roppant terület pedig sosem vált azzá a pezsgő közösségi hellyé, amelynek szánták: bár 1934-ben a Vitézi Rend létesített volna benne legalább egy Nemzeti Pantheont, a használaton kívüli termeket később mégis inkább elfalazták.
Nem volt rájuk igazán szükség, ugyanis a Regnum Marianum közösség eredeti bázisa továbbra is állt a Damjanich utca 50. alatt, és kiszolgálta a Csikágó katolikusait. Fiúotthon, papi szeminárium, újságszerkesztőség és kápolna is működött itt, így a Városligetből kihasított telken jobbára közadakozásból épült templomot elsősorban misézésre használták. Egészen 1951-ig, amikor a nem is teljesen helyreállított épületet az állam villámgyorsan kiüríttette, majd felrobbantották, a törmeléket pedig betömték az altemplom tereibe. A Regnum Marianum helyére aztán rásimították a Sztálin-szobrot övező Felvonulási tér betonpáncélját.
A mindössze húsz évet élt templom valójában e tragikus pusztulás miatt lett fontos része a városi emlékezetnek. Hogy hol állt, azt nem engedte elfeledni, hogy épp odakerült Kiss István Fegyverbe! című szobra 1969-ben. Az újabb korszakváltáskor fakeresztet állítottak a helyén – ezt rongálta meg szerencsétlen gesztussal 2001-ben pár gimnazista. 
Aligha véletlen, hogy a nagy városligeti ötleteléskor 2011-ben Szőcs Géza kulturális államtitkár fölvetette: a templomot újjá kell építeni. Mások - józan mértéktartással - az altemplom feltárását és szakrális emlékhelyként való felélesztését szorgalmazták. Aztán mivel a Jobbik elhappolta, és kampánytémává tette az elképzelést, a kormány pár évvel később hivatalosan is lemondott a tervről.
Szerző