Sikk és történelem

Fehér abroszos kerekasztalokkal, kávéval és süteménnyel startolt a Béke Szállodában csütörtök este a Zsolnay Art Szalon, amelynek első állomásán Móra Ferenc késői szerelmi életébe nyerhettek bepillantást az érdeklődők.

A frissen felújított hotel letisztult, modernizált falai között, egy csésze presszót kevergetve és a körúton zajló élet némafilm szerű zajlásában elmerengve néha mindenkit megérint az idő és a történelem megfoghatatlan játékának pillanatnyi varázsa. Az érzés, amikor rádöbbenünk, mennyi-mennyi író, költő, rendező fordulhatott már meg a több mint száz éves épületben, hogy egy vers, egy regény, egy felvonás megírása közben éppúgy az utca eseményeit figyelve vesszen el gondolatainak útvesztőiben, mint néhány évtizeddel később a digitalizált világ embere. Mennyi titok, mennyi boldogság, mennyi könny lapulhat a sokat látott falak ölelésében, közülük megannyi, melyekről talán soha nem fogunk majd tudomást szerezni.

A Saly Noémi kávéház- és szállodakutató által megnyitott beszélgetés a Móra Ferenc múzeum elkötelezett munkatársai: Kovács-Krassói Anikó, és Medgyesi Konstantin, valamint Vészits Andrea, Móra Ferenc dédunokája között épp egy ilyen filmvászonra illő, romantikus történetet tárt a közönség elé, felelevenítve a művész egykori törzshelyét, a hajdani Britannia Szálló fénykorát, valamint a Nyugat Baráti Kör találkozóinak helyszínét. Az író titkos, szenvedélyes, sokáig a nyilvánosság elől elrejtve, féltve őrzött, naplószerű levelezése ifjú szerelmével, Kalmár Ilonával ráadásul Móra legbenső, mindmáig ismeretlen érzésvilágába, és szenvedélye ihlette költőiségébe is bepillantást engedett.

Egy olyan időutazás sorozat kezdete volt ez az este, amely a maga múlt század sikkjét idéző mivoltával nem csak a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának új művészi oldalát, új érzelmi mélységeit tárta fel, hanem néhány óra erejéig visszaidézte a modernizációs építkezésekben régi báját elvesztett szálloda patináját, egy letűnt kor eleganciáját.