Előfizetés

Veszélyes csapás az olaj árára a szaúdi dróntámadás

László Dávid
Publikálás dátuma
2019.09.16. 07:40

Fotó: AFP
Egyelőre még azt sem tudni biztosan, hogy ki hajtotta végre az olajlétesítmények elleni akciót.
Megkongatták a vészharangokat az energetikai szakértők, miután szombaton dróntámadás érte Szaúd-Arábia egyik jelentős olajfinomítóját és olajmezejét, mire a világ legnagyobb nyersolaj exportőre átmenetileg 50 százalékkal visszafogta kitermelését. Pénteken a nyersolaj hordónkénti ára 60 dolláron állt, de az elemzők figyelmeztettek, hétfőn a piacok újranyitásakor jelentős, 5-10 dolláros drágulás várható. A borúlátóbb előrejelzések még a hordónkénti 80, sőt akár 100 dolláros árat sem tartották elképzelhetetlennek. Hogy az emelkedés végső soron az üzemanyag árában is komolyabban megmutatkozik-e, azt egyelőre nehéz megjósolni. Számos országban, köztük Magyarországon az üzemanyag végső fogyasztói árának 50-60 százalékát a különféle adók teszik ki, az olaj, a finomítás, a profit költségeinek alakulása tehát csak részben van hatással arra, végül mennyit fizetünk a kutakon. Másrészt hazánkban az üzemanyag jövedéki adója is a Brent olaj árához kötött. Sok függ attól, hogy mennyire lesz tartós az olaj drágulása. Szaúd-Arábia igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy javában dolgoznak a károk helyreállításán, a termelés újraindításán, de ez még hetekig eltarthat. Az Egyesült Államok is jelezte, készek a vészhelyzeti tartalékokat piacra dobni, ha szükséges. Mint arra BBC-nek nyilatkozó energetikai szakértő, Nick Butler is rámutatott, a támadás közvetlen hatása vélhetően rövid életű lesz, különösen miután az elmúlt két évben a venezuelai és iráni helyzet nyomán a piac már „hozzászokott”, hogy hirtelen akár napi kétmillió hordónyi olaj is kieshet a rendszerből. Kérdés azonban az is, hogy milyen politikai következményei lesznek a történteknek? Várható-e újabb támadás, és Szaúd-Arábia készen áll-e elhárítására? Kiszélesedhet-e, és fajulhat-e háborúig az egyébként is pattanásig feszült közel-keleti hangulat? Megannyi bizonytalan tényező, amelyek befolyásolhatják a piacot. Az biztos, hogy ezt a csapást már megérzi a világ. Az amerikai hatóságok statisztikái szerint Szaúd-Arábia augusztusig átlagosan napi nagyjából 10 millió hordó nyersolajat termelt ki, ezzel a világ össztermelésének 10 százalékáért felelt. Tovább fokozza a káoszt, hogy egyelőre azt sem lehet tudni, ki felelős a támadásokért, melyek ember életet ugyan nem követeltek, de óriási gazdasági pusztítást végeztek. A jemeni húszi lázadók – akik ellen a Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció 2015 óta háborút vív – siettek vállalni a felelősséget az akcióért. Korábban már követtek el hasonló merényleteket, ipari létesítmények, sőt repülőterek ellen is, azonban jobbára a határhoz közel. A mostani csapás azonban Szaúd-Arábia szívében történt, több száz kilométerre attól a legközelebbi helytől, ahonnét a húszik elindíthatták drónjaikat. Egyes szakértők szerint a jemeni lázadók által birtokolt iráni és észak-koreai technológia aligha lehet ilyen nagy hatótávolságú, bár mások arra emlékeztetnek, volt már rá példa, hogy a fővárosig, Rijádig is repült el rakéta. A húszik megpróbálták azt sugallni, hogy az országon belülről támadhattak, de erre semmiféle bizonyíték nincs, ahogy arra sem, a merénylet valóban hozzájuk köthető. Egyelőre az sem világos, az eszközök hogyan játszhatták ki a szaúdi - és a közeli Bahreinben állomásozó amerikai - légvédelmet. Mike Pompeo amerikai külügyminiszer a szunnita szaúdiak regionális riválisát, a síita Iránt vádolta meg a támadással, de konkrétumokkal ő sem szolgált. Perzsa kollégája, Mohammad Dzsavad Zaríf szerint alaptalan hazugságok az amerikai feltételezések, és az iráni média is – az egyébként Teherán támogatását élvező – húszikat nevezte meg felelősökként. Felmerült még olyan verzió is, hogy a drónokat vagy rakétákat Irán-közeli milíciák indíthatták Irakból, ám ezt később az iraki kormányfő cáfolta. A szaúdiakkal hadban álló húsziknak nyilvánvalóan érdekében állt egy effajta támadás. Ugyanakkor Teheránnak sem jön rosszul, ha csapást mérnek riválisaira, és bebizonyosodik, szükség van az iráni olajra. A támadások hírére Donald Trump telefonon biztosította Mohammed bin Szalmánt, hogy számíthat az Egyesült Államokra, a szaúdi koronaherceg pedig megfelelő választ ígért. Hogy ez jelentheti-e a jemeni háború felpörgetését, egyelőre nem tudni. Ugyanakkor tegnap a Fehér Ház még nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a történtek után is találkozzon az amerikai elnök és Hasszán Rohani perzsa államfő, bár ennek az esélyei valószínűleg tovább csökkentek. Harciasabban fogalmazott viszont az iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnoka: Amír Ali Hadzsizadeh figyelmeztetett, hogy készen állnak egy teljes körű háborúra az Egyesült Államokkal, amelynek minden kétezer kilométeren belüli bázisa az iráni rakéták hatótávolságán belül van. 

Megugrott az olaj ára

A hétfői piaci nyitáskor az előrejelzéseknek megfelelően jelentősen megemelkedtek az olajárak a szaúdi Aramco cég létesítményei ellen a végrehajtott dróntámadások után. Az északi-tengeri Brent olajfajta hordónkénti ára 67,28 dollárra emelkedett az ázsiai piacokon, 11 százaléknyit a pénteki záráshoz képest. A nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta ára szintén 10 százalékot meghaladó mértékben, hordónként 60,60 dollárra nőtt. Közvetlenül nyitás után mindkét típus ára magasabban is állt.

Phenjanba hívta Trumpot Kim Dzsong Un

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2019.09.16. 07:11
Korábbi felvétel
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
Legalábbis egy dél-koreai lapértesülés szerint, amit nem volt hajlandó kommentálni sem a Fehér Ház, sem az amerikai külügyminisztérium, sem pedig Észak-Korea ENSZ-képviselete.
Phenjani látogatásra hívta meg Donald Trump amerikai elnököt Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor - jelentette hétfőn a dél-koreai sajtó pontosan meg nem jelölt diplomáciai forrásra hivatkozva. Kim Dzsong Un még augusztusban küldte el a meghívólevelet Washingtonba. Ez volt abban a hónapban a második levele Trumphoz, amelyben készségét fejezte ki egy csúcstalálkozó megtartására - írta a Jungang Ilbo című szöuli napilap.
A Fehér Ház, az amerikai külügyminisztérium és Észak-Korea ENSZ-képviselete nem volt hajlandó kommentálni a lap értesülését.
Trump és Kim tavaly június óta háromszor is találkozott, de nem sikerült megállapodniuk a kelet-ázsiai térségre nézve fenyegető észak-koreai nukleáris és ballisztikus rakétafegyverzet fejlesztésének leállításáról. A két vezető legutóbb az Észak-Korea és Dél-Korea közötti demilitarizált övezetben találkozott júniusban, és azt ígérte, hogy felújítják a tárgyalásokat a kérdésről. Trump többször is kijelentette, hogy az év hátralévő részében találkozni akar Kimmel.

Szabad szemmel: Magyarország és Lengyelország nem ragaszkodhat az idők végezetéig az idegenellenességhez

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2019.09.16. 06:31

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 16.
Süddeutsche Zeitung A lap úgy látja, hogy a menekültkvóták elutasításával Magyarország és Lengyelország nem ragaszkodhat az idők végezetéig az állami támogatást élvező idegenellenességhez. Von der Leyennek lépnie kell, mert aki él az EU-tagság előnyeivel, annak ki kell vennie részét a migrációs világprobléma megoldásából is. Aki nem hajlandó arra, hogy menekülteket vegyen át a jelenség súlyos terheivel küszködő partnerektől, azt büntetés megfizetésére kell kötelezni. Sutba kell hajítani az egész képtelen Dublini rendszert, miszerint a migránsokért mindig az az állam a felelős, amelynek területén a menedékkérők először léptek be az EU-ba. Az elemzés kitér arra, hogy a német belügyminiszter bejelentette: Berlin hajlandó átvenni Olaszországtól az érkezők egynegyedét, ami mindenképpen irányváltást jelez. Franciaország is hasonló nyilatkozatot tett és várhatóan további kormányok csatlakoznak hozzájuk. Az erről szóló megállapodást a napokban, Máltán írják alá. Ám ez csak a kezdet és egyáltalán nem elég, mert az eddigi erős retorika másfél éven át érzelmileg rendkívül gyújtó hatásúnak bizonyult. Seehofer jóformán nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a migrációt ne az európai életforma elleni fenyegetésnek, a biztonság és a rend elleni támadásnak állítsa be. A vetést azonban mások aratták le, mint például a német AfD, amely nap mint nap a fasiszták módjára uszít. Franciaországban Le Penék behatoltak a társadalom középrétegeibe. Egy sor keleti tagállam bezárkózik a muzulmánokkal szemben. Az olaszok a jobboldali populisták, illetve szélsőségesek nyakába vetették magukat, részben azért, mert az EU egyedül hagyta őket a bajba. Párizsnak köszönhető, hogy most véget ér ez a kibújósdi játék. De a megoldást csak az jelenti, ha tartós elosztási mechanizmus jön létre.   
FAZ A Visegrádi Csoport alighanem ezután sem kér a menedékkérők befogadásából, ám az eddigiekhez képest mégis van egy jelentős változás: az olasz kormány időközben a négyek csendestársából azok ellenfele lett. A régi-új kormányfő, Conte immár a dublini szabályok teljes felülvizsgálatát követeli, ideértve, hogy fizessenek büntetést azok a kormányok, amelyek nem kívánják kivenni részüket az elosztási mechanizmusból. Persze a nagy gonddal tető alá hozott megállapodás igazából csupán egy csomagocska, mert egyáltalán nem oldja meg a problémát. Időbeli hatálya legfeljebb a jövő évi migránsszezon kezdetéig tart, és csak azokra vonatkozik, akiket magánhajók kimentenek a Földközi-tengeren. A többiek, vagyis a többség esetében továbbra is a dublini szerződések az irányadóak.
Die Presse Az európai életmód körül kirobbant brüsszeli kulturkampf feltár egy-két vakfoltot az uniós közbeszédben – mutat rá a vezércikk, miután igen heves reakciókat váltott ki a görög Schinasnak szánt menedékügyi biztosi poszt elnevezése. A bírálók egytől egyik azt mondják, hogy ha von der Leyen összekapcsolja a bevándorlással az életformát, akkor azzal fejet hat a szélsőjobb előtt. Pedig a Bizottság elnöke egyértelművé tette, hogy a fogalmon ő a szolidaritást és biztonságot érti, továbbá, hogy foglalkozni kell a rendezetlen bevándorlást kísérő jogos félelmekkel és aggodalmakkal. Egészen pontosan el kell azokat oszlatni. Érdemes itt idézni az EU alapszerződésének 2. paragrafusát, sőt gyakrabban kellene rá hivatkozni, tekintettel a magyar, a lengyel, a román, a cseh és a bolgár politika eltévelyedéseire. Nos, a cikk azt hangsúlyozza, hogy az unió alapja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállam és az emberi jogok tisztelete, beleértve a kisebbségek jogait. Csak éppen főleg a baloldal nem kíván ezen túlmenni, és olyan kérdésekről tárgyalni, mint a haza és népi kultúra, mert fél, hogy ezzel a szabadság ellenfeleinek a malmára hajtaná a vizeit. Vagyis itt nem az érvek számítanak, hanem az erkölcsi öntudat. Meglátjuk, hogy von der Leyen enged-e a sajtó által felerősített ellenállásnak. Megoldást jelenthet, ha a biztosi tisztséggel együtt járó feladatot úgy határoznák meg: megvédeni mindazt, amitől Európa – Európa.