Az őszi önkormányzati választások előtti, az ellenzéki jelölteket ért, rendszerint jogszerűnek álcázott atrocitások kapcsán gyakorta idéződik fel Orbán Viktornak az a 2014 végén, az amerikai Bloomberg pénzügyi és gazdasági hírügynökségnek adott nyilatkozata, amely szerint „a fékek és egyensúlyok rendszerének kizárólag az Egyesült Államokban vagy más elnöki rendszerekben van értelme, ahol két egyenrangú hatalmi központ, a törvényhozás és az elnök működik”.
Az idézett nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy a magyar miniszterelnök ezúttal is ravaszul értelmezett egy az 1787-es amerikai amerikai alkotmányban is szereplő megállapítást. Az „egyensúly” ugyanis a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozik, míg a NER által kiiktatott jogrendszerekben szerte a világon az „ellensúly” kifejezést alkalmazzák. A magyar kormányfő arra játszott rá, hogy az angolban a két fogalmat gyakran ugyanazzal a szóval jelölik.
Izraelben holnap, 2019-ben immáron másodjára országgyűlési (knesszet) választásokat tartanak. Az Orbán Viktorral – kölcsönösségi alapon – rendszerint azonos platformon álló Benjamin Netanjahu miniszterelnök ezekben a hetekben apai-anyait bevetett hatalmának prolongálása érdekében. Az ellene megfogalmazott korrupciós vádak kapcsán nem restellett kétmillió dolláros kölcsönt igényelni az ügyvédi költségeire. A számvevőszéki bizottság háromszor utasította el a kormányfő kívánságát, mígnem az újonnan kinevezett elnökük rá nem bólintott.
A „fékek” itt bizony csikorogtak. Nem úgy, amikor Netanjahu a választási helyiségek bekamerázására tett javaslatot, az állítólagos választási csalások megakadályozására hivatkozva. A vakmerő ötlet elvérzett a parlamenti bizottság előtt. S helyén volt a demokratikus alapelvek alkalmazása akkor is, amikor Netanjahu a Jordán völgyének annektálására tett ígéretet. Mind pártja, mind ő maga bánhatja ezt a kijelentést: jókora bírságot sóztak a nyakukba. Amelyet ráadásul a rivális pártok kasszájába kell befizetniük.
Van még mit tanulnunk!